Kozák András özvegye tizenkét év után is szinte minden éjjel a férjével álmodik
|
2017. június 8. 06:55
2017. jún. 8. 06:55
Sodrásban. Sokaknak ez csak egy szó, másoknak a film jut eszükbe, de Drahota Andreának és Kozák Andrásnak egy életre szóló összetartozás kezdetét jelentette: 1962 nyarán a Tisza helyett a szerelem sodrásába kerültek, amelyből nem szabadultak többé.
"Egy este, a forgatás végén a buszban vártam, hogy mindenki felszálljon, és visszavigyenek minket a szállásra - emlékszik vissza a színésznő. - Néztem ki az ablakon, aztán hirtelen éreztem, hogy valaki leül mellém. Megfordultam. Andrissal egymásra néztünk, és tudtuk, minket már csak a halál választ el. Hát úgy is lett..."
Kozák András tizenkét éve rövid, de súlyos betegség után érte a halál, 62. születésnapja másnapján. Felesége számára feldolgozhatatlan a veszteség, bár máig úgy érzi, András vele van.
"Szinte minden éjjel vele álmodom - mondja Andrea. - Az első időkben inkább lidércnyomás volt ez, hisz éjszakáról éjszakára visszatért álmomban, betegen, én pedig csak arra tudtam gondolni: hát újra és újra át kell élnem, még ha álmomban is, hogy elveszítem őt? Ezzel együtt úgy érzem, hogy Andris a mai napig velünk van, vigyáz ránk, gondoskodik rólunk. Gyakran mondom is a gyerekeknek, vigyázzatok, mit kértek a sorstól mert apátok teljesíti!"
Kozák András tizenkét éve rövid, de súlyos betegség után érte a halál, 62. születésnapja másnapján. Felesége számára feldolgozhatatlan a veszteség, bár máig úgy érzi, András vele van.
"Szinte minden éjjel vele álmodom - mondja Andrea. - Az első időkben inkább lidércnyomás volt ez, hisz éjszakáról éjszakára visszatért álmomban, betegen, én pedig csak arra tudtam gondolni: hát újra és újra át kell élnem, még ha álmomban is, hogy elveszítem őt? Ezzel együtt úgy érzem, hogy Andris a mai napig velünk van, vigyáz ránk, gondoskodik rólunk. Gyakran mondom is a gyerekeknek, vigyázzatok, mit kértek a sorstól mert apátok teljesíti!"
Forrás:
Bors Extra
