Laczó Adrienn: elvárom, hogy legyen következménye a múlt ügyeinek

Az elmúlt időszakban a politikai viták egyik visszatérő szereplőjévé vált Laczó Adrienn, akit különösen a jobboldali nyilvánosságban értek támadások. A műsorban erre reagálva azt mondta, érti, miért merül fel az elégtétel kérdése, de ő maga ezt nem érzi: „elégtételt nem érzek”, fogalmazott, ugyanakkor „óriási megkönnyebbülést igen, és nagyon nagy várakozást” tapasztal. Szerinte az őt ért kritikák egy része abból fakad, hogy egykori bíróként ma már ügyvédként vállal nyílt véleményt, holott – mint hangsúlyozta – „az ügyvédnek nem kell pártsemlegesnek lennie”.

A Tisza Párthoz fűződő kapcsolatát is igyekezett lehűteni: elmondása szerint mindössze egy a több tízezer önkéntes közül, aki a választások napján szavazatszámlálóként vett részt a munkában. A választási eredményről viszont már jóval határozottabban fogalmazott: szerinte az, hogy egy viszonylag rövid idő alatt megerősödő politikai erő ekkora támogatottságot tudott elérni, azt mutatja, hogy „nagyon mélyről jövő igény volt a társadalomban a változásra”.

Remény van, rendszerváltás még nincs

Arra a kérdésre, hogy beszélhetünk-e már rendszerváltásról, Laczó óvatos maradt. Úgy fogalmazott: „egyelőre a remény van meg”, hiszen a tervek még csak ígéretek szintjén léteznek, ugyanakkor ő hisz abban, hogy ezek megvalósulhatnak. Ha ez így lesz, az szerinte valódi rendszerváltást jelentene.

A következő időszak kulcskérdésének azt tartja, hogy a politikai változást követi-e jogállami fordulat is. Bár nem szereti az „elszámoltatás” kifejezést, világossá tette: elvárja, hogy a múlt ügyeinek legyen következménye. Mint mondta, „azt elvárom, hogy legyen következménye a dolgoknak”, ugyanakkor azt sem tagadta, hogy ez rendkívül nehéz feladat lesz. Az elmúlt másfél évtizedben keletkezett ügyek egy része elévülhetett, más esetekben pedig a vagyonelemek már nem hozzáférhetők. „Biztos van olyan, ami nem évült el, de a pénz már nincs meg, és akkor nincs mit visszaszerezni” – jegyezte meg.

Ennek ellenére szerinte számos olyan kirívó eset létezik, amelyeket mindenképpen ki kell vizsgálni, mert „az a társadalom igazságérzetének felel meg, ha kicsik és nagyok egyformán a törvény elé kerülnek”.

„Végtelen cinizmus” és megválaszolatlan kérdések

Az úgynevezett „aranykonvoj” ügy kapcsán az ügyvéd különösen élesen bírálta a hatóságok eljárását. Úgy látja, az intézkedések jogi alapja és lefolytatása több ponton is problémás volt, és mind a mai napig nem kaptak érdemi magyarázatot arra, mi történt pontosan. „Arra a kérdésre, hogy ott pontosan mi zajlott és miért, a mai napig nincs válasz” – mondta, hozzátéve, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel próbáltak jogorvoslatot kérni, eddig kevés sikerrel.

A készpénz szállításával kapcsolatos politikai vádakat is visszautasította. Szerinte teljesen életszerű, hogy egy háborús országban az emberek készpénzben akarják tartani a vagyonukat, ezért azt valahogyan el is kell juttatni oda. „A pénz nem potyog az égből” – fogalmazott, utalva arra, hogy a bankrendszer működéséhez szükség van fizikai készpénzre is.

A hatóságok hozzáállását összességében „végtelen cinikusnak” nevezte, különösen azért, mert állítása szerint hiányos iratokat kaptak, és több fontos részlet továbbra is tisztázatlan.

„Ez nem bűncselekmény”

A műsor másik hangsúlyos témája Szabó Bence ügye volt, akit hivatali visszaéléssel gyanúsítanak. Laczó védőként egyértelműen kijelentette, hogy álláspontja szerint a gyanúsítás alaptalan, és „ez nem bűncselekmény”. Úgy látja, a vád egyik lényegi eleme, a jogtalan haszonszerzés vagy hátrányokozás nem áll fenn.

Sőt, az ügyvéd szerint az egész történet mögött konstruált elemek húzódhatnak meg. Egy ponton úgy fogalmazott: „ez egy kitalált történet volt, hogy ürügy legyen”, és arra is utalt, hogy az ügyben felbukkanó titkosszolgálati szál rendkívül szokatlan. Állítása szerint bizonyítható, hogy „valakik ezzel próbálkoztak”, vagyis megkíséreltek beavatkozni politikai folyamatokba.

Távozások és várakozások

A beszélgetés végén szóba került az is, hogy szükség lehet-e személyi változásokra a hatalmi struktúrákban. Laczó szerint igen, és úgy véli, bizonyos pozíciókban elkerülhetetlen a váltás. Úgy fogalmazott, „a köztársasági elnöknek kellene elsőként felállnia”, de szerinte az alkotmánybíróság egésze is „megérett arra, hogy felálljon”. A kúria elnökével kapcsolatban pedig még egyértelműbb volt: „őneki mennie kell”.

Mindezek ellenére az ügyvéd nem elsősorban politikai beavatkozást vár, hanem a jogállami működés helyreállását. Mint mondta, ha a hatóságok végre valóban a saját szabályaik szerint járnak el, akkor „nem kell több: ha a hatóságok a dolgukat teszik, ezek az ügyek kiegyenesednek maguktól”. A következő hónapok így nemcsak politikai, hanem jogi értelemben is sorsdöntőek lehetnek.