Dráviczki Sándor: minimális béremelés volt az állami fenntartású egyetemeknél  

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) támogatja az állami egyetemek dolgozóinak béremelési követeléseit?

Természetesen, hiszen az ELTE-n, a BME-n illetve a képzőművészeti egyetemen maguk a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete intézményi szervezetei szervezik az akciókat.

Miért tartja az FDSZ elfogadhatatlannak, hogy a közoktatási szektorban zajló bérrendezéssel egy időben a kormány továbbra sem nyújt elegendő pénzt a magas színvonalú egyetemi oktatáshoz és kutatáshoz, a tisztességes bérezéshez és hallgatói juttatásokhoz? 

Mindenekelőtt le kell szögeznünk: az örvendetes, és nagyon örülünk annak, hogy a köznevelésben a kormányzat rendezni próbálja a béreket, de természetesen szerencsés lett volna, ha azt a felsőoktatással egyszerre valósítják meg. Akkor ugyanis nem következhettek volna be olyan anomáliák, hogy néhol egy tanársegéd, vagy egy adjunktus kevesebbet keres, mint egy pályakezdő pedagógus. 

Azt is kifogásolják, hogy az egyetemi oktatók alapbére meg sem közelíti a diplomás mérnöki átlagkeresetet. Mikor szakadtak le így a bérek? 

Ez fokozatosan következett be. A minisztérium érdekes statisztikákat szokott mutatni, vagy olykor a tévében is érdekes összegeket hallunk arról, hogy mennyit keres egy egyetemi tanár. Én nem tudom, honnan szedik ezeket az információkat. Az FDSZ legutóbbi elnökségi ülésén azt néztük meg, milyen bérfejlesztések történtek 2024. január 1-jétől az egyes egyetemeken. A Pécsi Tudományegyetemen az oktatók 15 százalékot kaptak, egy adjunktus olyan 500 ezer forintot kap, és 2025-re 25 százalékos béremelést ígértek. Az Óbudai Egyetemen szintén 15 százalékos, a Szegedi Tudományegyetemen 10 százalékos (amiből 7,5 százalék kötelező, a 2,5 százalékot pedig bértömegként próbálják elszámolni), a Debreceni Egyetemen januártól 10, szeptembertől további 5 százalékos béremelés valósul meg, és 13. havi bért is kaptak, az állami fenntartású ELTE-n pedig 5 százalékos volt a béremelés. 

Miért pont az állami fenntartású egyetemek kapnak olyan keveset?

Az állami fenntartású egyetemeken eleve kevesebb volt a béremelés, mert a fenntartóváltáskor a 21 fenntartóváltó egyetemen bizonyos kis béremelésre mindenhol jutott pénz. Azoknál, amelyek megmaradtak állami fenntartásban – az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) a Zeneakadémia a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a bajai főiskola – azért problémás a helyzet, mert ott minimális volt a béremelés. Én a Nyíregyházi Egyetemen dolgozom, itt se tavaly, se az idén nem volt egy fillér béremelés sem. S bár mi sohasem szoktunk az inflációra hivatkozni, azért az érdekes, hogy miközben az elmúlt években hatalmas volt az infláció, nem történt béremelés. 

A tárgyalások eddig nem sok eredménnyel, de folynak a béremelésről Hankó Balázzsal, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkárával. Hogyan tovább?

Megmondom őszintén, mi egy sakktáblán játszunk, nekünk vannak figuráink, az ellenfélnek is, és lehet, hogy erősebbek, de rafináltnak kell lenni. Én annyit tudok, hogy Hankó Balázs, illetve Varga-Bajusz Veronika felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár május 9-én a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének székházába jön, ahol előadást tartanak majd, és válaszolni fognak a kérdéseinkre. Akkor meg tudjuk fogalmazni a számunkra fontos kérdéseket. Persze, a nehézségeinket még próbálják növelni azzal, hogy a tagdíjlevonást is megtiltották az állami egyetemeken január 1-jétől. Nehéz szakszervezetet úgy működtetni, hogy még arra sem vagyunk jók, hogy a munkáltató egy gombnyomással levonja a tagdíjat. Persze, ez is arra irányul, hogy megnehezítsék a szakszervezeti munkát. Pedig mi a dolgozókért vagyunk, és nem a kormány ellen. 

Attól nem tartanak, hogy ugyanúgy, mint a közoktatásban, évekig elhúzódnak majd ezek a tárgyalások, amik ígérgetéssel jártak, időhúzással, és egészen addig nem valósult meg a béremelés, amíg végül az uniótól nem érkezett rá pénz…

A felsőoktatásban nem volt összefüggésben a béremelés az uniós pénzekkel. Nálunk közfinanszírozási szerződéskötés van, abban bizonyos százalékot kapnak a fenntartó-váltó egyetemek. A közfinanszírozás vonatkozásában ez az összeg a Nyíregyházi Egyetemen ebben az évben 3 százalékos volt. Ebből kellene kigazdálkodni mindent.
 
Ha a felsőoktatásban dolgozók bérét továbbra sem rendezik bizonyos határidőn belül, az milyen következményekkel járhat?

Mi mindenféleképpen megpróbálunk a tárgyalások mentén haladni, már csak azért is, mert ha kérésekkel fordulunk a minisztériumhoz, azok bizonyos százaléka mindig teljesül. Az évek alatt sikerült olyan viszonyt kialakítani, hogy tényleg megoldásokat találtunk a kialakult problémákra. Úgy látom, a minisztérium hajlandó ezekkel foglalkozni, csak gondolom, az ő kezük is meg van kötve. Természetesen mi próbálkozunk, és azért néha sikereket is tudunk elérni. 

Ön szerint miért érdeke a Fidesz-kormánynak ezeknek az intézményeknek, illetve a dolgozóknak a kvázi „lélegeztetőgépen” tartása? Nem az lenne az érdek, hogy akár az állami fenntartású egyetemeken, akár az alapítványi fenntartásúakon az oktatók a megélhetésükhöz szükséges másod-, és harmadállások vállalása helyett az egyetemen tudják a munkájukat mind magasabb színvonalon végezni? 

Ez volna. Mert így a fluktuáció is nagyon magas, a fiatalok jönnek ugyan, de egy éven belül tovább is lépnek. Ilyen keresetek mellett ugyanis egy fiatal még az albérletét sem tudja finanszírozni, nemhogy a megélhetését. Az egyetemek is érdekesen állnak hozzá bizonyos kérdésekhez. Csak példaként említem, ha egy oktatónak hétfőn sok órája van, és valamilyen ünnep hétfőre esik – legyen az akár még a pirosbetűs húsvét és a pünkösd is –, belső szabályozással most kihozták, hogy az ünnepnap miatt elmaradt órákat be kell pótolni. Igen, ám, de mikor? Ilyet még az életben nem láttunk, ráadásul ezzel még a Munka törvénykönyve ellen is mennek. Szerintem azonban mégsem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a közoktatás és a felsőoktatás nem egy minisztériumhoz tartozik. Így nagyon nehéz az egyeztetés. Mert a Kulturális és Innovációs Minisztérium, ahová a felsőoktatás tartozik, teljesen más, mint a közoktatást felügyelő Belügyminisztérium. A felsőoktatás nem akar a közneveléssel, a köznevelés a felsőoktatással foglalkozni, így pedig még egymás mellett is elbeszélnek. Ezért van az, hogy a köznevelésben meglépték a bérfejlesztést, a felsőoktatásban meg csak módjával. Az FDSZ javasolta is, hogy a felsőoktatásban legyen egy bérminimum. Vagyis legyen egy minimumalap minden felsőoktatási intézményben – legyen az állami, alapítványi vagy egyházi fenntartású. Ettől pozitív irányba el lehetne térni, hiszen teljesen más egy olyan nyugat-magyarországi egyetem, ahol gazdálkodás, egyéb képzés is van, mint ahol csak bölcsész, vagy pedagógusképzés van. A pályázati lehetőségek is mások, utóbbiaknál sokkal kevesebb.

Most az állami fenntartású intézmények oktatói és hallgatói álltak ki a béremelésért. De mi a helyzet az alapítványi, vagy az egyházi fenntartású intézményeknél?

Az alapítványi egyetemek nem tartoznak minisztérium alá, mert külön fenntartójuk van. A finanszírozást azonban ők is az államtól kapják és – mint mondtam – közfinanszírozási szerződést kötnek. Vagyis a pénz mégis az államtól érkezik. Az FDSZ az országos problémákat megpróbálja a minisztériumnál orvosoltatni, de a helyi problémákat nekik kell helyben megoldani. Amikor kell, akkor segítünk, én is elmegyek különböző egyetemekre, egyeztetek a rektorral, vagy a kancellárral, így tudunk segíteni. Amiben most lépni tudunk, az, hogy a megmaradt állami egyetemeket támogatjuk.

Egyébként az alapítványi egyetemeken alakulnak szakszervezetek? 

Természetesen, de nehéz munka, ugyanis 10 fő kell egy helyi intézményi szervezet megalapításához. Az elmúlt években sikerült néhányat létrehozni, van például alapszervezet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, vagy épp a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Az állami fenntartású intézményeknél pedig lényegében mi, vagyis az FDSZ vállalja a bérfejlesztéssel kapcsolatos ügyeket. Ehhez tartozik, hogy az akciókhoz kapcsolódott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) is, ahol egy egész más szakszervezet van. Mi megpróbálunk velük is partnerek lenni, nem akarjuk elszipkázni tőlük a dolgozókat. Ott egy jól kialakult szakszervezeti közeg van, ők azon belül dolgoznak, de hozzánk csatlakoztak. Így együtt próbálunk meg jó eredményeket elérni.