Válasz Apáti elvtársnak
Megtisztelő, hogy újabb személyeskedő mocskolás jelent meg ellenem az Origo felületén. Ez két hét alatt már a második – álmomban sem hittem, hogy ilyen fontos vagyok.
Apáti Bence szokásos NER-módszerrel, hazugságot ostromló csúsztatással operál, mert valóban azt írtam, hogy az Origo törzsközönsége primitív – ugyan milyen lenne egy alávalóan uszító lap törzsközönsége –, azt azonban egyetlen szóval sem írtam, hogy „a jobbosoknak elég csak egyet füttyenteni, és azonnal nekiállnak gyalázni meg fenyegetni”. Bevallom, hogy a jobboldali magyarokról sokkal jobb véleménnyel vagyok, mint az Origo propagandistáiról és törzsolvasóiról, akiknek legtöbbször füttyenteni sem kell, mert a fejükben is van egy Karmelita kolostor, ők pedig az ott trónoló Orbán Viktor parancsára maguktól teszik a dolgukat.
Ordenáré hazugsága továbbá Apáti elvtársnak, hogy a jobboldal egésze kapcsán vetettem fel a Habsburg-dinasztia iránti hűségnek, Julius Jacob von Haynau kultuszának és a magyar kokárda leköpésének tényét – mindössze a tradicionalisták szélsőjobboldali szubkultúrájára mutattam rá, amely nagyon kényelmes kis helyet talált magának az Orbán Viktor által vezetett szivárványkoalícióban, csakhogy Apáti Bencét meg a hozzá hasonló befolyásos véleményvezéreket cseppet sem zavarja a nemzetárulás, pedig a magyar hősök iránti megvetés a fideszes labancok mindennapos gyakorlata. Miért rólam gyárt videót Apáti Bence? Miért nem az elfajzottan legitimista köztévés műsorvezetőről, Trombitás Kristófról meg a többi Habsburg-alattvalóról? Ennyire azért nem egyenes a nemzeti gerinc?
Apáti elvtárs másik vádja még képtelenebb: azt kéri számon rajtam, hogy miért írok a Hírklikkre, amely köztudottan egy szocialistákhoz közel álló felület. Akkor ezt most elmagyarázom Apáti Bencének: azért írok a Hírklikkre, mert annak ellenére, hogy közel áll a szocialistákhoz, a szerkesztői egyáltalán nem szólnak bele abba, hogy miről és mit írhatok. Nekem tök jó, hogy eljutok egy olyan véleménybuborékba, ahol nem igazán ismernek és hát nem is nagyon kedvelnek, továbbá gondolom, a Hírklikk tulajdonosainak is jó, hogy általam sok új olvasóhoz eljutnak, és így tágítják az általuk kínált véleményhorizontot. Számomra ez egy korrekt együttműködés – olyannyira, hogy ezen a felületen jelent már meg írásom kultúrbalos szélsőségekről, jelent meg feminizmuskritikám, több ízben is bíráltam ellenzéki pártokat és ellenzéki médiumokat, s eddig még minden általam leadott sor a legcsekélyebb változtatás nélkül megjelent. Értem, hogy Németh Péter a Népszava főszerkesztője volt, de engem nem cenzúráz és nem tilt, hanem úgy tűnik, elfogadja, hogy másként látom a világot, mint ő. Neki mindez belefér. Mindaz, amit Apáti elvtárs gazdái még a közmédiában sem engednek meg.
Jelzem Apáti Bencének, aki politikai prostituálódása nélkül aligha lenne ma a Budapesti Operettszínház balettigazgatója, hogy vele ellentétben az én véleményem nem eladó. Bizalmas kérdésére, mely szerint van-e szaga a szoci pénznek, mindössze visszakérdezni tudok: hát a miniszterelnök úr felséges ánuszának milyen szaga van?
