Az „atomlabda” – az atomfegyverek indító kódjaival kíséri a titkosszolgálat az amerikai elnököt
Az amerikai elnök mellett, amikor látjuk, de akkor is, amikor nem, ott van a testőrség, a titkosszolgálat egy embere, kezében gömbölyűre tömött bőrtáskával. A „futball-labdaként” emlegetett táskában azok a kódok vannak, amelyekkel az elnök el tudja rendelni atomfegyverek bevetését. A rendszerről először tudhatunk részleteket, amióta a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium – ahol (magyar tudósok részvételével) megalkották az atombombát – feloldotta a titkos részeket. Nyilván távolról sem valamennyit – de a Time magazinban olvashatók is nagyon ijesztőek.
Valamilyen módon biztosítani kell, hogy az ellenség, vagy tévedésből a saját haderő ne tudja felrobbantani a földalatti silókból, repülőgépekről vagy tengeralattjárókról indított atomfegyvereket. Erre az 1959-es nyugat-európai NATO-hadgyakorlaton döbbent rá Los Alamos egyik tudósa. Ő 1945-ben rajta volt a gépen, amely ledobta Hirosimára az atombombát és most figyelte, hogyan szállnak fel a gyakorlaton két-két atombombával fedélzetükön az F 84-es harci gépek. A bombákat a NATO egyik európai támaszpontján őrizték. „Mi van, ha azokat - a gépek felszállása előtt, a külföldi bázison – az ellenség fenyegető betörése előtt valaki hatástalanítja? Vagy működésbe hozza? Vagy az ellenség odaér, mielőtt megnyomhatná az indítógombot? – tette fel kérdéseit a tudós.
Akkor határozták el, hogy megfelelő rendszerrel, egy helyen kell biztosítani, mikor és hogyan használnak atomfegyvert és hová irányítják a csapásokat. Ez annál is időszerűbb volt, mert addig a szárazföldi erők, a haditengerészet és a légierők vezérkara önállóan dönthetett, hogy szükség esetén hogyan vetik be a fegyvertárukhoz tartozó nukleáris eszközöket. 1960-ra dolgozták ki a rendszert, amely egyetlen ember, az Egyesült Államok elnöke kezébe adta a döntést atomfegyver bevetéséről.
Számára a feladat első lépésben egyszerű, 3 tagú kódot kell beütnie a bőrtáskában tárolt rendszerbe, ezzel a piros helyett zöld lámpa gyullad ki, jelezve, hogy az ország valamennyi atomfegyvere bevetésre kész állapotban van. Az elnök elé a táskából lista is kerül, a „Fekete Könyv,” a nukleáris hadviselés részletes tervének kivonata, amely felsorolja a nukleáris eszközöket, azok betáplált célpontjait és felkínálja a döntést: melyeket, hová és mikor kívánja az elnök indítani. Készítői szerint a könyv azért kapta a fekete jelzőt, mert rengeteg ember lehetséges halálához kötődik... A 8010-12 jelzésű bevetési tervben jelenleg Oroszország, Kína, Észak-Korea és Irán célpontjai szerepelnek, azokat a világszerte tárolt eszközöknek 15 perc alatt kell elérniük.
A megoldást egyébként egyes katonai vezetők ellenezték. Véleményük szerint a módszer veszélyes, hiszen hogyan tudhatják bizonyosan a katonák, akik a földalatti silókban, a tengeralattjárókon vagy a légitámaszpontokon bevetési parancsot kapnak, hogy az valóban az Egyesült Államok elnökétől származik?...
A kérdést nyilván megbízhatóan megoldották. Az elnöki parancs először a Védelmi Minisztérium, a Pentagon földalatti bunkerébe, a Nemzeti Katonai Parancsnokságára kerül, majd onnan tovább a csapatokhoz.
Kennedy elnök a katonák ellenkezése dacára, a rendszer bevezetése, az „atomlabda” használata mellett döntött. Ennek időnként szemtanúi is lehetünk. Amikor például az USA elnöke külföldi látogatást tesz, közvetlen kíséretében, legfeljebb néhány lépésre tőle, ott van egy férfi vagy nő, kezében a degeszre tömött táskával. A táska elkísérte Ronald Reagan elnököt a moszkvai Vörös térre. Amikor az idősebb Bush elnök európai útjain kocogni indult, mögötte kocogott a titkos kóddal és a listával kísérője, aki történetesen nő volt. Amikor az elnök Aszad szír elnöknél tett hajdanvolt látogatásán annak biztonsági emberei meg akarták akadályozni, hogy Bush kísérői az elnökkel együtt szálljanak a felvonóba, még dulakodás is volt: a Secret Service emberei ragaszkodtak a parancshoz, hogy mindenkor az elnök közvetlen közelében kell lenniük, azzal a bizonyos táskával. Egyébként a táskának párja is van: azt a nukleáris hadviselés irányító központjának földalatti bunkerében őrzik, Nebraska államban.
A Robert Oppenheimerről, az atomfegyver egyik megalkotójáról szóló nagy sikerű film sokak számára tette fel a kérdést, amellyel ő vívódott: helyes volt-e atombombát készíteni – és szabad-e azt még egyszer bevetni? Putyin orosz elnök szereti hangoztatni, hogy „Oroszország készen áll az atomháborúra”, Észak-Korea száznál több kísérletet végzett már atomfegyver továbbítására alkalmas rakétákkal, amelyek – legalábbis Phenjan állítása szerint – az amerikai szárazföldet is elérhetik. Irán rövid időn belül előállíthat támadó nukleáris eszközt. Nem kevesen gondolják, hogy az atomfegyverek bevetéséről szóló katonai tervek kidolgozói nem látják át, milyen népirtást és a Föld elpusztítását jelentené az atomháború.
