2021 a munkahelyi balesetek fekete éve volt
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium munkavédelmi szakemberei figyelemre méltó adatsort hoztak nyilvánosságra. Kimutatásaik szerint 2021. a munkahelyi szerencsétlenségek fekete éve volt. A statisztika alapján, az 50 embert foglalkoztató munkahelyeken kezelik a leglazábban a munkavégzés biztonságos feltételeit. A halálos kimenetelű balesetek majdnem fele, a súlyos csonkolással járó balesetek több mint fele a legfeljebb kilenc embert foglalkoztató munkahelyeken, negyede pedig a 10–49 munkást alkalmazó cégeknél történt.
Az elmúlt évtizedben a munkahelyi balesetek száma folyamatosan nőtt: 2012-ben több mint tizenhétezer, 2019-ben, a Covid előtti évben, már több mint huszonnégyezer esetet jegyeztek fel. Ezt mérsékelte vélhetően a járvány 2020-ban, de egy év múlva ismét jelentősen megnőtt a számuk. A halálos balesetek harmada az építőiparban történt.
„Szomorú tény, hogy a munkahelyi balesetek száma az ipar minden ágazatában jelentősen nő” – tette hozzá Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Az okok között első helyen említette meg, hogy az elmúlt években a kormány elsorvasztotta a Munkavédelmi Főfelügyeletet, amely korábban egy tekintélyes hivatal volt, mára egy főosztály maradt belőle. A munkahelyi balesetek számának növekedése szorosan összefügg azzal is, hogy az utóbbi években jelentősen több lett a vállalkozás, miközben az ellenőrök száma csökkent. Így jó esetben is egy-egy kisebb céghez harminc évenként juthatnak el az ellenőrök.
A statisztikai adatok szerint az építőiparban dolgozók vannak a legjobban kitéve az üzemi balesetek veszélyének, bár az utóbbi években a hazai ipar minden szektorában hasonló tendenciákat tapasztalni. Egyértelműen kimutatható, hogy a nagy, nemzetközi hátterű vállalatoknál a legjobb a helyzet, ott a vezetők komolyan veszik a munkavédelmi előírásokat, s ahogyan a kisebb létszámú, magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalkozások irányába haladunk, növekszenek az esetszámok. „Szomorú, messzire mutató jelenség ez” – szögezi le Székely Tamás, mert a számok azt jelzik, hogy versenyhátrányba kerülnek a csalókkal szemben azok, akik komolyan veszik a munkavédelmi és a munkaegészségügyi előírásokat, és erre költenek is.
Ebben a kellemetlen tendenciában természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a munkavállalók képzetlenségét, felelősségét, adott esetben a könnyelműségüket sem. A szakszervezeti vezető ezt nem is cáfolja, de azért hozzáteszi: a munkavédelmi képzés színvonala is bőven hagy maga után kívánalmakat. Ha a munkáltatók betartanák azt a szigorú szabályt, hogy csak azokat a dolgozókat engedik a gépek mellé, vagy az építkezéseken az állványzatra, akiket már a munkába állás előtt kioktattak a lehetséges veszélyforrásokról, biztosan jelentősen csökkennének a tragikus balesetek. Ehelyett beérik annyival: „itt írd alá a jegyzőkönyvet!”
A statisztikák azonban csalókák, állítja Székely Tamás, mert a tapasztalataik szerint az üzemi balesetek nagy részét be sem jelenti a munkaadó. Egyszerűbb és olcsóbb hazaküldeni valakit egy lábtörés után szabadságra, és otthoni balesetként elkönyvelni azt, mint 100 százalékos munkabért fizetni, amíg fel nem épül az illető. „Ez sajnos általános jelenség” – szögezi le, mert főleg a kisebb vállalkozásoknál például rendkívül gyakori a szabálytalan vegyszerkezelésből származó sérülés, nincsenek olyan védőfelszerelések sem, mint amilyeneket az európai uniós sztenderdek megkövetelnének. Azt azért leszögezi: ahol jelen vannak a szakszervezetek, ott az ilyen munkavédelmi előírásokra is jobban odafigyelnek.
Az egyes ágazatokban a baleseti számokból lehet következtetni az ott dolgozók általános szakmai ismereteire is. Székely Tamás ezzel maximálisan egyetért, mert mint mondja, a Vegyipari Ágazati Készségtanácsban – ahol elsősorban a munkáltatók képviselői vannak jelen –, a baleseti tapasztalatok alapján számtalan észrevételt tettek már a szakképzés hiányosságaival kapcsolatban. Ma már mindenki egyetért azzal, hogy a szakképzés tananyagába be kellene építeni az adott szakterület általános munkavédelmi ismereteit is, később, a szakosodáskor pedig a speciális munkavédelmi ismereteket is meg kellene tanítani a pályakezdőknek. Egy laboránsnak, egy vegyésztechnikusnak, vagy egy ipari gépkezelőnek muszáj tudnia, hogy a tevékenysége közben a testi épségét milyen veszélyek fenyegetik.
„E téren erősen ütközünk az iparkamarai elnök nézeteivel, aki alapvetően másként gondolkodik a szakképzés feladatairól, mint mi” – mondja a szakszervezeti vezető. „Ahol a duális képzést komolyan veszik, és az üzemben foglalkoznak a fiatalok szakmai felkészítésével, ott azért igyekeznek túllépni a szűken értelmezett „inasképzés” színvonalán. Parragh Lászlót csak a munkaerőpótlás érdekli, ezzel szemben a komolyabb termelő üzemek a tudás megszerzését várnák el az iskoláktól is.”
A választások után hogyan alakulnak a munkakörülmények és a szakképzés feltételei a munka világában? Székely Tamás úgy látja, a helyzet javulására nem lehet számítani. A kérdés csak az, tervez-e a kormány olyan újabb intézkedéseket, megszorításokat, amelyek a munkavállalókat hozzák a mainál nehezebb helyzetbe.
