1968 újratöltve Galla Miklóssal
Galla Miklós performansza, melynek keretében előveszi a péniszét, s a fitymát felhúzva figyelmet kér, mert mutat valami érdekeset, felháborító, beteg, perverz, gyalázatos és visszataszító viselkedés.
Végre valódi művészet. Végre valódi provokáció. Végre valódi botrány. Csodálatos, amit Galla Miklós ebben az újprüdériában, a szexuális ellenforradalomnak ebben a képmutató közegében előadni merészelt. Egyszerre mutatkozott önironikus szatírnak, alattomos perverznek meg egy diszlájkfóbiával, filléres mártíromsággal és fogyasztói konformizmussal szemben vádiratot intéző hősnek.
Ilyenek lennének a hősök? Nos, ha ebben a korban vannak még hősök, azok pont ilyenek. Úgy tűnik, hogy ahol a férfiakat toxikus viselkedésű, ösztöneik által vezérelt állatoknak állítja be a feminista identitáspolitika, ahol a homoszexuálisokat pedofiloknak állítja be a kormányzati identitáspolitika, ahol nyugatról az eltörlés, keletről meg a klerikális bigottéria kultúrájának betörése zajlik, 1968 árván maradt szellemét már csak egy hibbant, perverz bohóc képviselheti: Galla Miklós a legújabb példa arra, hogy nem minden hős visel köpenyt. Némelyik semmit sem visel – és még az előbőrt is visszahúzza.
Azoknak meg, akik amiatt őrjöngenek, mert Galla Miklós nemi szervének színpadi látványa megsértette a napi komfortjukat, színház helyett a plázát, Galla Miklós helyett Kovács Ákost, ízléstelen humor helyett pedig álkeresztény szemforgatást és feminista áldozati hisztériát ajánlok. Bőven van kínálat mindenkinek, hogy jól érezze magát.
