A hatalom nem mond le az egyetemek politikai kisajátításáról 2. rész

A felsőoktatás kormányzati átalakítását sem nevezhetjük igazán sikertörténetnek. Persze, nem csoda, hiszen ismert, Orbán Viktor miniszterelnök miként vélekedik a tudásalapú társadalomról szemben az általa preferált munkaalapú társadalommal. Mégis idézünk néhány példát bizonyítékként. A Szakma Sztár Fesztiválon elhangzott beszédet azzal kezdte, azért jön minden évben örömmel a fesztiválra, mert azt gondolja, hogy a jövő Magyarországát az ilyen helyeken rajzolják meg.

Mint mondta: „mi, idősebbek, tudjuk, mindig a tehetséges fiatalok írják Magyarország jövőjét. 15-20 éve még azt gondolták Magyarországon is, hogy a jövőt inkább a diplomás, szellemi foglalkozású emberek határozzák meg, de az elmúlt 15 évben felépítettük a munkaalapú gazdaságot, és mindenki tudja: munka és szakmunka, szakmunka és szakmunkás nélkül nincs jövő.” A kormányfő szerint ma a magyar gazdaság gerincét a szakmunkások, a szakiparosok adják. Ha a szellem emberei is kihozzák magukból a legtöbbet, és a két világ jól kapcsolódik össze, abból lesz a sikeres Magyarország.

A „szellemi foglalkozású emberekről” egy nappal később, a CPAC Hungary, azaz a Konzervatív Politikai Akció Konferencia budapesti rendezvény első napján - miközben egy új világrendet vázolt fel – is kifejtette véleményét. Eszerint az új világrendben nem lesz globális ideológia, amihez mindenkinek igazodnia kell, a saját nemzeti érdekük határozza meg a nemzetek mozgását, és a nép, a nép által választott képviselők, nem pedig NGO-k, „szélfútta akadémikusok” mondják meg, mit kell csinálni. A Soros-féle nyitott társadalom helyett védett társadalom lesz, ahol a családalapítás érték, a családokat, mint a társadalom legfontosabb intézményét, védik.

A „szélfútta akadémikusok” eközben kétségbeesve nézik, hová kerültek. Már azok, akik rektorként, kuratóriumi tagként, egyetemi vezetőként nincsenek bekötve a NER-be, mert utóbbiaknak megéri hallgatni.

Az egyetemi modellváltás titkai

Az egyetemi modellváltás terve még 2018-ban született meg az Innovációs és Technológiai Minisztériumban. Lényege az volt, hogy a korábban állami, az ITM (Innovációs és Technológiai Minisztérium) által fenntartott intézményekben az állam létrehoz külön-külön vagyonkezelő alapítványokat, amelyek az egyetem új fenntartójaként működnek. Tehát: kivonja az egyetemeket a közfelügyelet alól. Az öt fős kuratóriumok tagjait a minisztérium jelöli ki. A törvény gyakorlatilag minden hatalmat a kuratórium kezébe ad – a kuratórium fogadja el az intézmény költségvetését, az éves beszámolóját, a szervezeti és működési szabályzatát, az intézményfejlesztési és vagyongazdálkodási tervét. Ezen felül a rektor kinevezésébe is komoly beleszólása van.

A modellváltó, vagyis az alapítványi egyetemnek kialakítása 2019-ben kezdődött, az év július 1-től a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartója az állam által létrehozott Maecenas Universitatis Corvini vagyonkezelő alapítvány lett. Akkor nagy rössel jelentették be, hogy minden szükséges jogi és gazdasági előkészítő folyamat lezajlott a sikeres átálláshoz: az Országgyűlés megalkotta a szükséges jogszabályokat, májusban megtörtént az új fenntartó cégbírósági bejegyzése, majd az állam átadta az alapító vagyonként szolgáló Richter és Mol részvényeket is. Ezzel párhuzamosan megkötötték az egyetemen oktató-kutató-tanári, valamint adminisztratív munkakörökben dolgozók munkaszerződéseit.

Az alapítványok élén levő kuratóriumokban 2021-ben a kormányközeli személyek (miniszterek, kormánypárti polgármesterek és politikusok), valamint üzletemberek, cégvezetők kerültek, a 105 kuratóriumi tagból mindössze 27 fő volt akadémikus vagy tanár. A kuratóriumi tagságért a tagok fizetést is kapnak és bár nem mindenki veszi fel az összeget, de van, aki akár 1 millió forintot meghaladó tiszteletdíjhoz jutott.

A felsőoktatási modellváltás eredményeként a 2021-es szeptemberi tanévkezdésre a 21 alapítványi fenntartású, és 5 állami fenntartású egyetem országa lettünk. Az utóbbiak közé tartozik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Eötvös József Főiskola. 

De mi indokolta ezt a nagy modellváltó igyekezetet?

Polónyi István oktatáskutató szerint bár a Fideszt kezdetben a 2022-es választás esetleges elvesztésétől való félelem motiválta, és az, hogyan lehet önmagának háttérhatalmat kialakítani, mára megnőtt az étvágy. Polónyi szerint ma már három indok van: az első és a legfontosabb cél a politikai háttérhatalom kialakítása, a második az esetlegesen befolyó források kisajátítása, értsd a következő hét éves uniós támogatásból 2000 milliárdos felsőoktatási fejlesztési támogatási programot akarnak megvalósítani, a pénznek pedig „jó helyre”, NER-közelbe kell kerülnie. A harmadik ok pedig a személyzeti politika, hisz azok az egyetemi emberek, akik az ötvenes években születtek, nyugdíjba mennek. A Fidesznek pedig az a fontos, hogy az egyetemeket olyan emberek vezessék, akik az ő politikájukat képviselik, hozzájuk tartoznak. 

A Fidesz felsőoktatási politikájába akkor került bot a küllők közé, amikor az unió úgy döntött, nem kaphatnak friss támogatásokat az Európai Unió által finanszírozott Erasmus Plusz együttműködési és oktatási csereprogramból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból azok a magyarországi oktatási intézmények, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek, vagy amelyeket ilyen alapítványok tartanak fenn. A tiltás a 2022. december 15. után elbírált pályázatokra vonatkozik.

Hat magyar alapítványi egyetem még tavaly májusban beperelte az uniót az Európai Tanács 2022. decemberében hozott határozata miatt, amiben megtiltotta, hogy az unió szerződést kössön az alapítványi formában működő magyarországi intézményekkel. Ez lényegében az Erasmus+ oktatási csereprogramból és a Horizont Európa kutatás-fejlesztési programból való ideiglenes kirekesztésüket jelenti. Az Európai Unió Bírósága most befogadta ezt a pert. Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint a hat alapítványi egyetemről szóló, hónapok óta nyilvános hír csak egy újabb lendületet kapott attól, hogy az unió bíróságán nem „kukázták ki” azonnal, mivel formai és egyéb szempontból a beadvány rendben van. Vagyis igazából nem egy nagy hír, és az eljárás vége úgyis az lesz, hogy elutasítják majd a keresetet. A kormány ez ügyben pedig azért nem enged, mert ha az illetékes elvtársak nem kapják meg a millióikat a semmiért, az fáj a Fidesznek, viszont az, ha a kutató nem tud nemzetközi kutatási projektben részt venni, nem fáj. Sok az éhes száj a Fideszben, és azokat betömve kell tartani.

Polónyi István mindehhez annyit fűzött még hozzá, Orbán nem fog lemondani az egyetemek politikai kisajátításáról, és attól, hogy már nem politikusokat nevez ki az egyetemek élére, akiket odatesz, azok még az ő emberei lesznek, szürke eminenciások, akik összecsapják a bokájukat, ha Orbán rájuk szól, és teljesítik a parancsot. A rendszer erről szól. 

Oktatói szegénység az állami fenntartású egyetemeken

Gyakorlatilag 2008 óta inflálódik a felsőoktatási dolgozók bére – erről a G7 írt annak kapcsán, hogy a modellváltást elkerülő Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) mintegy 3000 oktatója nyílt levelet küldött az intézmények fenntartóinak a tarthatatlan bérek és az oktatási helyzet miatt. Levelükben versenyképes, egyetemi dolgozói béreket, azonnali béremelést, az anyagi megbecsültség hiányának megszüntetését, továbbá a zavartalan és színvonalas oktatás biztosítását kérték a fenntartótól. 

A felsőoktatási dolgozók eddig kétszer vonultak fenntartójuk, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) elé, hogy így támogassák szakszervezeti vezetőiket a Hankó Balázzsal, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkárával folytatott tárgyalásukon, amelyek eddig nem jártak eredménnyel. A dolgozók azt is kifogásolják, hogy az egyetemi oktatók alapbére meg sem közelíti a diplomás mérnöki átlagkeresetet. Dráviczki Sándor, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke azt mondta, ez a leszakadás fokozatosan következett be. Az FDSZ legutóbbi elnökségi ülésén megnézték, milyen bérfejlesztések történtek 2024. január 1-jétől az egyes egyetemeken. A Pécsi Tudományegyetemen az oktatók 15 százalékot kaptak, egy adjunktus olyan 500 ezer forinthoz jut és 2025-re 25 százalékos béremelést ígértek. Az Óbudai Egyetemen szintén 15 százalékos, a Szegedi Tudományegyetemen 10 százalékos (amiből 7,5 százalék kötelező, a 2,5 százalékot pedig bértömegként próbálják elszámolni), a Debreceni Egyetemen januártól 10, szeptembertől további 5 százalékos béremelés valósul meg, és 13. havi bért is kaptak, az állami fenntartású ELTE-n pedig 5 százalékos volt a béremelés. 

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) tagjai április 25-én, egy héttel az állami egyetemeken dolgozók demonstrációja után tüntetést tartottak a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat (korábbi ismert nevén Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) budapesti Piarista utcai épülete előtt. Az egykori MTA kutatóhálózat dolgozóit tömörítő szakszervezet azt kívánja elérni, hogy érdemi tárgyalások kezdődjenek a tudományos dolgozók bérhelyzetéről a fenntartóval, az állammal – adta hírül a Mérce. Bakó Imre szakszervezeti elnök felszólalásában arról beszélt, hogy a mostani tiltakozás „egy segélykiáltás a tudományos kutatás létfeltételeinek védelmében”. A nézete szerint „az az irány, amelybe a magyarországi kutatási irányítás az elmúlt öt évben haladt, alapvetően elhibázott”, s tudós társadalomnak erről kötelessége hírt adni. A szintén felszólaló SZEF-elnök, Csóti Csaba arról beszélt, hogy a tudósok, a szellemi elit azért vonult az utcára, mert „abban a hazugságban élünk, hogy munkaalapú társadalomban élünk”. Szerinte ezzel ellentétben „tudásalapú társadalomban élünk”, amelyben tudósokra van szükség. Ezért lenne nagyon is fontos, hogy a tudósokat megfizessék.

Ki fog itt doktorálni? 

Ezek után jutottunk el ahhoz a fontos kérdéshez, amit végképp nem hagyhat senki figyelmen kívül, akit egy percig is izgat a magyar oktatás, hogy mi lesz a tudományos utánpótlással. A mai formájában 2016 óta működő doktori képzés négy éve alatt az állami ösztöndíjban részesülők az első két évben havi 140 ezer forintot, a második két évben 180 ezer forintot kapnak. Ezért a pénzért a doktoranduszoknak tanulni, kutatni és tanítani is kell az egyetemeken. A létbizonytalanság, a teljesítési kényszer, az extrém terhelés egyetemi oktatók szerint az utóbbi tíz évben oda vezetett, hogy lassan már lasszóval kell fogni a PhD-hallgatókat, de a lemorzsolódás egyes doktori iskolákban még így is eléri, vagy akár meg is haladja az 50 százalékot. A magyarországi doktori képzésekre jelentkező és az egyetemek doktori iskoláiba felvételt nyert hallgatók fele PhD-fokozat nélkül tűnik el a rendszerből, de akadnak olyan intézmények is, ahol a felvett PhD-hallgatók 80 százalékának nem sikerül fokozatot szereznie – írta a quibit.hu.

Nem véletlen, hogy a PDSZ országos választmánya elfogadhatatlannak tartja az állami felsőoktatásban kialakult bérhelyzetet. A nagy tudást és hosszú előképzettséget kívánó munkáért a dolgozók ma olyan bért kapnak, ami nem teszi lehetővé a megélhetésüket. Szerintük Magyarország történetében még nem volt arra példa, hogy a felsőoktatás dolgozói a bérskála aljára kerültek volna. Ezért felszólítják ezeknek az intézményeknek a fenntartóját, Magyarország kormányát, hogy azonnal tegyen lépéseket a tarthatatlan helyzet megoldására. „Az egyetemi dolgozók béréhez hasonlóan azonnali beavatkozásra van szükség a doktori ösztöndíjak esetében is. Ha nem történik meg a bérek és ösztöndíjak azonnali emelése, súlyos károkat fog szenvedni a magyar felsőoktatás és a tudományos utánpótlás” – olvasható felhívásukban.

(Az 1. részt Téved a kormány, a pedagógushiány valós enyhítésére kevés a béremelés címmel itt olvashatják.)