Uru labdarúgás, magyar foci
A november 15 –én közzétett 1 perc 46 másodperces videoklipen – többek között - Fürjes Balázs államtitkár és Varga Judit miniszter közreműködésével a miniszterelnök a Karmelita kolostor erkélyéről (!) az új Népstadion nézőterére rúgta a labdát, ezzel is jelezve, hogy a nép az általa adományozott arénában élvezheti, szeretheti az ő hobbiját. Horthy, Rákosi, Kádár nem volt képes ilyen teljesítményre, a „nemzeti szabadrúgás” valóban páratlan mutatvány.
Ma teltházas, tét nélküli mérkőzés volt az újra átadott Népstadionban. A vendégek hamar berámoltak nekünk kettőt, innentől kezdve csak tili-toli folyt a pályán. A vadonatúj objektum egyébként tényleg csodálatos, a magyarok játéka viszont továbbra is bátortalan és szinte élvezhetetlen. Ennek megfelelően ki is kaptunk 2:1-re. Nem a végeredménnyel van baj, hanem az elképzelés nélküli játékkal. A latin sztárok laza edző meccset játszottak, a rémült „hungarofocisták” pedig gondolatban Wales-ben jártak. Az uruk a budapesti tréning utolsó 25 percét már nagyon-nagyon unták. Én is.
Aztán az jutott eszembe, hogy a római császárság korában a hatalmi politika eszközévé tette a cirkuszt, erre utal a neves szatíraíró, Juvenalis szállóigévé vált ”Kenyeret és cirkuszt!” mondása. Ingyen gabonához ingyen látványosság párosult: a császárkorban tétlenségre kárhoztatott alacsonyabb társadalmi státuszú népességet el kellett valamivel foglalni, különben energiafeleslegét könnyen a hatalom ellen fordíthatta volna. A római szórakoztatóipar – nagy tömegbefolyása miatt - állami monopólium volt. Nem sokat változott a világ. A cél világos és évezredes, persze az eszközök korszerűsödtek. Ha a bruttó 200 milliárd forintba kerülő új Népstadionba a nemzeti tizenegy sikeres meccseket fog vívni, akkor a fociba történő befektetés politikai értelemben meg fog térülni (anyagilag soha). Hasonló kudarcok esetén azonban az új, hatvanötezres arénában 8-10 ezer ember fog „huha anyázni” és rasszista jelszavakat ordítozni, és akkor a nyomorult nép előbb-utóbb megkérdezi, hogy ennyi pénzből (200 milliárd forint) miért nem vitték el inkább a négyes metrót a Bosnyák térig? Én tudom, hogy nem a politikusok hibásak, hanem kizárólag a falábú és elkényeztetett labdarúgók. De, vajon a budapesti polgárok is így gondolják?
Mennyivel könnyebb a kétszeres világbajnok uruknak. Klubjaik közül az 1891-ben alapított Penarol már nyert Interkontinentális Világkupát, a szintén fővárosi, 1899-ben gründolt Nacional háromszoros Copa Libertadores győztes. Világhírű együttesek, de az igazi nagymenők közül senki nem játszik ezekben a csapatokban. Extra klasszisaik Párizsban (Cavani), Barcelonában (Luis Suarez) és Milánóban (Godín) futballoznak. Nagy pénzért, sok örömet okozva ottani szurkolóiknak is. Csak látogatóba járnak haza (válogatott mérkőzésekre), de büszkék rájuk otthon és istenként tisztelik őket. Tudják miért? Csak, mert fantasztikusan tudnak játszani és küzdeni. Technikásak és kemények. Itt Budapesten ezt nem kellett megmutatniuk, mert a magyarok nem tudták őket nagyobb erőfeszítésre kényszeríteni.
A latin-amerikai fővárosban, Montevideo-ban nem kell elnöki videóval népszerűsíteni a futballt. A 3,5 millió lakosú Uruguay 5. a világranglistán, a tízmilliós Magyarország az 50. Nekik minőségi labdarúgásuk van, nekünk csak stadionunk.
