A szellemi-politikai alvilág uralma

Gusztos István 2020. július 12. 13:16 2020. júl. 12. 13:16

Azt hiszem, kevés komolyan vehető ember van Magyarországon, aki vitatná, hogy több mint tíz éve olyan szervezet uralja az országot, amelynek egy jelentős része egyre mélyebbre süllyed, bele a szélsőjobboldalt is magában foglaló szellemi és politikai alvilágba. Egy másik, az előbbivel összeérő, illetve mögötte meghúzódó része pedig „fölemelkedik” a gazdasági „felvilágba”.

A társadalom viszonya ehhez az uralomhoz szélsőségesen eltérő: talán sosem volt olyan megosztott, sosem volt egymással annyira engesztelhetetlenül ellenséges csoportokra osztva, mint mostanában, amióta a Fidesz „nemzeti egységről” hadovál. Vannak, akik kifejezetten (haszon)élvezik, és újra meg újra „elégtételre” vágynak. És vannak, akiket megvásároltak és/vagy megfélemlítettek, ezért elfogadják, vagy csak tudomásul veszik a „keresztény szabadság rendjét”.

A politikailag aktívak mintegy fele, „a nemzetből kitagadottak”, szemben állnak a Fidesz uralmával, ám az ellenzék fragmentált, és az összefogás még mindig bizonytalan. Nagyon is sok a tisztázatlan kérdés: az összefogás csakis ideiglenes lehetne, és kizárólag az alkotmányos demokrácia helyreállítására és a legnagyobb károk elhárítására (egészségügy, oktatás, szociálpolitika) terjedhetne ki – mintegy időlegesen felfüggesztve a pártok vetélkedését.

A napokban Engel Pálra hivatkozott a hvg.hu egy cikkében: „a tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen túl van, az a szellemi és a politikai alvilág.”

Márpedig Orbániában maga a Keresztapa vonja kétségbe nyelvünk finnugor eredetét – és nyomában egész horda sivalkodik, üvölt, és kutatja a „magyarságot”…

Természetesen vitatható nyelvünk finnugor eredete, de ahhoz azért komoly tudományos apparátusra volna szükség – nem pedig kergebirka eredetkutatók, önjelölt sámánok, és hiszékenységgel üzérkedő csirkefogók handabandáira. Egyelőre azért ott tartunk, hogy nyelvünk finnugor eredete még tanítható – ha nem is tudományos, hanem inkább áltudományosnak mondott fölfogásként…

Orbán Viktor még megengedi – bár a nyelvtudományban már-már sztálini jártasságról tesz tanúbizonyságot, különösen, ha a Türk Tanácsban vendégszerepel…  Egyébként leginkább Ceausescut meg a feleségét juttatja eszünkbe, például hetenkénti elmaradhatatlan igehirdetésében, iránymutató bölcselkedésében…

Július 8-án három illiberális vezető tartott „konferenciát”, „Cenzúrázatlan Európa” címen – már meg sem hökkenünk ezen a röhejes-pimasz elnevezésen…

Természetesen Orbán is „előadást” tartott, elővezetve néhány olyan tételt, amelyek önmagukban nyilván ostobaságok, azonban az aljasság rendszerébe illesztve, nagyon is hatékonyak. Ilyen például az a duma, hogy „tehát már nem a jóléti állam a megfelelő rendszer, hanem az általunk munkaalapú társadalomnak nevezett rendszerre van inkább szükség”. Annyiszor zagyvált már a „munkaalapú társadalomról”, s szinte mindig a cigányokat, a szegényeket, a rokkantakat stb. kirekesztő és tradicionálisan zsidóellenes sugalmazással, hogy az embernek óhatatlanul is eszébe jut a náci lágerek felirata: „ARBEIT MACHT FREI”…

És nem véletlenül van ez így: a hatalom retorikája, terrormédiájának üzenetei egyre gonoszabbak, egyre brutálisabban kirekesztők. Igaz, a propaganda újabban valamelyest differenciáltabb: miközben csúcsra járatják a sorosozó zsidózást, a gyöngyöspatázó cigányozást, a migráncsozást, brüsszelezést, a kirekesztő nemzetárulózást, a hatalom egy-egy „kulturáltabb”, a „jó rendőr” szerepét játszó képviselője meg-megjelenik az ellenzékinek mondott médiában is. És ha nem kapnak kemény kérdéseket, ha nem világítanak rá hazudozásaikra, akkor ez a „nyitás” nagyon is megéri nekik.

Orbán „előadásában” elhangzott az is, hogy „75 évvel ezelőtt Németországot visszabombázták a középkorba…”  Jellemző viszonyainkra, hogy e szöveg különös aljassága szinte föl sem tűnt – pedig ha német kormánypárti politikus fogalmazott volna így, másnap szedhetné a sátorfáját. De igaz is: szinte mindennaposak a németeknek címzett szemrehányások, sokszor igen brutális nyelven megfogalmazva, amiért „elfordultak hagyományaiktól”… E duma eszembe juttatja TGM szavait arról, hogy Orbánia egyedüliként újította fel a tengelyhatalmi szövetséget… Ne csodálkozzunk hát se a Horthy-szobrokon, se a turulokon, se a hatalom és médiája folyamatos rasszista-antiszemita-cigányellenes retorikáján, homofób uszításán. Milyen „érdekes”, hogy a (szélső)jobboldali Netanjahuval közben puszipajtások – igaz is: tombol a „zéró tolerancia”…

„Miért van az, hogy bár Európa képtelen megoldani a saját problémáit, mégis meg akarja változtatni a világot? …  Megmondjuk a kínaiaknak, megmondjuk az oroszoknak, megmondjuk a törököknek, megmondjuk Izraelnek, sőt, most már az amerikai Egyesült Államoknak is, hogyan vezessék saját országukat. … Éppen ezért nem szabad, hogy a Nyugat rákényszerítse nézőpontját a keleti országokra. Meg kell tanulnunk tolerálni a különbségeinket, és nekünk, közép-európaiaknak nem szabad megmondanunk a nyugatiaknak, hogyan vezessék országaikat.”

Íme az Orbán-Szijjártó – féle új „tolerancia-elmélet”: hagyjuk egymást békén, üzleteljünk, de ne akarjuk egymást „kioktatni”, ne akarjuk a „demokráciát exportálni”. Minden kiskakas úr a maga szemétdombján – népével azt csinál, amit akar, amire képes…

Ez az a felfogás, amely alapvetően tagadja az európai értékközösséget, és ahonnan nézve, akár dicsőíteni is lehet a török, a kínai, az azeri, a kirgiz vagy akár a Fülöp-szigeteki állapotokat. Ebbe a felfogásba simán belefért volna Idi Amin dicsőítése is, ha attól valami haszon lett volna remélhető…

Volt tovább is:

„Mi, magyarok, nem szeretjük hitelek segítségével kezelni a válságokat, most azonban el kell fogadnunk ezt a megközelítést, hogy segítsünk a jelenleg bajban lévő országoknak.”

Janša meg Vučić jelenlétében el lehetett mondani ezeket a komikus, nagyképű ostobaságokat – a szlovákok nem biztos, hogy szó nélkül hagyták volna…

Ám egy pillanatra térjünk vissza az Orbán emlegette „munkaalapú társadalomhoz”.

Júlia Mira Lévai vette észre a következő mondatot: „A jóléti társadalom helyett munka alapú társadalmat építünk, ezért nem szeretnénk idegeneket látni a hátsó kertünkben.”

A leplezetlenül fasiszta üzenettől még Orbán emberei is megriadtak – „ki is cenzúrázták” a sajtóban megjelent közleményekből…

Július 13-14-ére Orbánék határozati javaslatot nyújtottak be a rendkívüli ülésre összerángatott „parlamentnek”. Igazi gengsztermunka ez a javaslat: hazai fogyasztásra szánt, „a magyar emberek” átverése a célja, de azért megkísérlik az EU megzsarolását is. Ha nem sikerül, hát Orbán majd megszavazza azt a költségvetést – a dolog „megmagyarázása” rutinmunka számukra… Az a lényeg, hogy nemzetietlennek lehessen újfent nyilvánítani az ellenzéket, ha az elképesztően tróger, az EU számára nyilvánvalóan (nyilvánvalóan? – legalábbis erősen remélem) tárgyalhatatlan szöveget nem szavazza meg… „Ide a lóvét, és fogjátok be a pofátokat!” – ez ennek a határozati javaslatnak az üzenete.

És az ellenzéknek be kell mennie ebbe a „csapdába”: ha nem utasítják el egységesen ezt a fideszes gazemberséget, akkor a továbbiakban semmiről sem érdemes beszélni.

Annál is inkább meg kell ezt tennie, mert a helyzet rendkívüli és kiszámíthatatlan: nem hiszem, hogy az ország EU-ból való kiléptetése volna a cél – a maffiának nagyon kell az EU pénze – , de a dolgok önmozgása elvihet odáig.

Az ellenzék feladata ma kifejezetten hazafias, az egyetlen hazafias cselekedet: demonstrálni, hogy nem hagyják az egész országot belesüllyedni a sorosozva zsidózó-cigányozó, buzizó, migráncsozva brüsszelező szellemi és politikai alvilágba.