13 év, 10 ünnepi beszéd, 3 választás – március 15. fényében

2010 – „Magyarország számára csak egyetlen politikai erő jelenthet reményt – csak a Fidesz”

Orbán Viktor ekkor már érezte, hogy megnyerhető a választás, így március 15-i beszédében arra összpontosított, hogy mindenki menjen el voksolni április 11-én, mert egy szavazaton is múlhat az átütő siker, ha nem, „akkor elveszhet a csata” – használta a később sokat hangoztatott kifejezést a Fidesz pártelnökeként. Úgy fogalmazott, „megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő 15-20 évét ne a duális erőtér határozza meg, hanem egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér.”

Orbán Viktor akkor még a kormányon lévő baloldalról jelentette ki, hogy állandó harcra rendezkedett be. Mint mondta, az emberek voksaikkal „az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszák, ne a másik féllel folytatott folyamatos küzdelmet, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviseletét.”

2011 – „2010-ben lezártuk az átmenet korszakát"

„A magyarok a tavalyi választáson egymásra találtak" – jelentette ki Orbán Viktor immár majdnem egy éves kormányzás után, és hozzátette, hogy megkezdődhet „egy új, immár végleges rendszer alapjainak lerakása”. A miniszterelnök felsorolta kormánya több döntését is, amelyekkel szerinte „kiálltak a magyarokért": például „rendben és méltó módon elbúcsúztak a Nemzetközi Valutaalaptól", bevezették a bankadót és a válságadókat, illetve visszaszerezték „a nyugdíjrendszert a tőzsdecápák kezéből".

Orbán Viktor már ekkor megkezdte harcát az Európai Unióval, mert mint mondta:„"kiálltunk az Európai Unióban, amikor alantas támadások érték az országot, amelyeket itthonról szerveztek a magyarok lejáratására" – utalt a médiatörvényt akkor övező nemzetközi vitára. A kormányfő úgy fogalmazott: 1848-ban nem hagyták, hogy Bécsből diktáljanak, 1956-ban és 1990-ben nem hagyták, hogy Moszkvából diktáljanak, jelenleg pedig nem engedik, hogy „Brüsszelből, vagy bárhonnan bárki diktáljon nekünk".

„2010-ben lezártuk az átmenet korszakát" – mondta Orbán, aki szerint kormánya véget vet a bolyongás korának. „Megértettük, hogy szükség van egy új alaptörvényre, amely nemcsak közös életünk kereteit adja meg, hanem a nemzeti hitvallás mondataival válaszol a húsz éve nyitott kérdésekre." 

2012 – „Hosszú évtizedek óta nem voltunk olyan erősek, mint ma”

Szabad-e ma a magyar? Szabad-e az a magyar, akit víz alá nyom az adóssága? Szabad-e az a magyar, akinek a saját otthon csak vágyálom? Szabad-e az a magyar, aki háromszor is meggondolja vállaljon-e újabb gyermeket? Szabad-e az a magyar, aki évek óta nem talál munkát? Szabad-e az a magyar, akinek éhes a gyermeke? Szabad-e az az ország, ahol minden száz jövedelemadó forintból kilencven a hitelezőkhöz kerül? Szabad-e az az ország, amely szilárd talaj helyett, adósság-ingoványon áll? – ezek a kérdések álltak beszéde központjában. Olyan kérdések, amelyek a mai napig aktuálisak maradtak.

Orbán beszédében akkor is kiemelt szerepet kapott az Európai Unió. Egyenlőséget követelt a magyarnak, egyenlő nemzetként követelte az egyenlő elbánást. Úgy fogalmazott, „nem leszünk másodrendű európai polgárok! Jogos követelésünk, hogy ugyanazt a mércét alkalmazzák velünk, mint más országokkal szemben. Mi megtanultuk, hogy Európa és Magyarország felemelkedése elválaszthatatlan. Valahányszor Európa bajba került, Magyarország csillaga is leáldozott.”

2013 – Orbán Brüsszelbe utazott a kétnapos európai uniós csúcstalálkozóra 

A kormányfő nem vett részt a március 15-i budapesti díszünnepségen. „Magyarország a rezsicsökkentés miatt támadás alatt áll, a rezsicsökkentést meg kell védeni Brüsszelben is" – indokolta a távollétét a miniszterelnök sajtófőnöke, Havasi Bertalan.

2014 – „A folytatáshoz erő kell, az erőhöz egység. Ma az egység neve pedig április 6.”

Ismét egy választás előtt álltunk, ekkor Orbán áttette beszédének helyszínét a Múzeumkertből a Kossuth térre. Kampánybeszédnek felfogható ünnepi szónoklata öndicséretbe csapott át. Úgy fogalmazott, az elmúlt négy évben azért teljesítettek jobban, mert egységesek voltak, sőt, „mi vagyunk ma a legegységesebb ország Európában. Tartsuk észben: rajtunk, magyarokon kívül senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen. Azt is tudjuk, hogy a folytatáshoz erő kell. Az erőhöz pedig egység. Ma az egység neve pedig április 6.”

Orbán behúzta a x-et.

2015 – „Mi Európa része vagyunk, de Európa tele van kérdésekkel, Magyarország viszont tele van válaszokkal”

Ebben az évben a nyertesek önbizalmával és az orbáni „alázattal” beszélt a március 15-i ünnepségen. „Mi Európa része vagyunk, és jövőjét a többi nemzettel együtt akarjuk alakítani. Európa ma tele van kérdésekkel, Magyarország pedig tele van válaszokkal. Mi pontosan tudjuk, hogy nem az uborka görbülete, hanem az európai ember testtartása jelenti a jövőt. Mi, magyarok egyenes gerinccel, felvetett fejjel és felemelt szívvel állunk az európai népek családjában.”

A harc és az Európai Unió ekkor is megjelent, de sokkal visszafogottabban, mint előtte. 

„Magyarország szuverenitásáért folytatott küzdelemnek soha sincs vége, ebben csak magunkra számíthatunk. Csak az erősek maradnak fent. Mi, magyarok egy nagy korszak küszöbén állunk.”

2016 – „Vagy együtt, vagy sehogy – ma ez a törvény”

„Az is felvidítja a magyar szíveket, hogy miként a szabadságharc döntő csatáiban, úgy most is itt van velünk egy lengyel légió” – így köszöntötte Orbán Viktor a magyarok mellett március 15-én megjelent a lengyelek táborát, akiket innentől kezdve más nemzeti ünnepeinkre és a Fidesz által szervezett CÖF-CÖKA mögé bújtatott civil Békemenetekre is ideutaztattak.

Ekkor már Orbán Viktor úgy gondolta, Európában tilos kimondani az igazságot. „Fonják akár selyemből is, a szájkosár az szájkosár marad.” Ebben az évben már jócskán küzdött Európa az illegális migrációval és a menekültekkel, amelyet Orbán népvándorlásnak nevezett. Szerinte tilos kimondani, hogy „a bevándorlás bűnözést és terrort hoz az országainkba, hogy a más civilizációkból érkezők tömegei veszélyt jelentenek az életformánkra, a kultúránkra, a szokásainkra és a keresztény hagyományainkra.” Már akkor úgy vélte, hogy kitervelt és irányított akció volt az ide érkező embertömeg. Ebben a beszédében már a betelepítésről vizionált és arról, hogy átrajzolják Európa vallási és kulturális mintázatát. Nyíltan brüsszelezett és helytelenítette, hogy mások egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak.

Eljött az idő, hogy megakadályozzuk Európa tönkretételét, és megmentsük Európa jövőjét. Ha összefogunk, sikerül, ha széthúzunk, elbukunk. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség. Vagy együtt, vagy sehogy – ma ez a törvény – fogalmazott.

2017 – „Brüsszelt meg kell állítanunk”

Ebben az évben Orbán ünnepinek nevezett beszédében megszámlálhatatlanul sokszor hangzott el Brüsszel neve. „Lehet, hogy Brüsszelnek és a nemzetközi pénztőkének nem számít sem a magyar nemzet múltja, sem a magyar jövő, de nekünk számít. Lehet, hogy Brüsszelnek és a nemzetközi pénztőkének nem számít az európai emberek biztonsága, de nekünk számít. Lehet, hogy Brüsszelnek és a nemzetközi pénztőkének nem számít, hogy megmaradunk-e magyarnak, de nekünk számít.” 

Brüsszelt meg kell állítanunk, határainkat meg kell védenünk, a betelepítést meg kell akadályoznunk, a külföldi pénzből kitartott hálózatot átláthatóvá kell tennünk, az adók, a bérek és a rezsi szabályozásának jogát itthon kell tartanunk, és ebben csak magunkra számíthatunk – erősítette meg, mondván, csak a Fidesz képes e védelemre.

2018 – „Aki magyar, velünk tart, újra és újra győzni fogunk”

Ennek a beszédnek az időpontja ismét Orbánnak kedvezett, hiszen választás előtt álltunk, így az ellenzék kritizálásáról és a mumus felállításáról is gondoskodott. Persze maradt neki muníciója a migrációból és ismét az Európa felé tartó invázióról beszélt, nevezetesen, hogy még tízmilliók fognak elindulni Európa felé Afrikából és a Közel-Keletről. 

A választásra nagyon készült, rezgett a léc, hogy nem nyernek, mert arra hívta fel a figyelmet, hogy minden választókerületben egy „Soros-jelölt” áll majd szemben a fideszessel, és még a hódmezővásárhelyi sikeres időközi ellenzéki önkormányzati választást is beleszőtte „ünnepi” mondandójába. „Olyan ellenszéllel kell küzdenünk, ami másmilyen, mint mi vagyunk. Nem nemzeti, hanem nemzetközi. Nem a munkában hisz, hanem a pénzzel spekulál. Nem nagyvonalú, de bosszúálló, és mindig a szívet támadja, különösen, ha az piros-fehér zöld. Nekünk elég egy megingás, egy félrecsúszott választási eredmény, és már úszik is minden, amiért évekig megdolgoztunk” – mondta a miniszterelnök.

Beszéde végén itt már Isten segítségét is kérte. Meg is lett az újabb kétharmad.

2019 – „Lengyelország és Magyarország újra együtt harcol a jövőjéért”

Ismét egy kétharmados győzelem utáni évben jártunk, ekkor érkezett erősítés is a március 15-i rendezvényre Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő személyében. Lengyelország és Magyarország újra együtt harcol a jövőjéért, és ahogy 1848-'49-ben most is az igazság, a szolidaritás és az egyenjogúság oldalán áll – mondta Morawiecki. Úgy fogalmazott, egy jobb Magyarországért, egy jobb Lengyelországért és egy jobb Európáért harcolnak.

A magyar miniszterelnök közölte: Közép-Európa legnagyobb, vezető országa Lengyelország. Amikor Brüsszelből Lengyelországot támadják, akkor egész Közép-Európát és bennünket, magyarokat is támadnak.

2020-2021 – a Covid fogságában

Ebben a két évben nem, illetve korlátozottan lehetett ünnepelni a koronavírus-járvány miatt. Orbán Viktor miniszterelnök például 2020-ban – beszédét kiváltva – levelet intézett a határon kívüli magyarsághoz, amelyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc örökségén túl, Trianon 100. évfordulójáról is megemlékezett. A következő évben levélben köszöntötte a világ magyarságát Orbán Viktor.

2022 – „Ezt a választást meg kell és meg is fogjuk nyerni, és akkor béke és biztonság lesz”

Elérkeztünk a tavalyi, gyakorlatilag a következő kétharmados választást megalapozó március 15-i Orbán-beszédhez. Magyarországon célegyenesben vagyunk, 19 nap menetelés vár ránk – mondta, pedig ekkor még kérdésesnek látszott, hogy megnyeri a választást, legalábbis a kétharmadban senki sem lehetett biztos.

De megtalálta azt a mondatot, amellyel az orosz-ukrán háború kitörése után, az emberek első ijedtségére válaszolt: „aki a békére és biztonságra szavaz, az a Fideszre szavaz, se katonát se fegyvert nem fogunk küldeni a harcterekre”. „Ezt a választást meg kell és meg is fogjuk nyerni”, és akkor béke és biztonság lesz Magyarországon – mondta, és azt sulykolta, hogy a baloldal elvesztette józan eszét, és beletámolyogna egy kegyetlen és elhúzódó háborúba. 

Azóta sincs egy megszólalása sem Orbán Viktornak anélkül, hogy ne ismételje meg, hogy a magyar baloldal magyar katonákat küldene a frontvonalba. 

Ami figyelemre méltó, hogy bevette még azt a témakört, amelyet ugyancsak, amikor lehet, meglovagol, ez pedig a „nyugaton végigsöprő gender-őrületet”.”

Már nem kérte Isten segítségét, de átszakította a célszalagot.