Wittinghoff: nincs még egy uniós ország, ahol a járvány idején elvontak az önkormányzatoktól (1. rész)

– A Polgármesteri Ezüstlánc-díj a Magyar Önkormányzatok Szövetségének legrangosabb kitüntetése, azoknak a polgármestereknek az elismerésére, akik kimagasló tevékenységükkel nagyban hozzájárulnak a magyar önkormányzatiság fejlesztéséhez, életpályájukat az önkormányzatok ügyének szentelték – írták a kitüntetés átadásakor a budaörsi honlapon. Így talán az egyik legilletékesebb városvezetőtől kérdezzük: miként zárták az idei évet az önkormányzatok s miként kellene, hogy nyissák a következőt?

– Nyilván ahány önkormányzat, annyiféle. Azok az önkormányzatok, amelyek az év vége előtt ismét – ahogy mondani szokás – megkapták a „csokipénzt”, azaz pártpolitikai alapon hozzájutottak a fejlesztéseikhez szükséges kompenzációhoz és véletlenül mind kormánypárti vezetésűek. Ott valószínűleg nem adódtak komoly problémák az évzárásnál. Ettől függetlenül valószínű, hogy a járványhelyzet minden önkormányzatnál komoly gondokat okozott. Nemcsak azért, mert rengeteg többletfeladatot is jelentett akár az idegenforgalom, akár egyéb bevételek kiesése, vagy a helyi iparűzési adó felezése miatt. Mindezek sok helyen okoznak problémát. Budaörsöt ez annyiban érintette, hogy át kellett ütemeznünk a betervezett fejlesztéseket, ami nem örömteli.

– Már-már közhely, hogy a közvélemény szerint könnyű önöknek, hiszen Budaörs mindig is jómódú városnak minősült.

– Amikor egy település költségvetésének mintegy negyven százalékát – megjegyzem, törvénytelenül – egy tollvonással elvonják, akkor nem igazán életszerű egy ilyen közhely. Mosolyogtam is magamban, amikor a nem létező alkotmány nem létező bíróságának elnöke politikai deklarációt tett, kijelentve, hogy a jogállamiság és a demokrácia elleni közvetlen és súlyos támadás az ellenzéki szándéka, hogy kormányváltás esetén feloszlatnák a jelenlegi, nem mellesleg csupa fideszes tagból álló Alkotmánybíróságot. A jelenlegi helyzet pedig fenntarthatatlan, amikor sem tisztességes finanszírozás, sem tisztességes párbeszéd, sem tisztességes és pártatlan jogorvoslat nincs – ez nem egy örömteli történet.

– A kialakult helyzet súlyosságát jelzi, hogy a médián keresztül még kormánypárti polgármesterek is üzennek a kormánynak, mint tette ezt Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere.

– Ez meg is lepett.

– Milyen lényeges fejlesztések, bővítések maradtak el az idén az elvonások miatt Budaörsön?

– Például egy óvodaépítés, ami fájón jellemző példa. Mi úgy döntöttünk, hogy azokon a szolgáltatásokat, amiket megszoktak Budaörsön az állampolgárok, nyilván nem gyengíthetünk. Arra is odafigyeltünk, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők gyalázatos bérezését is biztosítani tudjuk. Már így is rettentő nehéz őket a pályán tartani. Mégis támadási felületet jelentett a testület által megszavazott év végi juttatásuk, holott emberfeletti munkát végez több száz óvodai, egészségügyi, szociális ellátásban tevékeny dolgozónk. Az óvodákban ráadásul fokozottan fertőzésveszélynek kitéve vállalták a frontvonalban a feladatokat. Amint a közalkalmazottak és köztisztviselők jövedelme sem a plafont verdesi. Tehát mi nagyon figyeltünk erre, amint arra is, hogy a különböző szolgáltatások rendben működjenek. Amíg például a szemétszállítást Budaörs látta el, megbízható színvonalon működött. Amint megtörtént a központosított átalakítás, minden megváltozott. Ennek az lett a következménye, hogy fellázadtak a budaörsiek és most úgy tűnik, hogy sikerül egy olyan megállapodást kötnünk a fővárossal, ami megoldhatja ezt a problémát. Ilyenkor nem lehet máshoz nyúlni, mint átütemezni a megvalósítás előtt álló, tervezett fejlesztéseket.

– Az iskolák támogatása, illetve annak elvonása is nagy vihart kavart a városban, bár erre sikerült kreatív megoldást találniuk, ha jól emlékszem.

– Így van, bár több önkormányzati vezető is úgy nyilatkozott, hogy nekik jobb, ha az iskolákat az állam tartja fenn, de a számomra két szempontból is sántít ez a hozzáállás. Amelyik polgármester szerint ez jobb, az úgy vélem, nem nagyon lelkesedik azért a feladatért, amire megválasztották. Az én véleményem szerint a helyi közösségek igényeit a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni. Ez így van az iskolák esetében is nálunk, nem véletlen, hogy nagyszerűek az iskoláink.

– Ezúton is gratulálok ahhoz, hogy egy budaörsi diák a világ legjobbnak tartott egyetemén, a Yale-en kezdheti meg a tanulmányait.

– Köszönöm, de ez az Illyés Gyula Gimnáziumot, az ottani környezetet, szellemiséget és tanárokat dicséri, valóban le a kalappal. Visszatérve a megkezdett gondolathoz, két szempontból sem üdvözlendő az állami beavatkozás. Egyrészt ugye az állam elvette az iskolákat az önkormányzatoktól – viszont nem tartja fenn az intézményeket. Az, hogy a pedagógusoknak mi ösztöndíjakon keresztül kiegészítést adunk a jövedelmükhöz, az, hogy különböző alapítványokon keresztül támogatunk iskolai programokat, elég jól mutatja, hogy az állam milyen szinten – nem – vesz részt az iskolák fenntartásában. Én úgy gondolom, hogy amíg ez nem normalizálódik és senki sem tudja, mikor jön el ez a helyzet, addig is megpróbáljuk az iskoláinknak biztosítani azokat a feltételeket, amiktől olyanok, amilyenek.

– Hosszabb ideje kísérik konfliktusok a főutak helyzetét is. Ezekre sikerült-e hasonlóan kreatív megoldást találni?

– Ezeket szintén az önkormányzatok tartják rendben, végzik a felújításokat, ami azért abszurd, mert az a helyzet, hogy azt mondja a kormány: nem adom neked az utadat, nem engedem biztonságossá tenni a gyalogátkelőket. Évek óta küzdünk azért, hogy amit más településeknek engedélyeznek, mi is elvégezhessük. Olyan helyeken lettünk kicsit szerényebbek, ami az állam feladata volna, de ott is csak olyan mértékig, amíg nem érinti a szolgáltatás minőségét. A bölcsődék, óvodák, iskolák „szent tehenek”, ott mindent meg kell tenni akkor is, ha az állam einstandolta.

– Mennyiben befolyásolja mindezt a veszélyhelyzet immár nyárig történő kitolása, ami kicsit abnormális intézkedésnek tűnik, főként látatlanban?

– Tud egyet is mondani, ami normális?

– Ezt a választ passzolnám.

– Nincs még egy olyan ország az Európai Unióban, ahol az önkormányzatoktól elvettek pénzt a járványhelyzet ideje alatt. Mindenhol többlettámogatást kaptak a pluszban felmerülő feladatok ellátására. Itt nemhogy nem adtak egy fillér pluszt sem a feladatok elvégzésére, de megnövelték a szolidaritási hozzájárulásnak csúfolt pénzelvonást, elvették a gépjárműadót, amiből nem mellesleg az utakat kellene rendben tartani, úgy adtak kedvezményt a kkv-knak, hogy csak a felét kell fizetni, illetve megfelezték a helyi iparűzési adóikat, amivel kapcsolatban a leginkább kormánypárti vezetésű kistelepüléseket kompenzálták. Mindehhez járul, hogy összeállítanánk a 2022-es költségvetési tervezetet, de még mindig nem tudjuk, hogyan alakul a szolidaritási hozzájárulás. Az már borítékolható, hogy a helyi iparűzési adó felezése fennmarad, ahogy a gépjárműadót sem kapjuk vissza. Magyarán a feltételrendszer nem sokat javult, de legalább bizonytalan, ami a jövőt illeti.

(Folytatjuk)