Van, ami kevésbé, van, ami jobban fog fájni a MÁV és a Volánbusz összevonása után

Valóban nem változik semmi, csak új névtábla kerül a vállalatra? 

Már az is egy fontos változás, legalábbis a mi szemünkben. Eredetileg arról volt szó, hogy MÁV-Volán Személyszállítási Zrt. lesz az új cégnév, mostanra MÁV Személyszállítási Zrt. lett belőle. Az ötven éves Volánra még az utalás is eltűnik, pedig ennek az alágazatnak 1920-27-től lassan 100 éves múltja van. Ha már eltűnünk, mint önálló cég, azért van cégkultúránk, sokan volánosnak érzik magukat. Legalább a névben kapjuk meg a lehetőséget, hogy tovább éljen a Volán szó. De erre még választ sem kaptunk. Azt is jeleztük a minisztériumnak, hogy vegyék észre, mi, volánosok, többségben leszünk az új vállalati blokkban. Járművezetői létszámban egészen biztosan: a MÁV-nak mintegy 2500 mozdonyvezetője van, velünk belép 10 500 autóbuszvezető. Ez kellő létszámkülönbség ahhoz, hogy legalább a névben maradjon meg a Volán szó. Ejtünk egy könnycseppet, aztán tíz év múlva elfelejtjük, ha jól működik a rendszer. De ez legyen a legfájóbb…  

Van valami ennél is fájóbb? 

Az átszervezés miatt a két társaság jelenlegi kollektív szerződésének (KSZ) jövője is bizonytalanná válik. Amennyiben nem változik a feladat, abban az esetben a munkavállalók gyakorlatilag semmit nem fognak érezni az integráció hatásaiból. Egyedül a kollektív szerződésben megszerzett vívmányok azok, amelyek negatívan érinthetik akár a VOLÁNBUSZ, akár a START munkavállalóit. Az előzetes becslések szerint hozzávetőleg 28 ezer munkavállalót foglalkoztató gazdasági társaság jön létre a közösségi közlekedést ellátására. Ezen belül a Szolidaritás Autóbusz-Közlekedési Szakszervezetnek (SZAKSZ) 2900 tagja van, KKSZ-nek 5800 a taglétszáma. Mi bőven meghaladjuk a tíz százalékos reprezentációs mértéket, jogosultak vagyunk kollektív szerződés kötésére, az új gazdasági társaságnál átalakulhatnak a munkaügyi kapcsolatok is.  

Ez a jövőben hogyan érintheti a dolgozókat?

Ha jós lennék, akkor meg tudnám mondani. Ez elsősorban attól függ, hogy milyen megrendelést kap majd a szolgáltató a minisztériumtól, vagyis milyen kapacitásra lesz szükség ahhoz, hogy biztosítható legyen az országos közlekedés. Ha nem lesz jelentős kapacitáscsökkentés, akkor igaz lehet, amit a miniszter ígért, a munkavállalókat a munkájukhoz kapcsolódóan semmilyen hátrány nem éri majd. Amennyiben ez így lesz, és az összevonás alapból nem érinti hátrányosan a munkavállalókat, akkor miért is mennénk ellene? Lehet, hogy tényleg csak gazdasági megfontolások állnak az összevonás mögött, de lehet, hogy vannak bizonyos politikai szándékai is a tulajdonosnak a döntéssel, ez ellen nem sok mindent tudunk tenni. Viszont a bizonytalanság egyértelmű, mindannyian érezzük. Vannak, akik szakmailag nem értenek egyet vele, mások próbálnak vitatkozni is az elképzeléssel. Én azt mondom, a puding próbálja az evés. Az élet majd megmutatja, hogy Lázár János elképzeléseit igazolja be az élet, vagy éppen azokét, akik szerint szakmailag életképtelen „valami” jön létre. 

Milyen szakszervezethez tartoznak majd a „MÁV személyszállítás” dolgozói? Vasutasok lesznek? Vagy maradnak a buszos képviseletek is?  

A két társaság összevonásáról beszéltünk, ahol a jelen pillanatban hat kollektív szerződést kötő szakszervezet van. Négy vasutas, két volános. Viszont az összevonás után a taglétszámok alapján úgy néz ki, hogy a 10 százalékos, a KSZ kötésre feljogosító reprezentativitást csak a két volánbuszos szakszervezet létszáma éri el. 

A MÁV-nál nincs elegendő szervezett dolgozó?

A MÁV Startról beszélünk. Az ott működő szakszervezetek közül egyiknek sincs meg az új létszám szerint megkövetelt százalékos szervezettsége. A jelenlegi MÁV Startnál nekik is adott a tíz százalék, de ha 28 ezres új társaság jön létre, a jelenlegi taglétszám kevés. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ez a hat szakszervezet a munkáltató javaslatára elkezdte közösen tárgyalni a két meglévő kollektív szerződés alapján egy új, egységes szerződés tervezetét, amely majd az összeolvadás után lépne életbe. 

Mit szeretne a munkáltató, önök egymás között miben állapodjanak meg?

A munkáltató azt szeretné, ha olyan megállapodásra jutnánk, ami elfogadható a vasutasoknak is, meg a volánosoknak is. Ebben igyekszünk partnerek lenni…

Igyekeznek? 

A munkáltató szorgalmazza, hogy jussunk egymás közt megállapodásra, ebben mi partnerek vagyunk. Nyár van, ezért az egyeztetés elég lassan halad. A végkimenetelét nem tudom megjósolni.

Kinek, mi az álláspontja?

A két volános szakszervezet egyértelműen a jelenlegi volánbuszos munkavállalók érdekeit képviseli, a négy vasutas szakszervezet a vasutas munkavállalókat. Náluk sajátos álláspontot képviselnek a mozdonyvezetők, ők viszonylag egységesek, a többi vasutas szakszervezet tagsága számos munkakört ölel fel, többféle szempontra kell figyelemmel lenniük. Mi is „gyűjtő szakszervezetnek” számítunk, a szakmán belül minden munkavállalói körből vannak tagjaink. Sokféle szempontra kell nekünk is ügyelnünk. Nem egyszerű helyzet, főleg azért nem, mert a munkáltató előre leszögezte, az új kollektív szerződés juttatásaival nullszaldóra kell kijönni, plusz forrást az állam nem kíván beletenni az új szerződés tartalmi elemei közé.  

Milyen értelmű plusz forrásról beszél?

A példa kedvéért: a vasútnál 40 százalék egy pótlék, a Volánnál most 20 százalék. Nem az volna logikus, hogy egy közös vállalatnál ez egységes legyen? Az ilyesmihez nem ad plusz pénzt az állam. Ha azt mondjuk, mindkét területnél legyen egységesen 30 százalék, az is többletforrást igényelhet a létszámkülönbség miatt. Valakinek le kell majd valamiről mondania, amit senki nem akar.  

A hazai szakszervezetek egymáshoz való viszonya – finoman fogalmazva – időnként viharos, ami a különböző hagyományokkal is magyarázható. Jobb a helyzet a vasutas és a volános szakma esetében?  

Arra vonatkozik a kérdés, hogy a hat szakszervezet azokban az ügyekben, amelyeket most meg kell oldaniuk, tud-e konszenzusra jutni? Most az egyeztetés időszaka van, úgy gondolom, lesz, amiben igen, olyan is, amiben nem. Amit nem tudunk most, az integráció előtt megoldani, ott keletkezik egy „lyuk”, egy „csontváz”, amit talán majd csak tíz év alatt sikerül rendezni, vagy akkor sem. 

Mit gondol, olyan a helyzet, hogy a legfontosabb kérdésekben egyet tudnának érteni? Mondjuk abban is, ha a dolgozói érdekek egy komolyabb sztrájkot követelnének, mind a hat szervezet kapható volna erre? 

Most azt gondolom, nincs ilyen mélységű konfliktus-helyzet, ám ha olyan ellentétig fajulna a helyzet, amikor a dolgozóink érdekeit már csak egy általános sztrájkkal tudnánk megvédeni, a szakszervezetek közül, ha nem is mindenki, de többen vállalnák azt. Erről persze most szó sincs. A jelen pillanatban a tárgyalások hangneme alapján azt látom, hogy sok mindenben még nem vagyunk azonos hullámhosszon, de az egyeztetéseknek még nagyon az elején vagyunk. Most a „matek” előkészítése folyik, mit, minek nevezzünk, majd mi, mennyi legyen a készülő szerződésben, aztán következik a forintosítás. Nem hiszem, hogy novembernél hamarabb túl tudunk ezen jutni a legfontosabb kérdések egyeztetésében. Majd akkor tegye fel ismét ezt a kérdést!