Vásárhelyi Mária: a valódi hősök előbbre viszik a magyar társadalmat

– Mi az, ami megkülönbözteti egy ország, egy nemzet egy társadalom valódi hőseit a kurzushősöktől?

– A kurzushősök nem hősök, azokból politikai érdekek alapján kreálnak hősöket, miközben semmiféle hőstettet nem vittek véghez. Legalább is azok nem, akiket most próbálnak piedesztálra emelni. Az, hogy belőlük hőst csinálnak, kizárólag napi politikai érdekektől függ. Aztán majd el is ejtik őket, ha már nincs szükségük rájuk. A valódi hősök meg tényleg véghez visznek valamit, képviselnek valamilyen értéket, ami a társadalom számára fontos, és valamilyen módon előbbre viszik a magyar társadalmat. 

– Szabad-e, lehet-e, kell-e Nagy Imrét Mindszentyre cserélni? 

– Nagy Imrét Mindszentyre cserélni képtelenség. Nagy Imre mártírhalált halt, Mindszenty pedig egy teljesen ókonzervatív, zavaros fejű ember volt, aki igazából semmiféle szerepet sem játszott az ’56-os forradalomban. Teljesen korhadt ideát, eszmét képviselt a magyar jövőről, királysággal, a múlt visszaállításával, aminek semmi köze nem volt se a szabadsághoz, se a függetlenséghez, se a demokráciához. 

– Mégis, miért akar Orbán új nemzeti hősöket teremteni, és miért akar szinte már új történelmet kitalálni a magyaroknak? 

– Azért, mert Orbánnak a legnagyobb ellensége az, ha a magyar társadalomban bármilyen kérdésben konszenzus alakul ki. Például valamilyen módon egyetértésre jut a magyar társadalom abban, hogy kik voltak valóban a hősei, akár ’56-ban, akár ’48-ban. Ő az új hősök kijelölésével a feszültséget akarja fokozni, az ellenségeskedést. Meg akarja akadályozni, hogy ebben a társadalomban a legalapvetőbb kérdésekben konszenzus alakuljon ki, és azt akarja, hogy azok a hősök, akiket ő kijelöl, az ő hőseik legyenek. Emlékszünk sok szánalmas, gyalázatos esetre, például a Dózsa Lászlóval, vagy épp a Wittner Máriával történtekre. Én nem akarom Wittner Máriát bántani, de ő szegény nem volt hős, ő egy áldozat volt. Semmiféle hősiesség nem volt a viselkedésében, ahogy olvasom a dokumentumokat. Orbánék állandóan kreálnak ilyen újabb és újabb, nem létező hősöket, akik az ő hőseik. És ebbe belevonják az egyházakat, a vallást is. Közben pedig lehet kommunistázni, liberálisozni. Tizenkét éve azon dolgoznak, hogyan osszák meg folyamatosan a magyar társadalmat. 

– Milyen ország az, ahol a társadalom hagyja, hogy mint mások a gatyájukat, úgy váltsák a hőseiket? Egyáltalán leválthatók a magyar hősök? 

– Szerintem hosszú távon nem leválthatók. Mert azért Nagy Imre meg az ’56-os forradalmárok – akik közé én a pesti srácokat is beleértem, ők is hősiesen harcoltak –  sorsa és története nem leváltható, hosszú távon teljesen értelmetlen dolog ezzel próbálkozni. A legnagyobb baj az, hogy itt az elmúlt 30 évben semmi nem történt annak érdekében, hogy kibeszéljük ezeket a dolgokat, és kialakuljon valamilyen konszenzus. Hogy valóban legyenek közös hőseink, akikhez ragaszkodunk, és ne lehessen bemocskolni a történelmet mindenféle kreált hazugságokkal és személyekkel. Ehhez nagyon sokat kellene erről beszélni, vitatkozni is, és szembenézni mindazzal, ami a mai napig történt ebben az országban. Ebből a vitából kellene kiszűrni azt, amire valóban büszkék lehetünk, és azt is, amire egyáltalán nem lehetünk azok. 

– Juthatnánk ebben konszenzusra?

– Igen, ha lenne erre valódi politikai akarat. Az embereket egyébként ez a hétköznapokban nem annyira érdekli, főleg most, mert kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy a történelemről vitatkozzanak. Ám, ha az komoly cél lenne, hogy az emlékezetpolitikában kialakuljon valamilyen társadalmi megegyezés az események és a személyek megítélésében, akkor persze juthatnánk konszenzusra. Ahogy ez más országokban meg is történt.

– Nem ez kéne ahhoz, hogy egyáltalán el tudjunk indulni a fejlődésben?

– Dehogynem. De nem ez az egyetlen dolog, amiben nem tudunk elindulni előre az igazság útján, vagy a fejlődésben. Magyarország elmúlt tíz éves története lényegében folyamatos visszafejlődés. Ez ebbe szervesen illeszkedik.

– Mi adhatna nekünk reményt?

– Ha megbukna ez a kormány, és valamilyen demokratikusan megválasztott és demokratikusan működő kormánya lenne Magyarországnak, és végre fontosnak tartaná, hogy az emberek nem csak kenyéren és vajon élnek, hanem szükségük van ideákra, hősökre, és ezt sikerülne a fókuszba állítani.

– Segíthet ebben a pedagógusok és a diákok mostani harca egy jobb oktatásért? 

– Ettől még nem fog megváltozni az, hogy mi van az emberek fejében most Nagy Imréről, de az első lépés a jelenlegi rendszer meggyengítéséhez, majd utána a felszámolásához. Amíg ez a rendszer van, addig csak ezek a brutális történelmi hazugságok maradnak, és nincs semmi esély rá, hogy ez máshogy legyen. 

– Egy normális országban hány évig maradnak hősök a hősök?

– Egy normális országban kibeszélik ezeket a dolgokat, megvitatják, kialakul valamilyen konszenzus, és generációról generációra hagyományozódik, hogy ki az, akit tisztelnünk kell a közös történelemben, és ki az, aki a történelem szemétdombjára való. Természetesen sohasem lesz száz százalékos egyetértés, de letisztul a kép, és a történelemmel való szembenézés segíti a megegyezés kialakítását. Nálunk ennek semmi jele nincs. Ennek a rendszernek nem célja, hogy közös hőseink legyenek, hogy mi közösen lehessünk büszkék arra, amire büszkék lehetünk, és tudjuk azt is, hogy milyen iszonyatos hibákat követtek el az elődeink a történelemben.