„Orbán összekaparhatja a saját szemétdombját"
Miközben Magyarország elmúlt 30 éves történetének legsúlyosabb döntése előtt fog állni a következő időszakban, amely végérvényesen eldöntheti az ország jövőjét, a politikai közbeszéd – erről tudomást sem véve – arról szól, hogy éppen milyen hagymázas baromságot mondott Orbán a magyar ember archetípusáról, Kásler a 4.500 éves magyar múltról vagy Kövér az ellenzékről. Szigorúan megszabott szereposztás szerint.
Mindeközben Orbán olyan feltételekhez kötötte az unió költségvetésének és segélycsomagjának támogatását, amelyeket az EU nem fogadhat el. Vagy ha mégis, akkor ezzel a saját halálos ítéletét írja alá. A magyar miniszterelnök – 133 kötélen rángatott bábjának közreműködésével – egy olyan országgyűlési határozatot fog elfogadtatni, amely szerint, Magyarország csak akkor nem vétózza meg a költségvetést, ha a továbbiakban az EU nem köti jogállami feltételekhez a támogatási alapok elosztását, megszünteti a 7. cikkely szerinti eljárást Magyarország és Lengyelország ellen és a jövőben nem támogatja a civil szervezetek működését a tagállamokban. Ezeket a feltételeket az unió nyilvánvalóan nem fogadhatja el, hiszen ezzel saját létének értelmét ásná alá. Mert bár már az is szégyenteljes, hogy az elmúlt tíz évben nem csupán szó nélkül tűrte, hanem bőséges pénzesővel támogatta a magyarországi és lengyelországi diktatúra 2.0 kiépülését, és képtelen volt hatékonyan fellépni a burjánzó korrupció ellen, ha Orbán feltételeit elfogadja az unió, akkor szerződésben mondja fel mindazt, amiért anno az alapító atyák létrehozták ezt a közösséget.
Orbán viszont a lengyeleken kívül is találhat szövetségeseket a vétójához mindazokban az országokban, amelyek a orbáni úton indultak el, és amelyek tudják, hogy felettük is ott lebeg a 7. cikkely szerinti eljárás elindítása. Ilyen mindenekelőtt Szlovénia, amelynek elnöke Orbán hű tanítványa, a korrupciós botrányokon keresztül bukdácsoló J. Janza, de hasonló cipőben jár Szlovákia, Csehország, Románia és Bulgária is. Orbán tehát egyáltalán nem marad magára ebben a küzdelemben, amelynek végeredménye csakis az EU teljes lezüllesztése és szétesése lehet, amivel Orbán hatalmas szívességet tehet Putyinnak és Kínának is.
Ő pedig végre összekaparhatja a saját szemétdombját, amelyen úr lehet, és ahol senki nem szólhat bele, hogy mit művel a saját országában. Persze csak addig, amíg ez az oroszok és a kínaiak szája íze szerint való. A magyar miniszterelnök tehát döntő lépésre szánta el magát: Magyarország unióból való kilépésének előkészítésére. Mert ezek, az általa állított feltételek kenyértörésre viszik a dolgot. Sem ő, sem az EU nem hátrálhat egy ponton túl, teljes arcvesztés nélkül. Kiváltképp mivel a 133 tagú frakciójával szavaztatja meg a feltételeket. Kompország most tényleg útelágazáshoz érkezett. Dönteni kell a demokratikus Európa és a diktatórikus „félázsia" között.
Így azután szerintem be kéne fejezni a koncnak odavetett, eszement hülyeségek feletti rágódást, és az ellenzéki pártoknak és a civileknek egymást támogatva kellene megakadályozni a sorsdöntő lépést. Mozgósítva mindenkit – politikai oldaltól függetlenül –, aki Európában képzeli el Magyarország jövőjét. Ha visszatekintünk Magyarország történelmére, korántsem ez lesz az első eset, amikor Magyarország, saját maga ellenségeként, a rossz oldalra állt. Sőt! Sajnos az ország történelme jelentős részben arról szólt, hogy az önző, harácsoló, semmirekellő, elvtelen hatalmi elit, zsákutcába vitte az országot. Mindannyiunk felelőssége, hogy ne ismétlődjön meg ez a politikai katasztrófa.
