Trencsényi László: jelenleg kádercsere zajlik az iskolák élén

De működhetnek általános- és középiskolák igazgató nélkül?

Már az intézményvezető megnevezés sem csak egy bürokratikus „kiszólás”, hanem egyben jelzi azt is, hogy ez a személy a tankerület beosztottja, nem igazgat, hanem azt csinálja, amit mondanak neki. Ez a törvénybe foglalt státusza annak, aki egy korábban autonóm intézmény élére – bizonyos értelemben a nevelőtestület egyetértésével – kinevezett személy volt. 

Még mindig az a kérdés, működhetnek-e az iskolák igazgató nélkül, vagy átmenetileg kinevezett igazgatóval?

A törvény ezt lehetővé teszi. Ha a pályázaton nem nyert az igazgató, akkor a fenntartó egy évre kinevezhet megbízott igazgatót, és vagy találnak a következő évre pályázót, aki mindenkinek megfelel, vagy nem. Mindenesetre a megbízott igazgató kinevezése egy év után nem hosszabbítható meg. Erre a posztra többnyire az igazgató-helyettes szokott előrukkolni, aki mégis csak ismeri, hogy „melyik fiókba mit rakott” az elődje. 

Egyáltalán mi dolga van egy igazgatónak az iskolában? 

Egy normálisan működő iskolarendszerben az iskolaigazgató koordinálja az iskolában folyó – mondjuk úgy – „iskolaüzemet”, amiben benne van a takarítás, a világítás, a beszerzés, a tisztaság meglétének megteremtése egészen a moslék elszállításáig. Ugyanakkor koordinálja az intézmény gazdasági, pénzügyi munkáját. Az iskolának van egy költségvetése, amit a fenntartó rótt ki rá, és azzal a költségvetéssel gazdálkodik, beszerzéseket intéz, személyi kérdésekben bizonyos egyeztetések mellett döntést hoz, és vigyáz arra, hogy ne lépjék túl az intézmény kiszabott költségvetését. Ez persze, sosem volt sok. Egyszer megpróbáltak normákat állítani, még Pokorni Zoltán oktatási minisztersége alatt kiszámolták, mi az a normatíva, amit az iskolának meg kell kapnia az állami költségvetésből, amiből gazdálkodhat és működhet. Aztán ez az összeg kezdett nem működni, mert az infláció és minden egyéb miatt utolérhetetlen volt, illetve kiderült, hogy sokkal többe kerül az iskola, mint amennyit az állam erre ad. „Békeidőben” az iskolának volt módja forrásokhoz jutni, azokkal gazdálkodni, például tudott termet bérbe adni, olyan szolgáltatásokat indítani, amikkel bevételhez tudott jutni. Az az igazgató felelőssége volt, hogy ez működjön, senki ne lopja el ezt a pénzt, hanem rendesen beérkezzen a kasszába, és ne zavarja az iskola normális működését. A harmadik dolog, amit az igazgató csinált, az a pedagógiai munka koordinációja volt. Ez – megint csak normális esetben – egy többszörösen legitim pedagógiai program. Egyszer megcsinálta a nevelőtestület, azt véleményezte a szülők közössége és a diákközösség. Egyszer megnézte a fenntartó is, hogy törvényesen rendben van-e, illetve csak olyan feladat van-e benne, amit tud is finanszírozni. Ez így volt benne a ’93-as törvényben. Akkor ennek a pedagógiai programnak a végrehajtásáért, ellenőrzéséért, minőségbiztosításáért volt felelős az iskola igazgatója. Természetesen – és ez már a negyedik feladatkör – ebbe beletartozott az iskolai demokrácia működtetése is, a kapcsolat a külső partnerekkel, a szülők szervezeteivel, a diákok érdekérvényesítő szerveivel, de beletartozott a nevelőtestületi demokrácia működtetése is. Hiszen jobb időkben a pedagógiai programot, de még az iskola továbbképzési programját is a nevelőtestület, mint az iskola „együttes tulajdonosa” határozta meg. Erre vállalkozott az, aki pályázott az igazgatói címre. 

Jelenleg mi a helyzet e téren?

Most az intézményvezetőnek az a dolga, hogy üljön a számítógépe előtt, és fogadja az e-maileket. Bár ez ironikusan hangzik, de nem ironikusan mondom, tényleg így van. Ül a gép előtt, és jönnek az üzenetek a tankerülettől, hogy holnapra, holnaputánra ezt vagy azt a jelentést adja le, adott esetben pedig számon kérik, miért nem adta le. Az intézményvezető mostani feladata az is, hogy például engedélyt kérjen a tankerülettől arra, farsang idején a tornateremben bált rendezhessen. Ha az azonban belecsúszik a nagyböjt idejébe, akkor a fenntartó már nem engedélyezi. Most az igazgató írja a pedagógiai programot is. Sok dolga ugyan nincs vele, mert a kerettantervek kötelezők, tehát az iskola autonómiája nem nagyon működik. A most induló tanévtől új feladata is lesz, ő irányítja a tantestület dolgozóinak éves teljesítményértékelését a megadott szempontok alapján, ami viszont elég furcsa, és nehezen értékelhető szempontrendszer szerint értékeli és pontozza a tantestület tagjait. Ha igaz, akkor a tankerület ezen pontok alapján fog béremelést, esetleg egyéb jutalmakat fizetni a pedagógusoknak. Vagyis tulajdonképpen az intézményvezető feladata, hogy telefonközpontos legyen, miközben persze a felelősség rá van tolva. Ha balhé van, akkor azt ő viszi el, például, ha polgári engedetlenséget „produkáltak” a kollégák, akkor az igazgatóra húzzák rá a vizeslepedőt, neki nem hosszabbítják meg a szerződését, hiszen ő „állította elő” a rendetlenséget az iskolában. Ha iskolai baleset történik, azért is az igazgató a felelős. Mondhatja ugyan, hogy nem engedélyezte a tankerület, hogy például korlátot tegyenek az iskola elé a kapubejárat és a közút közé, a balhét mindenképp ő viszi el. Gyakorlatilag minden lépését a tankerület irányítja – egyébként elég nagy késéssel. Neki viszont 24 órán belül kell megküldenie minden olyan adatot, amit a tankerület kér tőle, ha éppen az utóbbinak, vagy az elöljáróságának eszébe jut adatokat szerezni bármiről. Gyakorlatban ez a valóság. Ami talán megmaradt a normálisan működő iskolarendszerből – amit ott nem említettem –, nagyon sok igazgató mondta nekem: „én azért vagyok, hogy a vállamon sírják ki magukat a kollégák”. Vagyis a kollégák személyes gondozása megmaradt igazgatói feladatnak, csak most már egyre többen állnak sorban ezért. Az is nagyon érdekes, hogy fokozatosan veszik ki a tankerület által fenntartott iskola hatásköréből a különböző egyéb szolgálatokat. A rendőrség embereként az iskolaőr nincs függő viszonyban az iskolaigazgatótól, és, míg korábban volt az iskolákban gyermekvédelmi felelős, most az ezt a munkát végzőt iskolai szociális segítőnek nevezik, és ő nem az iskola, hanem a tankerület, vagy épp a gyermekjóléti szolgálat, valamilyen szociális ellátó központ alkalmazottja. Ő megy ki az iskolába – ha egyszer odajut, ugyanis a rendelet szerint ezer gyerekre jut egy iskolai szociális segítő –, az iskolában viszont nincs arra helyiség, hogyha gond van valamelyik gyerekkel, tudjon vele foglalkozni. A gyereket nem viheti ki az iskolából még az iskola mellett levő padra sem, ahol leülhetne vele beszélgetni. A gyereket ugyanis csak tankerületi engedéllyel lehet kivinni az iskolából. Ilyenkor megoldásként marad például a biológiai szertár, ahol két csontváz között végez szociális munkát a deviáns gyerekkel a szakember, vagy ilyenkor kijön az igazgató az irodájából, és ott kerül sor a beszélgetésre, ahol addig a gyerek csak raporton járt. Az azért még igazgatói hatáskör, hogy ő maga mikor jön ki az irodából. De mondhatnám, hogy az utazó gyógypedagógus sem az iskola alkalmazottja, ahogy a takarító, meg a portás se, mert az ő munkájuk is ki van szervezve. Vagyis lényegében, ahogy már mondtam, az intézményvezető telefonközpontos. 

Kiderült, hogy ősszel 47 esetben új pályázat kiírására lesz szükség, mert a szülők, a diákok, a tantestület elégedettsége ellenére a korábbi igazgatóknak nem hosszabbították meg a pályázatát. Mi állhat mindennek a hátterében? 

Ezek az intézményvezetők még a „régi világban” kaptak kinevezést, tehát az új politikai kurzusnak nem megbízható emberei. Illetve az új politikai kurzusnak megvannak a maga jelöltjei, akiket – mivel azért már nem kevés az intézményvezetői fizetés – meg kell jutalmazni egy ilyen, tulajdonképpen felelősség nélküli munkával. Kádercsere. Magyarul ezt így szokták mondani.