Nem vénnek való a lóverseny
Régi európai hagyomány a lóverseny, azonban lehet, hogy hamarosan betiltják, hiszen lovasra, lóra, de még a fogadóra is veszélyes. Nem véletlen, hogy pszichológusok és állatvédők is hevesen kritizálják évtizedek óta.
Magyarország GDP-je 160 milliárd dollár körül mozog, ehhez képest 150 milliárd dollár fordul meg a sportfogadásokon. Csak a lóversenyeken. És csak Amerikában. Leszögezhetjük: a lóverseny elsősorban nem is verseny, hanem hatalmas üzlet. A pandémia alatt is, amikor a betfair magyar oldala is pörög, még többen akarnak fogadni, hiszen sok más szórakozás helyett csak ez maradt nekik
Közben van olyan bajnokság – például a szaúdi Saudi Cup –, ahol a győztes ehhez képest eltörpülő, de így is nagyon sok pénzt visz haza: 10 millió dollárt, azaz mintegy 3 milliárd forintot.
Pedig ennyi pénzhez sok lóverseny fogadás és számos hús-vér fogadó kell, akik nem mindig a valóban felesleges pénzüket viszik a vásárra, hanem sokszor a családi kassza bánja a szenvedélybetegségüket. Persze szerencsések is akadnak köztük, például az a magyar férfi, aki 2019-ben, életében először – babonásan mondva –, a szűz kéz szerencséjével nyert 104 millió forintot lóversenyen. Az amerikai William Benter pedig tudományos szintre emelte a dolgot, valószínűségszámítási és kombinatorikai tudásával, a csúcson egy algoritmus segítségével 5-10 millió dollárt keresett – naponta. Ők azonban a kisebbség, a többség veszít és pszichológiai értelemben nem kis részük szenvedélybetegnek is tekinthető.
Ennek egyik jele, amikor nemlétező összefüggésekben kezd hinni az ember. A pszichológia ezt megerősítési elméletnek hívja, amiből a fogadási babonák születnek, és az is, hogy a veszteséget sokszor a játék természetes velejárójának tekintik, mondván, ezután törvényszerű, hogy legközelebb szerencsésebb lesz. Az említett mázlisták és zsenik győzelmei is pont ezt erősítik meg bennük. Plusz a média szintén tele van csodálatos lottónyereményekkel, sportfogadási győzelmekkel, így nem is tűnik olyan ritkának mindez (pedig ha gyakori lenne, nem kerülne be a sajtóba sem).
A másik baj, hogy sokszor egyenesen belemenekülnek egy-egy veszteség után a további játékba, mert azt gondolják, hogy a folyamatos veszteséget biztos nyereség fogja követni. Ez pedig mind a függőség útjára viszi a játékosokat. Annyi biztos, hogy a kertészkedés – habár nem mindig egyszerű műfaj – bizonyítottan kevésbé stresszes.
Azonban a fogadók még hagyján, ők nem viszik vásárra a bőrüket minden futamon – ellentétben a zsokékkal és nem utolsósorban lovaikkal. A National Geographic cikke szerint évi több száz versenyló hal meg az Egyesült Államokban, főleg a pályán szerzett sérülések miatt, a PETA állatvédő szervezet pedig doppingolt, bedrogozott lovakról ír, sőt, szerintük eleve maga a lovassport is állatkínzás, az állatot fizikai és lelki értelemben egyaránt megviseli. Ahogy az embereket is: egy oxfordi kutatás szerint a leeső zsoké nagy erejű ütközésben agyrázkódást szenved, ami pedig a lelkieket illeti, a sportolók az állandó versenyek miatt feszültek, így két és félszer valószínűbb, hogy szorongás, depresszió áldozatául esnek – szélsőséges, ám korántsem ritka esetben akár az öngyilkosságba is hajszolva őket.
