A 2008-2009-es válsághoz hasonló életszínvonal-csökkenés előtt állunk

Sorra jönnek ki a lehangoló adatok a magyar gazdaságról. Az év első hetében a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott – még a 2022 októberi, illetve novemberi adatokat tartalmazó – jelentésekből túl sok jót nem lehet kiolvasni az állapotokról és arról, mi várható a következő hónapokban. 

Indult a sor szerdán, a munkaerőpiac helyzetét bemutató gyorsjelentéssel, amiből a többi között kiderült, hogy hiába hangzanak jól a bruttó és akár még a nettó keresetekre vonatkozó számok is, a valóságot, a megélhetést tükröző reálkeresetek csökkenése kiábrándítóan megmutatja azt, amit mindenki érez: kevesebből kell boldogulnia a magyarnak, mint korábban. Ugyanis a reálkereset októberben 2,2 százalékkal csökkent az előző év októberéhez képest. 

Csütörtökön jött ki a novemberi ipari termelőiár-statisztika, amiből szintén nem következik túlságosan sok jó. Az ipari termelői árak összességében 33,6 százalékkal emelkedtek, ám ezen belül – meglehetősen drámai módon, ha némileg fékeződve is, de – tovább folytatódott a belföldi értékesítés árainak elképesztő emelkedése. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy az előző három hónapban még ennél is valamelyest gyorsabb volt a dinamika.

Pénteken napvilágot láttak a novemberi kiskereskedelmi adatok: habár a forgalom 0,6 százalékkal meghaladta az egy évvel korábban regisztrált szintet, de ennek kizárólagos nyertesei az üzemanyagtöltő-állomások voltak, amelyek 27,7 százalékkal növelték forgalmukat. (Emlékezzünk csak, ez volt a már hiánnyal küszködő, ársapkás időszak, amikor boldog, boldogtalan próbált feltankolni a hatósági áras benzinből és dízelből.) Minden más szegmensben azonban komoly visszaesés volt a forgalomban: az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben a forgalom volumene például 6,7 százalékkal csökkent. Az üzemanyagok nélkül – s erről már Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára beszélt a Portfoliónak – 4,6 százalékos volt a visszaesés. Az árucsoportos statisztikák alapján pedig a tiszta élelmiszerforgalom már öt-hat százalékos zsugorodást mutatott a harmadik negyedévben is, s hónapról-hónapra egyre gyorsult az élelmiszerfogyasztás csökkenési üteme. 

Ennek fényében és a tendenciákat nézve, mire kell készülnünk? Hogyan alakul a következő hónapokban, az idén az életszínvonalunk? Milyen válsággal kell számolnunk? 

„Az ipari termelői adatokból egyértelműen látszik, hogy az infláció nagyja még előttünk van” – kezdte válaszát Mellár Tamás. Kifejtette: ha azok ilyen mértékében emelkednek, akkor előbb vagy utóbb be fognak gyűrűzni a fogyasztásba is, megemelkednek a fogyasztási javak termelési költségei, ami további áremelkedéseket generál. Nem véletlen, hogy a maginfláció is ebbe az irányba mutat: az ugyanis magasabb, mint a tényleges infláció, ami egyértelműen jelzi, hogy a rendszerben még nagy az inflációs tartalék. Mindebből következően további inflációemelkedésre kell számítani az előttünk álló időszakban. 

Ugyanakkor ezzel ellentétes hatása lehet az elsősorban a válsággal összefüggő jelenségnek, a kiskereskedelmi forgalom mérséklődésének. Ez visszafoghatja némileg az inflációt, hiszen, ha csökken a fizetőképes kereslet, akkor a költségek ugyan emelkednek, de a termelői költségeket nem, vagy csak részben tudják áthárítani, mivel nincs elég kereslet a javak iránt – magyarázta. Ez nyilvánvalóan azt is jelenti, jelentheti, hogy akik nem tudják áthárítani ezeket a költségeket másokra, azoknak veszteségeik lesznek – mutatott rá. Emiatt pedig számítani kell arra, hogy az idén egy csomó vállalat, vállalkozás csődbe megy, ami pedig negatívan hat a termelésre és a foglalkoztatás szintjére.

Mindezek alapján kimondhatjuk-e, hogy csökken és az idén tovább fog csökkenni a magyarok életszínvonala? – kérdeztük. Mellár ezzel egyetértett és felhívta a figyelmet arra is, hogy a kormány játszmát űz a bérekkel és nyugdíjakkal. Az emeléseket ugyanis visszafogják, a későbbi kiigazítás ígéretével, ami a jelenlegi kamatlábak mellett sokba kerül az érintetteknek. A nyugdíjasok (akik januártól nem kapják meg az év egészére várható tényleges inflációnak megfelelő emelést) emiatt fél-háromnegyed éves időtartamra nulla kamatláb mellett kénytelenek hitelezni a kormánynak, későbbi kiigazításra várva. Ugyanez a bérekre is igaz, a minimálbér emelése is késve követi az inflációt, átmenetileg reálkereset-csökkenést idézve elő. „A kormány így próbálja visszaszívni a kiment keresletet az inflációval.”

„Továbbra is igaz, hogy a kormánynak nincs hathatós antiinflációs politikája, s láthatóan nem is akarja, hogy legyen, mivel ebben a válsághelyzetben a legolcsóbb megoldás a számára az, hogy inflációval próbál egyensúlyt teremteni, arra számítva, hogy az emberek a bérillúzió rabjai, s nem veszik észre, hogy hiába több a pénzük, annak a vásárlóereje kisebb” – magyarázta Mellár Tamás.

Hogy látja, vajon olyan mélységű válságra kell-e készülnünk, mint amilyen az Orbánék által a 2010 előtti kormányoknak máig felrótt volt 2008-2009-ben? „Habár erre ma még igen nehéz választ adni, annyit azonban ki merek jelenteni, hogy hasonló méretűre mindenképpen számítani kell” – mondta. Habár Orbán a 2022-es évről mondta azt, hogy az volt a legnehezebb éve, Mellár attól tart, hogy ennél nem kicsit, hanem lényegesen nehezebb lesz a 2023-as esztendő, legalábbis a társadalom jelentős része számára. „Ugyanis az egész gazdasági válság hatásainak és következményeinek a nagy része – beleértve az inflációt is – még előttünk van” – prognosztizálta. A 2021-es év utolsó negyedétől induló és 2022 őszéig tartó nagy gazdaságélénkítésben a kormány által kiszórt jelentős mennyiségű pénzek pozitív hatásai még többé-kevésbé megvannak, s bár a kiskereskedelmi forgalom már csökkenésnek indult, de nem annyira látványosan és drasztikusan, mint amilyen mértékben indokolt lenne. Ez azt mutatja, hogy még vannak tartalékok, ám számolni kell azzal, hogy ezek gyorsan elfogynak. Ebben a helyzetben egyre nehezebb és nehezebb lesz az embereknek. „A 2023-as évben lesz olyan mértékű visszaesés, életszínvonal-csökkenés, mint volt a 2008-2009-es válság idején, még akkor is, ha majd valamilyen módon megpróbálja a kormány palástolni ezt, ám nem lesznek meg hozzá az eszközei” – tette hozzá. 

Mellár szerint bebizonyosodott, hogy nem volt igaz a fideszes narratíva, miszerint a magyar gazdaság erős és ellenállóbb, mint a 2008-2009-es válság idején volt. „Ma sem válságállóbb, mint volt 14 évvel ezelőtt, és ez a kormány sem tudja máshogy kezelni a gazdasági válságot, mint a korábbiak, miután egész egyszerűen gyenge a versenyképesség és a termelékenység, ami beszűkíti a mozgásteret.”

És akkor számíthatunk további – Orbánék által természetesen nem megszorításnak nevezett – megszorításokra?  – tettük fel a kérdést. „Orbán nagyon jó abban, hogyan adja el ezt az embereknek, de azt hiszem, most már ez sem fog menni, hiába a bűvészkedések és a látszatintézkedések, amelyekre a továbbiakban is mindenképpen számítani kell” – válaszolta Mellár Tamás.