Kontinenseken átívelő kalandok
Pontosan mához egy hónapra lesz 75 éves Odze György diplomata-író, aki nem mellesleg évek óta a Hírklikk szerzője és szakértője. Ebből az alkalomból lánya, Odze Katalin írt róla rendhagyó portrét.
75 év. Budapest. India. London. Peking. Helsinki. Élmények. Kalandok. Utazások. Búcsúk. Novellák. Regények. Filmek. Sorozatok. Malév. Magyar Tudományos Akadémia. Külügyminisztérium. Költözések. Nekünk, a lányainak óvoda Indiában, középiskola Londonban. Ezt a 75 kalandos évét összegzi, őszinte, szellemes, egyúttal megható történeteken keresztül Odze György legújabb könyvében – Diplomata-útlevél és írói különszoba –, amely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg a könyvhétre.
Gyerekkorom egyik emléke, amikor minden reggel kávéillat lengi be a lakást, Papa fürdőköpenyben ír, elmélkedik, rágja a ceruzájának végét, kockás füzet előtte, amiben töltőtollal jegyzetel. Megszállta az ihlet. Mi, ikerlányai felkelünk, álmosan áttámolyogunk a reggeli kakaó előtt, jó reggelt-puszi, – reméljük nem zavarjuk, erre ő azt mondja, hogy ha megy a munka, akkor nem lehet zavarni.
2002-ben jelent meg Diplomáciai körök című könyve, ami a külföldön töltött évekből válogat. Élmények, kalandok, utazások, követségi kulisszatitkok. Legfrissebb könyve igazi élet-út, amiben olvashatunk munkahelyeiről, diplomáciai élményekről, családról. „Idősebb lettem, egyszersmind tapasztaltabb is, másképpen látok rá a világra, és a világ is megváltozott, az olvasóimnak már nem kellenek útleírások, mert szinte mindent látnak és ismernek az elektronikus világ révén, inkább a személyes, belső élmények leírása lett a fontos. India és Kína különleges élmény volt.”
Örömmel gondolok vissza az emlékekre, városokra, országokra, kultúrákra, kirándulásokra, iskolákra, emberekre, ételekre, szokásokra, akiket és amiket megismertem. Utazni csodálatos volt, mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, legyenek kalandvágyók…
Rengeteg kellemes emlék köt Delhihez, Londonhoz, Pekinghez és Helsinkihez. Imádom nézegetni a családi fényképeinket, visszagondolni a családi futball csatákra az indiai nyárban, a londoni piknikekre, (esős) sétákra a Hyde Parkban, a vasárnap reggeli újságolvasásra, az angol napilapoknak nincs párjuk. A finn szaunában töltött estékre, séta a tengerparton, kirándulások Kínában. Kiküldetései alatt igyekezett minél jobban megismerni azt az országot és az embereket, akik között élt. Rengeteget autóztunk, megtapasztaltuk és megtanultuk, hogy Angliában a sorban állás egy velük született tulajdonság, és ha nem csatlakozol, kedvesen, de határozottan jelezni fogják, mi is a rend. Alapvetően a britek udvariasak, a finnek pontosak, természetkedvelők. Kínáról és Indiáról alaposabb leírások találhatók a könyvben. Minden országban vannak kedvenc helyeink, amelyek családunk legkedvesebb emlékeit őrzik: „Angliában a Beachy Head, a déli tengerparton egy százhúsz méter magas sziklafal, olyan hófehér, mint Dover, a szórakoztató Brightoni Pier, a híres móló. Jártunk a skót tavaknál, Kínában természetesen a Nagy Fal, amelyiknek ötezer kilométeréből csak néhányat láttunk, Finnországban pedig a Balti-tengeri szigetvilág, ahol autóval napokig lehet, látszólag céltalanul bolyongani, és hát még a klasszikus kirándulóhely, a kis Porvoo színes házai.”
Ahogy a külföldiek rajonganak a kürtős kalácsért, gulyásért, pörköltért Magyarországon, úgy a mi családunk is igyekezett megismerni a helyi kulináris különlegességeket, számunka ez a kalandvágy természetes volt. Angliában a fish&chips a klasszikus, Indiában a Murgh Makhani, Pekingben egy utcai csirkesütő és egy kis kínai étterem, a „Home Away”, ahol jobb volt a konyhába nem betekinteni, de az ételek tökéletesek voltak. Londonban a „kocsmai falatok, a pub-food, Finnországban igazi kedvenc lett a lazacleves és a rákos szendvics.
„Egy angol újságíró szerint, „amikor egy országhatárt átlépsz, a gyomrodat is cseréled”, ennek szellemében én azokban az országokban, ahol jártam, mindent kipróbáltam, az utcai sütődéktől az elegáns éttermekig. India maradt az igazi élmény, nyilván a gyerekkor miatt. Igazi kedvenc a Murgh Makhani, az egyszeri élmény egy trivandrumi félhomályos kisvendéglőben a keralai halászlé: ma is emlékszem az ízére. Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen a klasszikus angol konyha, erre mindig azt válaszolom, hogy nem volt szerencsém találkozni vele.”
Egy író vajon olvas más írókat? Sokszor láttam őt olvasni, és abban is volt valami különleges, néha átlapoz részleteket, néha aláhúz sorokat, utazásra mindig vitt magával könyvet. Azt mondja, ez a legjobb időtöltés.
Kik inspirálják? Kik a kedvencei? Mennyire „nehéz” könyvet írni? Melyik a könnyebb, nehezebb része az írás folyamatának? Mindig vannak új ötletek? „A legjobban a nekiülést szeretem, amikor lendületből végigmegyek a történeten. Utána következik az egyengetés, a tévedések javítása, az újraírás, ezek nehezebben mennek, de ezekhez kell az akarat és az elszántság, amivel egy írónak rendelkeznie kell, ha igazán jót akar írni és addig nem adja ki a kezéből a művet, amíg ő maga nem tartja tökéletesnek. Tolsztoj hétszer írta át a Háború és békét, kézzel… Manapság azért könnyebb dolga van az írónak, de a lelki nekiveselkedést nem lehet megúszni. Akiket szívesen olvasok mindig újra: Thomas Mann, James Joyce, Eszterházy. Maugham, az örök kedvenc és példakép. Könyvtervek nélkül nincs élet. Félig készen van egy regény az öregkori szerelemről, a tervek között egy könyv a Covid időszakról és egy gyűjtemény a korábban, a Népszavában megjelent Kalandpark darabjaiból, majd kétszáz van belőle, csak egy gondos szerkesztőre lesz szükségem, aki összerakja.”
Nagyon várom az új könyvet, első dolgom mindig az, hogy megszagolom, átlapozom, megnézem a fényképeket, imádom a frissen nyomott könyv jellegzetes illatát, különösen, ami Odze György tollából született és természetesen dedikálva. Ezt a nem szokványos portrét az író (egyik) kedvenc idézetével zárom, jó olvasást kívánok ehhez a csodálatos kötethez.
„Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.” (Seneca)
Odze Katalin
