„Óriási a szakadék” – Csaba László mérlege az elmúlt 16 évről

Eufória után: kijózanító valóság

A politikai változás sokak számára váratlanul érkezett. Csaba László szerint az eufória érthető, hiszen „sokunkban volt egy olyan érzés, hogy változás jó lenne, de nem a mi életünkben fog bekövetkezni”. A mostani fordulat azonban ezt az évtizedes beidegződést írta felül.

A közgazdász történelmi párhuzamot is vont: a nyolcvanas évek végén is sokan gondolták úgy, hogy a rendszer alapjai érinthetetlenek maradnak. „Ehhez képest történt, ami történt” – utalt arra, hogy a politikai rendszerek néha gyorsabban omlanak össze, mint azt a szakértők feltételezik.

A mostani helyzetet azonban nem pusztán politikai áttörésként, hanem gazdasági kihívásokkal terhelt korszakváltásként írta le. „Óriási a szakadék a várakozások és a lehetőségek között” – fogalmazott, utalva arra az örökségre, amelyet Orbán Viktor kormányzása hagy maga után.

Polikrízis: nincs gyors megoldás

Csaba László egyik kulcsfogalma a „polikrízis”, vagyis az egymást erősítő válságok együttállása. „Nem arról van szó, hogy egyetlen problémát kell megoldani. Többféle válság rakódik egymásra, és ezek erősítik egymást” – mondta.

Ez a helyzet kizárja a gyors sikereket. A közgazdász szerint illúzió azt várni, hogy a gazdaság rövid idő alatt látványosan helyreáll. „Egy dolog biztosan következik: nincs könnyű, gyors megoldás.”

Különösen szkeptikus a korrupcióból származó vagyonok gyors visszaszerzésével kapcsolatban. Bár elvben lehetségesnek tartja, a gyakorlatban jóval nehezebbnek látja: „Én ezt inkább szeretném, mint előre jelezném.” Hozzátette, hogy még nagy horderejű ügyekben is alig történt előrelépés, ami szerinte jól mutatja a rendszer tehetetlenségét.

Egy markáns megjegyzése különösen jól összefoglalja a helyzetet: „Ismeretlen tettes ellen folyik feljelentés – miközben mindenki tudja, hogy miről van szó.” Ez szerinte nemcsak jogi, hanem intézményi problémára is utal, amely az elmúlt évek kormányzati működésének egyik következménye.

Növekedés nélkül nincs felzárkózás

A közgazdász szerint a magyar gazdaság legnagyobb problémája nem egy-egy kiragadott gyengeség, hanem a növekedés hiánya. „Ha lenne lendületes növekedés, sok probléma kezelhető lenne. De nincs” – fogalmazott.

A helyzetet súlyosbítja, hogy egyszerre stagnál a beruházás, a fogyasztás és az export. „Egy befagyott gazdaságban nem az infláció a fő veszély, hanem az, hogy mindenki kivár” – mondta. Ennek következménye, hogy a vállalatok nem fejlesztenek, nem vesznek fel új munkaerőt, és nem terveznek hosszú távra.

Ez különösen a fiatalokat érinti. Bár a kivándorlás nem általános, „az megy el, aki úgy érzi, hogy itthon nincs lehetősége”. Ez pedig hosszabb távon a gazdaság versenyképességét is aláássa.

Az inflációval kapcsolatban árnyaltabb képet vázolt: rövid távon elképzelhetőek áremelkedések – például az árszabályozások kivezetése után –, de szerinte nem ez a fő kockázat. „Nem attól kell félni elsősorban, hogy megint elszáll az infláció, hanem attól, hogy a gazdaság beragad.”

A befektetések kapcsán is kritikus volt. Szerinte az Orbán Viktor-korszak gazdaságpolitikájának egyik jellegzetessége, a jelentős állami támogatásokkal ösztönzött beruházási modell nem bizonyult minden esetben fenntarthatónak. „A jó befektetés az, amihez nem kell külön pénzt adni, hogy idejöjjön” – jegyezte meg. Külön példaként említette az akkumulátoripart, ahol a piaci folyamatok nem igazolták vissza az optimista várakozásokat.

Visszamutogatás vagy új kezdet?

Az új kormány mozgástere szerinte politikailag és gazdaságilag is korlátozott lesz. Elkerülhetetlennek tartja, hogy az új vezetés visszamutasson elődeire, köztük az Orbán Viktor vezette kormányokra, de figyelmeztet: „A gond akkor van, amikor vég nélkül tart ez a visszafelé mutogatás.”

A valódi kérdés szerinte nem ez, hanem az, hogy sikerül-e hiteles gazdaságpolitikát felépíteni. „Találnak-e olyan embereket, akiket a befektetők hitelesnek tartanak?” – tette fel a kérdést.

Az uniós forrásokkal kapcsolatban is lehűtötte a várakozásokat. Bár fontosak, önmagukban nem jelentenek gazdasági áttörést. „Az a gondolat, hogy hazahozzuk a pénzt, és ebből fölpörgetjük a gazdaságot, elég naivnak hangzik.”

Összegzésként Csaba László egyszerre adott okot optimizmusra és óvatosságra. A politikai változást történelmi jelentőségűnek tartja, de világossá teszi: a gazdasági realitások sokkal keményebbek. „Ez egy kínai átok: érdekes időkben élünk” – mondta, hozzátéve, hogy a következő évek valódi próbája még csak most kezdődik.