Veszélyhelyzet lefújva?
Közeledvén az uniós költségvetés, a támogatások elosztása, Orbán meghátrált, nem akarta a kenyértörés közelébe vinni a viszonyt. Pláne, hogy hamarosan a németek veszik át a soros elnökséget, Merkel pedig kezdett bekeményíteni. Már a német tőke sem fordít annyi energiát a puhítására, hiszen a válság idején, a gépkocsikereskedelem beszűkülésével inkább kapacitásokat csökkentenek (ld. a debreceni beruházás leállítását). Magyarország miniszterelnöke megfutamodott az országról szóló EP-vita elől is, mert a szélsőjobbon kívül nem számíthatott szövetségesekre.
Ezért a vita másnapján gyorsan bejelentette: május végén valószínűleg visszaadja a rendkívüli felhatalmazást a parlamentnek. Amivel rögtön le is buktatta magát, hiszen eddig azt állította: a veszélyhelyzet végéről a parlament dönt, nem neki kell bármit "visszaadnia". (Tudta jól, hogy ha nem szabnak neki a határidőt, akkor az Alaptörvény szerint a veszélyhelyzet kihirdetése és megszüntetése bizony a kormány jogköre, a többi csak hazug duma volt. Ahogy a mostani hőzöngés is arról, hogy a bírálói kérjenek bocsánatot.)
Nagyon nem kell szomorkodnia. Az önkormányzatok már kivéreztetve, Karácsony legyilkosozva, az ellenzéki pártok megsarcolva, a rémhírterjesztés körüli cirkuszokkal a nép megfélemlítve, a cigányság Gyöngyöspata ürügyén meggyűlöltetve, néhány gazdasági ügylet a háttérben elintézve.
De a válság idején veszélyessé váló nemzetközi közutálat és elszigetelődés mellett van még egy ok, ami miatt most megéri kilépnie a rendeleti kormányzásból. Az előnye eddig az volt, hogy a miniszterelnök még frakcióitól is függetlenedve egyedül maradjon a színpadon: ő legyen a járvánnyal megküzdő magányos hérosz. Igen ám, de most másfajta válság következik: gazdasági visszaesés, sokak munkahelyének és jövedelmének elvesztése. Ebből már nehezebb jól kijönni. Ezért nem árt ismét szétteríteni a felelősséget. A dicsőséget szívesen elviszi egyedül, na de a balhét??!
Ha közben másképp nem alakul, jöjjenek tehát újra a parlamenti vitának és jogállami működésnek hazudott cécók, a demokratikusra festett kulisszák, térjenek vissza a szereplők a színpadra, legalább lehet majd másokra mutogatni. A főszerepben úgysincs változás.
