A szellemi-politikai alvilág uralma
Azt hiszem, kevés komolyan vehető ember van Magyarországon, aki vitatná, hogy több mint tíz éve olyan szervezet uralja az országot, amelynek egy jelentős része egyre mélyebbre süllyed, bele a szélsőjobboldalt is magában foglaló szellemi és politikai alvilágba. Egy másik, az előbbivel összeérő, illetve mögötte meghúzódó része pedig „fölemelkedik” a gazdasági „felvilágba”.
A társadalom viszonya ehhez az uralomhoz szélsőségesen eltérő: talán sosem volt olyan megosztott, sosem volt egymással annyira engesztelhetetlenül ellenséges csoportokra osztva, mint mostanában, amióta a Fidesz „nemzeti egységről” hadovál. Vannak, akik kifejezetten (haszon)élvezik, és újra meg újra „elégtételre” vágynak. És vannak, akiket megvásároltak és/vagy megfélemlítettek, ezért elfogadják, vagy csak tudomásul veszik a „keresztény szabadság rendjét”.
A politikailag aktívak mintegy fele, „a nemzetből kitagadottak”, szemben állnak a Fidesz uralmával, ám az ellenzék fragmentált, és az összefogás még mindig bizonytalan. Nagyon is sok a tisztázatlan kérdés: az összefogás csakis ideiglenes lehetne, és kizárólag az alkotmányos demokrácia helyreállítására és a legnagyobb károk elhárítására (egészségügy, oktatás, szociálpolitika) terjedhetne ki – mintegy időlegesen felfüggesztve a pártok vetélkedését.
A napokban Engel Pálra hivatkozott a hvg.hu egy cikkében: „a tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen túl van, az a szellemi és a politikai alvilág.”
Márpedig Orbániában maga a Keresztapa vonja kétségbe nyelvünk finnugor eredetét – és nyomában egész horda sivalkodik, üvölt, és kutatja a „magyarságot”…
Természetesen vitatható nyelvünk finnugor eredete, de ahhoz azért komoly tudományos apparátusra volna szükség – nem pedig kergebirka eredetkutatók, önjelölt sámánok, és hiszékenységgel üzérkedő csirkefogók handabandáira. Egyelőre azért ott tartunk, hogy nyelvünk finnugor eredete még tanítható – ha nem is tudományos, hanem inkább áltudományosnak mondott fölfogásként…
Orbán Viktor még megengedi – bár a nyelvtudományban már-már sztálini jártasságról tesz tanúbizonyságot, különösen, ha a Türk Tanácsban vendégszerepel… Egyébként leginkább Ceausescut meg a feleségét juttatja eszünkbe, például hetenkénti elmaradhatatlan igehirdetésében, iránymutató bölcselkedésében…
Július 8-án három illiberális vezető tartott „konferenciát”, „Cenzúrázatlan Európa” címen – már meg sem hökkenünk ezen a röhejes-pimasz elnevezésen…
Természetesen Orbán is „előadást” tartott, elővezetve néhány olyan tételt, amelyek önmagukban nyilván ostobaságok, azonban az aljasság rendszerébe illesztve, nagyon is hatékonyak. Ilyen például az a duma, hogy „tehát már nem a jóléti állam a megfelelő rendszer, hanem az általunk munkaalapú társadalomnak nevezett rendszerre van inkább szükség”. Annyiszor zagyvált már a „munkaalapú társadalomról”, s szinte mindig a cigányokat, a szegényeket, a rokkantakat stb. kirekesztő és tradicionálisan zsidóellenes sugalmazással, hogy az embernek óhatatlanul is eszébe jut a náci lágerek felirata: „ARBEIT MACHT FREI”…
És nem véletlenül van ez így: a hatalom retorikája, terrormédiájának üzenetei egyre gonoszabbak, egyre brutálisabban kirekesztők. Igaz, a propaganda újabban valamelyest differenciáltabb: miközben csúcsra járatják a sorosozó zsidózást, a gyöngyöspatázó cigányozást, a migráncsozást, brüsszelezést, a kirekesztő nemzetárulózást, a hatalom egy-egy „kulturáltabb”, a „jó rendőr” szerepét játszó képviselője meg-megjelenik az ellenzékinek mondott médiában is. És ha nem kapnak kemény kérdéseket, ha nem világítanak rá hazudozásaikra, akkor ez a „nyitás” nagyon is megéri nekik.
Orbán „előadásában” elhangzott az is, hogy „75 évvel ezelőtt Németországot visszabombázták a középkorba…” Jellemző viszonyainkra, hogy e szöveg különös aljassága szinte föl sem tűnt – pedig ha német kormánypárti politikus fogalmazott volna így, másnap szedhetné a sátorfáját. De igaz is: szinte mindennaposak a németeknek címzett szemrehányások, sokszor igen brutális nyelven megfogalmazva, amiért „elfordultak hagyományaiktól”… E duma eszembe juttatja TGM szavait arról, hogy Orbánia egyedüliként újította fel a tengelyhatalmi szövetséget… Ne csodálkozzunk hát se a Horthy-szobrokon, se a turulokon, se a hatalom és médiája folyamatos rasszista-antiszemita-cigányellenes retorikáján, homofób uszításán. Milyen „érdekes”, hogy a (szélső)jobboldali Netanjahuval közben puszipajtások – igaz is: tombol a „zéró tolerancia”…
„Miért van az, hogy bár Európa képtelen megoldani a saját problémáit, mégis meg akarja változtatni a világot? … Megmondjuk a kínaiaknak, megmondjuk az oroszoknak, megmondjuk a törököknek, megmondjuk Izraelnek, sőt, most már az amerikai Egyesült Államoknak is, hogyan vezessék saját országukat. … Éppen ezért nem szabad, hogy a Nyugat rákényszerítse nézőpontját a keleti országokra. Meg kell tanulnunk tolerálni a különbségeinket, és nekünk, közép-európaiaknak nem szabad megmondanunk a nyugatiaknak, hogyan vezessék országaikat.”
Íme az Orbán-Szijjártó – féle új „tolerancia-elmélet”: hagyjuk egymást békén, üzleteljünk, de ne akarjuk egymást „kioktatni”, ne akarjuk a „demokráciát exportálni”. Minden kiskakas úr a maga szemétdombján – népével azt csinál, amit akar, amire képes…
Ez az a felfogás, amely alapvetően tagadja az európai értékközösséget, és ahonnan nézve, akár dicsőíteni is lehet a török, a kínai, az azeri, a kirgiz vagy akár a Fülöp-szigeteki állapotokat. Ebbe a felfogásba simán belefért volna Idi Amin dicsőítése is, ha attól valami haszon lett volna remélhető…
Volt tovább is:
„Mi, magyarok, nem szeretjük hitelek segítségével kezelni a válságokat, most azonban el kell fogadnunk ezt a megközelítést, hogy segítsünk a jelenleg bajban lévő országoknak.”
Janša meg Vučić jelenlétében el lehetett mondani ezeket a komikus, nagyképű ostobaságokat – a szlovákok nem biztos, hogy szó nélkül hagyták volna…
Ám egy pillanatra térjünk vissza az Orbán emlegette „munkaalapú társadalomhoz”.
Júlia Mira Lévai vette észre a következő mondatot: „A jóléti társadalom helyett munka alapú társadalmat építünk, ezért nem szeretnénk idegeneket látni a hátsó kertünkben.”
A leplezetlenül fasiszta üzenettől még Orbán emberei is megriadtak – „ki is cenzúrázták” a sajtóban megjelent közleményekből…
Július 13-14-ére Orbánék határozati javaslatot nyújtottak be a rendkívüli ülésre összerángatott „parlamentnek”. Igazi gengsztermunka ez a javaslat: hazai fogyasztásra szánt, „a magyar emberek” átverése a célja, de azért megkísérlik az EU megzsarolását is. Ha nem sikerül, hát Orbán majd megszavazza azt a költségvetést – a dolog „megmagyarázása” rutinmunka számukra… Az a lényeg, hogy nemzetietlennek lehessen újfent nyilvánítani az ellenzéket, ha az elképesztően tróger, az EU számára nyilvánvalóan (nyilvánvalóan? – legalábbis erősen remélem) tárgyalhatatlan szöveget nem szavazza meg… „Ide a lóvét, és fogjátok be a pofátokat!” – ez ennek a határozati javaslatnak az üzenete.
És az ellenzéknek be kell mennie ebbe a „csapdába”: ha nem utasítják el egységesen ezt a fideszes gazemberséget, akkor a továbbiakban semmiről sem érdemes beszélni.
Annál is inkább meg kell ezt tennie, mert a helyzet rendkívüli és kiszámíthatatlan: nem hiszem, hogy az ország EU-ból való kiléptetése volna a cél – a maffiának nagyon kell az EU pénze – , de a dolgok önmozgása elvihet odáig.
Az ellenzék feladata ma kifejezetten hazafias, az egyetlen hazafias cselekedet: demonstrálni, hogy nem hagyják az egész országot belesüllyedni a sorosozva zsidózó-cigányozó, buzizó, migráncsozva brüsszelező szellemi és politikai alvilágba.