Lattmann Tamás: sok az éhes száj a Fideszben, és azokat betömve kell tartani

A tény, hogy hat magyar alapítványi egyetem még tavaly májusban beperelte az uniót az Európai Tanács 2022. decemberében hozott határozata miatt, amiben megtiltotta, hogy az unió szerződést kössön az alapítványi formában működő magyarországi intézményekkel. Ez lényegében az Erasmus+ oktatási csereprogramból és a Horizont Európa kutatás-fejlesztési programból való ideiglenes kirekesztésüket jelenti. Ami újdonság ez ügyben – mint azt a Népszava megírta –, hogy az Európai Unió Bírósága most befogadta ezt a pert.

Lattmann Tamás nemzetközi jogásztól azt kérdeztük, ez politikai kommunikáció, vagy annál több. Szerinte a hat alapítványi egyetemről szóló, hónapok óta nyilvános hír csak egy újabb lendületet kapott attól, hogy az unió bíróságán nem „kukázták ki” azonnal, mivel formai és egyéb szempontból a beadvány rendben van. Vagyis igazából nem egy nagy hír, de ettől függetlenül ennek kapcsán el lehet mondani, hogy „valami történik”. Persze, nyilván van benne egy adag politikai kommunikáció is. Annak, amit látunk, sajnos volt már egy „viccesebb” változata, amikor a NER által maga alá gyűrt egyetemek NER által kinevezett rektorai együttesen tüntetőleg fölvonultak Brüsszelben, és egy fideszes EP-képviselő által szervezett eseményen az Európai Parlamentben elmondták, hogy milyen rossz nekik. Vagyis van az ilyen eseményeknek egy politikai kommunikációs aspektusa is, ahol az a mondás, hogy itt az egyetemeket politikai okokból éri mindenféle hátrány. Ráadásul azt is lehet mondani, hogy ehhez a kormánynak semmi köze, ami egyébként nyilván nem igaz. A történet ugyanis ott hibádzik, hogy a kormány által átalakított alapítványi rendszer az, ami miatt most áll a bál. Az pedig nyilvánvalóan politikai kommunikációs elem, hogy itt az egyetemeket lökik politikai értelemben is áldozati szerepbe. Velük akarják elvitetni a balhét. 

Csakhogy az is tény, hogy a hat egyetem keresetlevelét a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda készítette, ezek után azt mondani, hogy annak semmi köze a kormányhoz, nem teljesen helytálló. Ebből az ügyvédi irodából került ki például a kormány által az Európai Unió Bíróságába delegált bíró is, aki korábban soha nem volt bíró, korábban semmilyen bírói gyakorlata nem volt.

Kérdés, hogy ez a hat egyetem nyerhet-e az EU ellen Horizont és Erasmus ügyben? Lattmann Tamás szerint maga a per simán el fog húzódni. Azt mondja, a keresetlevélben van egy-két jól megfogott érv, de úgy gondolja, többnyire és többségében az eljárásnak a vége az lesz, hogy a keresetet el fogják utasítani. A keresetben magában is van nagyon sok a politikai jellegű érv, ami ebben a bírósági eljárásban nem releváns. A nemzetközi jogász egy konkrét példával illusztrálta is ezt: Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora arra hivatkozott a Népszavának adott interjúban, hogy „uniós szakemberek” azt állították nekik Brüsszelben, hogy a Semmelweis Egyetemmel semmi gond, működése példaszerű. Lehet, mondja erre Lattmann, de ennek az egésznek semmi köze a Semmelweis Egyetem működéséhez. Vagyis, itt nem az egyetemek vannak „kipécézve”, hogy ők nem méltóak a pénzre, hanem a magyar kormány által kialakított jogszabályi intézményi működési rendszer az, amire azt mondták az EU-s tagállamok, hogy köszönik szépen, de ők ezt nem kívánják finanszírozni. Nem azért, mert a Semmelweis Egyetem lop, valószínűleg nem lop, idáig soha nem is volt ilyenről szó, de nem is akarnak neki esélyt sem adni. Miután a Semmelweis Egyetem abban az alapítványi új rendszerben működik, amihez a tagállamok nem akarnak esélyt adni, igazából tök mindegy, hogy lopott-e az elmúlt években, akar-e lopni, vagy fog-e lopni az egyetem, ez teljesen lényegtelen – magyarázta a nemzetközi jogász. 

Ebben az esetben mit támadhat az egyetem, amiben van valami keresnivalója is az eljárásnak? Lattmann Tamás szerint a kondicionalitási rendeletben foglalt eljárásrend szabályos volt, ha abban van jogsértés, vagy valami szabályszegés, akkor azt lehet támadni. Ez egy semmisségi keresetet jelent, ami a Tanács határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul, de valami jogellenességet kell tudni mutatni az eljárásban. Egyébként a nemzetközi jogász úgy véli, az szinte biztos, hogy eljárási szabálysértést nem nagyon lehet majd találni benne. A keresetben egyébként nem is nagyon volt ilyen felvetés. 

Van még egy kifejezetten érdekes érvelési irány: azt mondani, hogy ez a mostani megoldás a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét valósítja meg. Az érintett egyetemeknek is joguk van a tisztességes eljáráshoz, amit a keresetlevél szerint például az egész eljárás megsért. Hiszen ők úgy szenvednek el anyagi hátrányt, hogy igazából nem is kérdezik meg őket, nem is védekezhetnek. Ez Lattmann Tamás szerint a végén azért fog a Bíróság előtt elbukni, mert a Bíróság azt fogja mondani, hogy ez az eljárás nem az egyetemekről szól. Egyébként a kondicionalitási eljárás maga is egy teljesen új dolog, más állammal szemben ilyet még nem indítottak, vagyis nagyon kialakulatlan a gyakorlata is. 

Az, hogy az egyetemek perelnek, abból a szempontból teljesen rendben van, hogy maga a kondicionalitási eljárás kimondja: az eljárási lépéseket bárki, akár az érintett tagállam is per tárgyává teheti. Ez egy fontos dolog, mert egyfajta jogi garanciát jelent egy döntően politikai természetű eljárásban. Emellett pedig mindenkinek joga van perelni az EU intézményeit, akinek az adott intézmény döntése valamilyen személyes érintettséget okoz. Tehát az érintett egyetemek ez alapján perelhetnek, teljesen legitim is, hogy ők perelnek, mert a személyes érintettségük egyértelmű. Ha ez egyébként problémás lenne, akkor nem is fogadta volna be most a Bíróság a keresetet – fűzte mindehhez a nemzetközi jogász.

Lattmann Tamás szerint ennek a pernek a vége az lesz, hogy a Bíróság másfél-két év után el fogja utasítani a keresetet. De szerinte ez csak egy másodlagos történet, mert közben a magyar kormány elkezdett tárgyalni a Bizottsággal, hogy meggyőzze, hagyja abba az eljárást. Ha a tárgyaláson sikerül valami eredményt elérni, akkor az értelemszerűen jó eséllyel kimossa az egész eljárás alól a talajt. 

A kormány persze nem fogja tudni meggyőzni a Bizottságot arról, hogy minden rendben van, de Lattmann Tamás szerint láthatóan nem is akarja. Ehelyett megy a politikai kommunikációs pumpolás azzal a kamuval, hogy miért ne lehetne politikus a kuratóriumban. Miközben a Bizottság soha nem mondta azt, hogy nem lehet politikus a kuratóriumban, vagyis ez élből kamu. Ám, ha egyszer a magyar kormány ez ügyben majd térdre esik, és megadja magát, ahogy azt – kevésbé látványosan – általában tenni szokta, akkor simán vége lehet az eljárásnak azzal, hogy a Bíróság azt mondja, megszűnt a kereset alapjául szolgáló probléma. Kulturált körülmények között ilyenkor maga a felperes vonja vissza a keresetet. Majd meglátjuk, hogy ez megtörténik-e. 

S, hogy a kormány miért is nem választja az egyszerűbb megoldást, és szünteti meg azt az anomáliát, amiért az egész kondicionalitási eljárás elindult?

Lattmann Tamás véleménye szerint azért, mert ez számára ideológiai hadviselési kérdés. Ideológia és egyéni ambíciók állnak mögötte. Az alapítványi kuratóriumokba simán betették Varga Juditot és társait a többmilliós fizetésekkel járó, semmit dolgozni nem kell státuszokba. Azért rengeteg az éhes száj a Fideszben, és azokat betömve kell tartani. Varga Judit ugyan most éppen kiesett a jóból, de azért van még pár „vargajudit” a rendszerben, és nem lehet mindegyikőjüktől egyszerre elvonni a jutalomfalatot. Azt a kutyák sem jól tűrik. Ugyanakkor ez egy ideológiai háborúnak is a kicsi apró része. Az elmúlt években nagyon szépen látszott, hogy a kormány a mi pénzünkből mindenféle – drogkutató, migrációkutató stb. – intézetet hozott létre, és az ezekben dolgozó propagandistákat folyamatosan megpróbálja átnyomni az egyetemi szférába. Ezzel kívánja legitimálni a saját propagandáját. Ez egy folyamat, akként is kell látni. Ennek apró, de fontos eleme, hogy ebben a kérdésben, vagyis a közvetlen befolyásgyakorlás eszközeinek kialakításban a kormány nem fog engedni, mert az akár egy stratégiai szintű vereségnek is tűnhetne. Azért, hogy ebben a kérdésben ne kelljen engedni, elmennek a falig is, kamuznak, meséket írnak aköré, hogy a gonosz EU bánt minket, amit a magyar választók egy része el is hisz. „Ha pedig arról van szó, akkor a gonosz EU inkább bántsa a Semmelweis Egyetemet, és a Semmelweis Egyetemen dolgozó kutató ne vehessen részt Horizont vagy Erasmus programban, minthogy az illetékes elvtársat ki kelljen venni a kuratóriumból. Ha az illetékes elvtársak nem kapják meg a millióikat a semmiért, az fáj a Fidesznek, de ha a kutató nem tud nemzetközi kutatási projektben részt venni, nem fáj. Vagyis attól függ, hogy mi fáj jobban. Ennyi” – tette hozzá Lattmann Tamás.