Vásárhelyi Mária előre elmondta, miről fog szólni Orbán évértékelője

– A járványhelyzetre hivatkozva, napokig lebegtették, hogy tart-e évértékelőt Orbán. Most kiderült, hogy igen. Miért érdeke a miniszterelnöknek, a Fidesznek, hogy megtartsák ezt az eseményt?

– Szerintem egy pillanatig sem gondolták, hogy elmarad. Nem véletlen, hogy Orbán a hivatalos kampány kezdőnapján tartja a beszédet, mert számára ez egy olyan lehetőség, amin nagyon meglepődtem volna, ha kihagyja. Végül is nyilván az összes állami rádió, televízió, az összes kezükben lévő médium közvetíteni fogja, óriási felhajtást lehet csinálni, és ennél jobb lehetőség nincs is számára a kampány berúgására.

– Van-e annak jelentősége, vagy lélektani hatása, hogy a 13. havi nyugdíj kifizetése után kerül rá sor?

–Nyilván van. Ahhoz a „kidekázáshoz” igen értenek, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amelyek minden szempontból nagyon erős hátszelet adnak egy ilyen beszédnek. A felhajtást egyébként enélkül is meg tudják csinálni, hiszen emlékszünk rá, hogy minden évben, már napokkal előbb milyen hisztéria volt – az utcák lezárása, mindenféle karhatalmi erők kivonulása – a beszéd előtt.

– Rendkívül luxuskörülmények között tartották…

– Minden alkalommal. Ez mégis egy olyan protokolláris esemény, amihez talán leginkább illik a luxuskörülmény. Ez egy Amerikából átvett hagyomány, amivel egyébként nekem nem lenne bajom, ha olyan dolgokat mutatnának meg, amik fontosak a mindennapi életünk, vagy az ország jövője szempontjából. Nálunk azonban ez kizárólag propaganda-esemény.

– A miniszterelnöknek ilyenkor egy országnak kellene beszélnie, de valójában kinek fog?

– Természetesen a sajátjainak. Az ország nem érdekli őt. Az érdekli, hogy egyben tartsa és lelkesítse a saját szavazóbázisát. Nem is próbál máshoz beszélni. Másokat pedig, azokat, akik nem az ő hívei vagy a szavazói, nyilván gyalázni fogja.

– A párt tisztújító kongresszusán, november 14-én, azt mondta Orbán: „ha folytatjuk a polgári kereszténydemokrata kormányzást, tíz év alatt újra hatalmas utat tehetünk meg. Felléphetünk a fejlett országok közé. Felszámolhatjuk a szegénység maradékát is. Zöld, egészséges, természeti kincseit és szépségeit megőrző, egészségesebb és hosszabb ideig élő emberek országa lehetünk.” Igaz ez?

– Ha extrapoláljuk az elmúlt tíz évet, akkor láthatjuk, hogy ezeknek a fejlődési folyamatoknak a nagy részében inkább hátrafelé mentünk, mint előre. Stagnálunk tíz éve. Az európai átlaggal összehasonlítva, az átlagos életkor nálunk gyalázatos, óriási a jövedelmi szegénység, szégyenteljesen alacsonyak a bérek, zöld ügyben csak olyan fejlesztések történnek, amelyek az ő oligarcháik érdekeit szolgálják. Én úgy gondolom, hogy ez a tíz év nemcsak elvesztegetett volt Magyarország számára, hanem kifejezetten egyfajta múltba való visszatérés. Nemcsak ideológiailag, hanem gazdaságilag is. Ha megnézzük, hogyan szakadunk le Európától, vagy akár a régió többi országától, akkor nagyon gyászosak az eredmények.

– Ön szerint az évértékelőn miről fog beszélni?

– Két dologról. Az elért eredményekről, amikről természetesen ki fog derülni, hogy milyen fantasztikusak, és, hogy nem volt még a magyar történelemben olyan tíz év, amikor ennyit fejlődött az ország. Ez lesz az egyik vezérmotívum. A másik a fényes jövő, miszerint hogyha ez a kormány marad, akkor felzárkózunk Nyugat-Európához. ahogy ezt már novemberben is elmondta. Miközben azt látjuk, hogyan szakadunk le. Nem fog kimaradni a gyűlöletkeltés sem, a nem létező ellenségekkel való ijesztgetés, az ellenzék alázása és gyalázása. Azt gondolom, hogy egyrészt az öndicséret szerepel majd a beszédben, másrészt annak, aki nem ért vele egyet, a porba tiprása.

– A belpolitikában miről nem fog beszélni?

– Szerintem nem fog beszélni a járványveszélyről, vagy csak nagyon érintőlegesen. Most már lassan egy éve bagatellizálják, mintha nem is lenne járványhelyzet. Mintha nem az lenne az igazság, hogy lakosságarányosan Magyarország az első háromban van az egymillió főre jutó halálozások arányában. Nem fog beszélni a szegénységről, arról, hogy mennyien élnek itt nyomorban, és hogyan kellene rajtuk segíteni. Nem fog beszélni az oktatásról és az egészségügyről, amik katasztrofális állapotban vannak. Nemhogy önkritikus, de egyetlen a realitásokhoz közelálló mondat se fogja elhagyni a száját. Az ország azért elég kritikus helyzetben van, nem csak az egészségügy, vagy a járvány miatt, hanem az infláció, a megélhetési költségek miatt is. Nyilván ennek is arról az oldaláról fog beszélni, hogy ők mennyire érzékenyek szociálisan, még a csirkefarhátnak is rögzítették az árát.

– Miről nem fog beszélni a külpolitikában?

– Szerintem a külpolitikával nem sokat fog foglalkozni, mert a választóit, a támogatóit nem érdekli a külpolitika. A szuverenitásról fog beszélni, orosz meg kínai kapcsolatokról nem, mert az elég ingoványos terep. Brüsszelt fogja szidni, és az Egyesült Államokat. Közben nyilván megemlíti majd azt a „nagyon irigylésre méltó” helyzetet, hogy Donald Trump felhívta. Mondjuk, ez is elég vicces. Most hetente föl fogja hívni, és hetente meg kell hallgatnunk, hogy egy bukott amerikai elnök támogatja őt? Ez még szánalmas is lenne, ha nem rólunk lenne szó. Nyilván el fogja mondani, hogy tíz év múlva Európa nagyhatalma leszünk, és megerősödnek a szuverenitás erői.

– Azért is jelentették be gyorsan, hivatalosan is az évértékelőt, hogy elugorhasson Márki-Zay Péter vitára szóló kihívása elől?

– Én azt gondolom, hogy nem fog kiállni Márki-Zay Péterrel vitázni, mert 12 éve nem vitatkozik senkivel. Ő utasításokat ad, és számon kér. Amúgy sem volt jó vitatkozó, de teljesen el is szokott ettől a helyzettől. Egyébként azt gondolom, hogy Márki-Zay egy vitában simán le tudná győzni, mert az ellenzéki miniszterelnök-jelölt naponta vívja a saját csatáit, és tud érvelni. Igenis reális esélye lenne, hogy egy vitában legyőzze Orbán Viktort. Azt azonban félreértésnek tartom, amivel az ellenzék próbálja őt beszorítani. Szerintem Orbán hívei egyáltalán nem várják el tőle, hogy ő vitatkozzon. Mert az ő hívei meg vannak győződve a saját felsőbbrendűségükről, és azt gondolják, egy Orbán Viktor nem alacsonyodik le odáig, hogy bárkivel szóba álljon az ellenzékből. Sőt, az elkötelezett támogatói szemében kifejezetten leértékelné Orbán Viktort, ha kiállna vitatkozni, mert úgy gondolnák, hogy lealacsonyodik.

– Orbán Viktor lehetett volna államférfi?

– Nem gondolom, hogy ezzel a személyiséggel lehetett volna államférfi. Neki vannak bizonyos tehetségei, és teljesen gátlástalan – ahogy az már ’89-ben is kiderült róla. Ezek talán alkalmassá tennék, de úgy vélem, egy ilyen romboló, nárcisztikus személyiség nem lehet nagy államférfi. Lehet nagy hatalma, árthat rengeteget, de egyszerűen nem tud együttműködni, nem tud kompromisszumot kötni, nincs benne semmiféle empátia. Még a legminimálisabb sem, teljesen egocentrikus. Én még nem láttam nagy államférfit ilyen adottságokkal.

– Végül is hány embernek a miniszterelnöke?

.– Most olyan két és félmillió látszik, és úgy tűnik, nekik sajnos egyelőre semmi sem számít. Épp most látott napvilágot egy közvélemény-kutatás, amiből kiderült, ezeket az embereket az sem zavarja, hogy ellopják a fél országot. A Covid előtt mindenkinek javult egy kicsit az életszínvonala, egy viszonylag széles réteg – a középosztályra és a felső középosztályra gondolok – pedig rengeteg kedvezményt kapott. Ebben az országban a lakosságban sajnos annyira nincs szolidaritás, hogy azok a milliók, akik szegénységben élnek, nyomorognak, nélkülöznek, érdekelje az embereket. Most mindenki boldogan tudomásul veszi, hogy ha gyereke van, függetlenül attól, milyen helyzetben van, visszakapja az adót. Én ezt nem csak gazdaságilag, de erkölcsileg is felháborítónak tartom. Ha létezik egy közösség, egy társadalomnak a szolidaritásra kell épülnie. Arra például, hogy akinek sok van, az megpróbál valamit nyújtani annak, akinek kevesebb van. Erről szól az, hogy az adót újra elosztják. Szerintem ennek az erkölcsi üzenete is borzalmas. Orbán szavazói csak azt látják, hogy a felső középosztály háromszor, négyszer annyi jövedelmet kap vissza, mint a legszegényebbek. Miközben az adó a közteherviselésre lett kitalálva. Orbán szavazói részben meg vannak vásárolva, részben meg vannak hülyítve.

– Van ebből az erkölcsi helyzetből kilábalási lehetőségünk?

– Ha egyszer lenne egy olyan elitünk, amelyik tényleg ezt tartja fontosnak, akkor is évtizedekbe telne. Ez önmagában nem olyan, hogy jön egy új hatalom, és egyszer csak a magyar társadalom szolidáris, önzetlen és korrupcióellenes lesz. Igen hosszú és nehéz feladat lesz ezeket a nagyon mélyre ültetett gyökereket valahogy kigyomlálni.

– A példamutatás fontos lenne…

– Fontos lenne. Gyurcsányt meg a Bajnait ekézik, de az szóba sem jön, hogy a miniszterelnökségük alatt csak havi egy forintot vettek föl, a fizetésük többi részét jótékony célra ajánlották föl. Azzal pedig a legelvakultabb ellenségeik se tudták őket megvádolni, hogy miniszterelnökségük alatt bármilyen anyagi előnyre vagy haszonra szert tettek. Ezt semmire nem értékeli a magyar társadalom.

– Orbán azt mondja, hogy ő csak a fizetéséből él…

– Ezt még a hívei sem hiszik el. Csak azt mondják, hogy nem baj. Biztos ő is jól jár, de mi is jól járunk.

– Visszatérve az évértékelőre, meghallgatja az Orbán-beszédet?

– Nem. Előre el tudom mondani, hogy miről fog szólni.