A bűnösök szabad országa

Németh Péter 2023. október 8. 14:04 2023. okt. 8. 14:04

Azt mondja Ihász Sándor, a Klikk TV-nek adott interjújában, hogy a szakma nagyon sok szereplője gratulált neki, és kifejezte: mélyen egyetért vele. Pedig nem kevesebbet állított a volt fővárosi, majd fellebbviteli főügyész a Népszavában közzétett nyílt levelében és interjújában, hogy a magyar ügyészség elfogult, politikailag felülről vezérelt, szakmaiatlan. Az ügyek, amelyeket el kellene bírálnia lényegében nélkülözik az igazi törvényi alapot.

A nyílt levél címe sok mindent elárul: „Nem szégyelled magad, kedves Péter”. És ugye a Péter e helyütt nem más, mint maga Polt Péter, legfőbb ügyész. Poltot hatalomittasnak nevezi Ihász, bizonyításkényszerrel megvert, groteszk és kozmikus, ugyanakkor sajnálatra méltó embernek, hozzátéve, kár, hogy ilyen ügyésze van az országnak. Amikor pedig Ihász szokásos, őt, vagy szervezetét érő bírálatának reakcióját idézi, miszerint az „ügyészség mindig világszínvonalú és gyors eljárásban, kivétel nélkül törvényesen, szakszerűen, megalapozottan jár el”, hozzábiggyeszti: szerinte még a látszat is az, hogy a palotában minimum a király teljesen meztelen és palástjából kilóg egy hatalmas lóláb. Azt is olvashattuk, mint fő üzenetet a nyílt levélben, hogy – idézem: „Tudod, kedves Péter, mindenkinek az életében eljön – nem feltétlenül csak a végén – az az idő, amikor számot kell adnia tetteiről. Bolond ember az, aki azt hiszi, hogy minden örökké tart, és semminek nincs következménye.”

A nyílt levél közzétételének – az elégedetlenség mellett – az volt az oka, hogy Ihász bejelentette: visszaadja az ügyészek Kossuth díjának nevezett Kozma Sándor díját. De idézzünk az interjúból is egy gondolatot. „Egy közpénzből működő szervezetnek teljesen transzparensen kellene működnie. Ehhez képest itt egy átláthatatlanul működő ügyészség, melynek csúcsán, mint egy római pápa, leválthatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül trónol a legfőbb ügyész. Akinek olyan jogosítványai és védelme van, hogy nem lehet számonkérni, nincs felelőssége. /…/ Ez egy rossz struktúrában, szervezéssel, szabályokkal működő szervezet. Sajnálom azokat, akiknek ott kell dolgozniuk.”

Kemény szavak, és még akkor is oda kell figyelni rájuk, ha tudjuk: Ihász Sándort az ügyészség bevádolta, a bíróság első fokon elítélte, és nyilvánvalóan nem fog börtönbe kerülni, de büntetett előéletű lesz. Az egész ügyet, saját ügyét, koncepciós, konstruált ügynek nevezi a volt főügyész. Ez alapján félre is tehetnénk a történetét, elfogult, sértett ember, mondhatnánk, ha magunknak nem ugyanilyen benyomásunk lenne a Polt Péter vezette ügyészségről. Ennek a szervezetnek kulcsszerepe van – volt – abban az átalakítás sorozatban, amely Orbán Viktor fejében megfogalmazódott és szép fokozatosan végre is hajtódott, vagyis a mély állam kialakításában. Azaz: olyan struktúra megvalósításában, ahol a fékek és ellensúlyok rendszere megszűnik, minden a hatalom kezében összpontosul; nincsenek önálló hatóságok, nincsenek olyan szervezetek, amelyeknek a hatalom ellenőrzése lenne a feladatuk. És igen, ebben kitüntetett szerepe volt és van az ügyészségnek: mégpedig a politikai ügyek szelektív vizsgálatával, adott esetben eltussolásával, vagy az ellenék esetében felnagyításával. 2010, azaz a Fidesz első kétharmados győzelme óta ez így működik Magyarországon, és ebből a szempontból Ihász csak egy apró áldozatnak számít, még ha a saját életét tekintve ez súlyos trauma, egy kicsorbított élet mintázata. 

Onnan indultunk el, hogy sokan gratuláltak Ihásznak, de persze fogalmunk sincs, kik azok. A levél és az interjú ugyanis nem indított el egy lavinát, nem sorakoztak fel mögötte – névvel és tettel – hajdani kollégái, sem bírók, sem ügyvédek, pedig az említett Klikk TV-s interjúban kitért a bíróságra és a bírókra is. Mondván, hogy lassacskán ott is pont az a nyomás látható, mint az ügyészségnél. És ez a jelenség is lenyomata a rendszernek: suttogva, fülbe súgva egyetértenek a kritikával, nyíltan vállalva már nem, mert annak egzisztenciális következményei lesznek. 

Ihász tehát hiába írta meg levelét, a karaván halad. Hogy ebben mennyire bűnös Polt – aki mellesleg pontosan úgy reagált a kritikára, ahogy korábban, és ahogy ezt Ihász meg is jósolta –, azt nehéz pontosan megmérni. Nehéz, mert látjuk: Orbán minden szerepre csalhatatlanul megtalálja azokat a figurákat, akik végrehajtanak, behódolnak, és gondolkodás nélkül követik az utasításokat. Polt legfeljebb csak eminens ebben a szerepkörben, bár ne vitassuk, hogy kitüntetett módon, de ez nem véletlen: az ő feladata megakadályozni, hogy Magyarországon még véletlenül se legyenek megtorolva a hatalom által elkövetett bűnös esetek. Polt tehát, most is, miután megválaszolta, megválaszoltatta Ihász levelét, rezzenéstelen arccal viszi tovább az ügyészséget. Úgy, ahogy az Orbánnak megfelel. Még csak általános felháborodás sincs, a társadalom többségét a dolog egyáltalán nem érdekli, éli tovább, csendben az életét. És egy cseppet sem zavarja, hogy Magyarországon már rég nincsen jogállam, és a reakciókból ítélve még jó darabig nem is lesz. Többször leírtam, most is megteszem: ennek az országnak nincs szüksége demokráciára. Ezt vette észre Orbán, és ennek megfelelően rendezte be mély államát. 

Nyugodtan teheti, mert a társadalom mélyen alszik.