Olimpiai vegyes színesek

De van egy másik sportoló, akit igen kevesen ismernek, s akinek még nagyobb joga lenne erre a címre: Mijain López, a 42 éves kubai kötöttfogású birkózó, az egyetlen a világon, aki öt olimpiai játékon szerzett aranyérmet, ugyanabban a sportágban. Az energiától duzzadó gyerek 13 évesen súlyos lábtörést szenvedett, és apja megpróbálta eltanácsolni a birkózástól. A fiú azonban addig zokogott és könyörgött, míg tovább csinálhatta. Egyébként tehetséges családból jött, két fivére is ökölvívó lett, egyikük olimpiai bronzérmet szerzett.

A jó 2 méteres, 130 kg súlyú birkózó most 43. születésnapja előtt néhány héttel érkezett Párizsba, és igencsak bizakodó volt, mondván: „az ifjúság és a tapasztalat versenyében mindig a tapasztalat győz.” És valóban: a döntőben 6 ponttal győzte le chilei ellenfelét, aki valójában szintén kubai. Yasmani Acosta nem politikai okokból hagyta el hazáját, hanem mert látta, hogy López mellett, akivel évekig együtt edzettek, örök második lesz.

A két olimpia között López nem sokat birkózott, inkább a visszavonulásra készült és egyetlen mérkőzésen sem mérette meg magát. Így egy hazai vetélytársát jelölték Párizsra, de amikor a nagymester bejelentette, hogy mégis indul Párizsban, az visszalépett. Így ötödször is López emelhette magasra a kubai zászlót a megnyitó ünnepségen, akárcsak a négy korábbin.

A történelmi ötödik aranyérem elnyerése után López látványosan jelezte visszavonulását: váratlan mozdulattal földre dobta edzőjét, ami igencsak mulatságos volt, mivel az utóbbi fele olyan magas, mint a birkózó, és súlyban természetesen messze nem vehette fel vele a versenyt. López ezután letérdelt, megcsókolta a szőnyeget, majd leült, nagy nyugalommal levette cipőit, mondván: „Maradjanak itt, ahova tartoznak....  Ideje helyet adni a fiataloknak...”

Kevesen gondolnánk, de vannak sikeres atléták a játékokon, akik rosszul látnak és különleges szemüvegeket kell viselniük, hogy egyáltalán versenyezhessenek. Őket immár könnyen meg lehet ismerni, a rendkívüli eszközökről, amelyeket sportágukban a fejükön viselnek. Kim Yeji dél-koreai sportlövő úgy néz ki a fején lévő szerkezettel, mintha a Mátrixból lépett volna ki. A szerkezet egy része letakarja bal szemét, hogy ne kelljen célzás közben becsuknia, mert az növelné feszültségét, elvonná a figyelmet. Jobb szemén viszont lencse és mechanikus írisz van, amely lehetővé teszi, hogy fókuszáljon és ezzel csökkentse a homályt.

Félix Lebrun, aki asztaliteniszben 17 évesen bronzérmet szerzett, megjelenésekor azzal keltett feltűnést, hogy nagy fekete szemüveget viselt, ami nemigen szokásos ebben a sportágban. A fiatalember 9 éves kora óta hord szemüveget és azt mondja, olyan régen pingpongozik így, hogy szinte összenőtt vele és soha eszébe sem jutott, hogy ezen változtasson. Amikor kiderült, hogy tehetséges az asztaliteniszben, edzői még bátorították is, hogy játsszon nyugodtan szemüveggel és a tanács remekül bevált. Egyszer ugyan kipróbálta a kontaktlencsét, de rövid idő után feladta és visszatért a hagyományos pápaszemhez.

Stephen Nedoroscik, 16 év után először szerzett érmet az amerikai férfi tornászválogatottnak lovon, nagy, fekete szemüvegben végezte remekül gyakorlatait. Nem volt más lehetőség, mert két fajta szem-rendellenességben szenved. Szemüvege gyorsan divatot generált és az Amerikai Optikusok Szövetsége már reményét fejezte ki, hogy Nedoroscik megjelenésével a szemüveghordás „cool” lesz az országban.

Sam Watson, a 18 éves texasi fiatalember kisgyerek korában rendre felmászott az éléskamra magas polcaira, halálra rémítve szüleit, de azután kiderült, hogy ezt a tehetségét a sziklafalakon remekül tudja alkalmazni, 5 másodperc alatti idővel képes felmászni egy 30 méteres falra. Mint kiderült, nem csak kemény tornatermi és egyéb edzésekkel tartja karban magát, hanem számára legalább olyan fontos a szellemi felkészülés. Ezért igen sok időt tölt a sakkozással, különösen a 3 perces villámpartikkal. Azok segítik abban, hogy rendkívül gyorsan, a másodperc tört része alatt hozzon döntéseket, hogy hová tegye kezét, lábát a következő lépésnél.

Kedvtelésében otthon egy társával versenyeznek. Először abban, ki ér fel gyorsabban a sziklafalra, utána pedig a sakktábla elé ülnek és addig folyik a mérkőzés, amíg valamelyikük eléri a 7 győzelmet. Watson áprilisban 4,8 másodperccel nyerte meg a világbajnokságot, az olimpián ezt 4,75 másodpercre javította. A sakktréninggel Párizsban sem hagyott fel: rendszeresen lehet vele találkozni az olimpikonok éttermében, ahol sakktábla mellett ül és 7 nyelvű szövegben hívja fel társait, hogy játsszanak vele egy partit.

Nakamura amerikai sakk-nagymester megerősítette, hogy miután a sakk valóban a döntéshozásról szól, ezért remek szellemi edzést jelent atlétáknak is. Egyébként sakkfüggőségével nem áll egyedül: az Amerikai Futball Liga nem egy játékosa ugyanúgy használja a sakkot edzésre, mint Carlos Alcaraz, a spanyol tenisz sztár, aki mérkőzése előtt szintén szívesen játszik egy gyors meccset.  

Tim Elter nevét sajátos módon a fenekéről ismerte meg az egész világ… Az olimpiának a Csendes-óceáni Tahitiben rendezett szörf-versenyein induló versenyző ugyanis a hírhedten veszélyes pályán, a rendkívül erős hullámok között valahogyan elveszítette a nadrágját és a kép, amikor pucéran jött ki a tengerből, bejárta a világot. Igazán népszerűvé a reakciója tette, amikor így nyilatkozott: „Sok minden vad dolog történhet az emberrel, amikor egy olimpián versenyez. De, amikor arra gondol, mi minden várhat ott rá, bizonyára nem fordul meg a fejedben, hogy elveszíted a nadrágodat és gyakorlatilag az egész világ elé tárod a hátsó feledet. Mit lehet most már tenni? Ha már a hullámok nem segítettek, még mindig megvolt legalább a fenekem….”

Bár az olimpikonok étterme nem kevés bírálatban részesült, egyik látogatója, Henrik Kristiansen norvég hosszútávúszó elragadtatottan nyilatkozott az ott rendelkezésre álló csokoládés muffinokról. A tömény csokicsemegéről aligha gondolnánk, hogy illik sportolók étrendjébe, de Kristiansen lelkesedik érte mondván: „egy komoly edzési napon hétezer kalóriára van szükségem, és ezt a muffinok révén sokkal könnyebb megkapnom, mintha egyéb ételeket fogyasztanék.”

A 27 éves sportoló videót is közzétett a kiváló francia muffinokról a TikTokon, mire arra sok társa is rákapott és az édesség a párizsi olimpia egyfajta jelképévé vált. Kristiansen, aki harmadik olimpiáján indult, megérti, hogy olyan sportágakban, ahol szigorúan ellenőrzik a versenyző súlyát, nagyon fontos megfelelő táplálék megválasztása, de nála nem erről van szó. Édességimádata természetesen nem jelenti, hogy ne lenne tisztességes étrendje, amelyben szerepelnek főzelékek, gyümölcsök, szénhidrátok és proteinok, pizzák, tészták, vagy akár a francia konyha jeles fogásai.