100. születésnapján köszöntötték iskolájuk volt igazgatóját a Madách Imre Gimnázium egykori diákjai
Hozzávetőlegesen száz, már nem éppen ifjú, sokkal inkább éltesebb korúnak mondható hölgyek és urak társaságban ünnepelte 100. születésnapját Véghelyi József tanár úr, a budapesti Madách Imre Gimnázium legendás igazgatója. A megjelent szépkorúak valamikor mindnyájan a „diri bácsi” diákjai voltak, és most ismét összejöttek, hogy hosszú évtizedek után együtt lehessenek alma materük egykori igazgatójával, nem mellesleg sokunk történelemtanárával.
Szubjektív beszámoló következik, merthogy egykoron én is a Madách Imre Gimnáziumba jártam. Azt kell mondanom, és ebben tényleg nincs semmi túlzás, hogy a hatvanas évek szűk levegőjében a Madách a szabadság szigetének számított. Nem volt persze valódi ez a szabadság, hiszen az ország a KGST és a Varsói Szerződés akkor öröknek és megbonthatatlannak látszó kötelékébe tartozott, de Véghelyi igazgató úr minden tőle telhetőt elkövetett, hogy sokkal élhetőbb légkört teremtsen a számunkra, mint amit sok más iskola diákjai élvezhettek.
Erzsébetváros e jeles intézményének számos jeles, később ismertté, nem egyszer világhírűvé vált tanulója volt. Idejárt a tragikus körülmények között meghalt Petschauer Attila kardvívó olimpiai bajnok, akinek emléktábla őrzi az emlékét egykori iskolájában. S ebben a Barcsay utcai épületben érettségizett annak idején a Nobel-díjas Kertész Imre, a humoristák közül Királyhegyi Pál és Tabi László, itt tanult Konrád György, Albert Flórián, a négy évvel fölöttem osztály lévő hírességei pedig Szegvári Katalin, Verebes István és Gálvölgyi János voltak. Osztálytársam volt az életműdíjas operatőr, Jancsó Nyika, kettővel alattunk végzett, de már egészen fiatalon a társaságunkhoz tartozott a fiatalon is sziporkázóan tehetséges Xantus János, ma is aktív újságíró kollégáim közül pedig N. Kósa Juditot és Dési Jánost tudnám említeni. A Madáchban végzett Friedmann Endre, aki utóbb Robert Capa néven lett világhírű fotóriporter, Bacsó Péter, a Tanú és más örök érvényű filmek rendezője, Illetékes Elvtárs, azaz, Koltay Róbert, Pitti Katalin, operaénekes, de említhetnénk a két kiváló pszichológust, Ranschburg Jenőt, és Vekerdy Tamást. A politikusok közül itt érettségizett Lezsák Sándor, vagy az ünnepségen személyesen is résztvevő erzsébetvárosi alpolgármester, Kispál Tibor.
És, teszem hozzá, még sokan mások, akik kimaradtak e rögtönzött felsorolásból. Neves személyek és kevésbé ismert emberek, akik „csak” a szakmájukban lettek kiemelkedőek. Véghelyi tanár úrnak köszönhetjük azt a szellemet, amely nemcsak a hetedik kerületben lakó diákokat vonzotta a Madáchba. Madácsosnak lenni rangot jelentett, amin nem azt kell érteni, hogy többnek éreztük magunkat másoknál, sokkal inkább arról volt szó, hogy a most 100 éves Véghelyi József a kor lehetőségeihez mérten egy emberséges, a diákok szempontjait is szem előtt tartó iskolát vezetett húsz éven át.
Erről is beszéltek a felszólalók, a többi között Niedermüller Péter, az iskolának otthont adó Erzsébetváros polgármestere, Makai Tibor, aki Véghelyi tanár úr XVIII. kerületi lakóhelyén alpolgármester. A valóban megható és felemelő ünnepség végén a Madách Gimnázium mostani diákjai az iskola udvarán 100 színes léggömböt engedtek a magasba az egykori, sokak által tisztelt igazgató – ahogy akkoriban neveztük: diri bácsi – tiszteletére.
