A Corvin köz arcai

A Corvin köz Budapest VIII. kerületében, a Ferenc körút és az Üllői út találkozási pontjának közelében található, és arról nevezetes, hogy itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja. 

A Corvin közben 2023. október 23-án három szervezet is megemlékezést tartott: délelőtt az önkormányzat, délben a Méltóságot a romáknak civil szervezet, később pedig a Mi Hazánk Mozgalom. Önmagában már ez is mutatja, a magyar társadalom hányféle rétege érezte kötelességének, hogy megszólaljon az ünnepen, és felmutassa saját hőseit. Hisz mindegyiknek voltak. Ezek a hősök 1956-ban közös célért, Magyarország függetlenségéért és szabadságáért harcoltak, és közösen is fizettek meg érte, ki a halálával, ki börtönbüntetéssel, egy szétszakított élettel. Azt is jól tudjuk, hogy a reformkommunisták, a munkástanácsok, az egyetemisták, Maléter Pál, és az átállt katonaság, vagy épp a Pesti Srácok nélkül nem lett volna forradalom.

Ám, immár 67 évvel a történtek után még mindig nem mindannyiunk közös ünnepe ez a nap. Sőt, egyre inkább nem az. Arról pedig a 13 éve regnáló kormány gondoskodik, hogy soha ne is legyen az. „A mai emlékezetpolitika törekvése az, hogy ezt az időszakot átértelmezze: hogy az egész magyar társadalom rejtőzködött, elfedte teljes értékrendszerét, ami tulajdonképpen azonos volt a Horthy-korszak uralkodó nyilvános diskurzusával, amely eredendően konzervatív, keresztény és etnonacionalista. Ez az emlékezetpolitikai konstrukció azonban hamis”. Ezt Rainer M. János történész mondta, a Magyar Narancsnak adott interjújában. A történész szerint is áthatotta 1956-ot a nemzeti tartalom, csakhogy emellett rendelkezett egy nagyon erős baloldali, sőt, szocialista töltettel is. „A mai emlékezetpolitika görcsös igyekezete nem állja ki a történeti vizsgálatok próbáját. Egy modern társadalom jóval sokszínűbb, mint hogy azt lehetne mondani, a magyar emberek általában így, vagy úgy gondolkodtak. Sokkal bonyolultabb ez ma is, akármi a látszat.”

A NER azonban aktuálpolitikai szempontból még egy bőrt le akar húzni erről a nemzeti ünnepről. Még egy szakadást akar előidézni az amúgy is millió szálból összeszőtt emlékezetbe. Orbán Viktor egy lapáttal rá is dobott október 23-i veszprémi ünnepi beszédében. A miniszterelnök kifejtette: „Magyarország minden városának és falujának megvan a maga 1956-a, és mindegyik szolgál valamilyen tanulsággal, mindegyik része a mi nagy közös '56-os szabadságharcunknak. Nem csak igazságtalan és lekezelő, de egyenesen hiba, ha valaki 1956-ot csak a rivaldafényben álló fővárosunk forradalmának látja, ezért méltó és igazságos, hogy ma itt Veszprémben hajtunk fejet az '56-os szabadságharcosok emléke előtt.”

Mert az önkormányzati választások előtt a hatalomnak jól jön újabb éket verni az általa nem igazán szeretett főváros és a számára sok szavazatot hozó, ezért számára kedves vidék között. Az az igazi hungarikum, hogy Magyarországon a miniszterelnök nem egy országot, hanem egy végletekig megosztott országot akar. És ebben – sajnos – vannak segítői is, a közönyösök, a közömbösök, a nem törődők. Hallgatásuk közben pedig bekúszik az életünkbe a terror, és az általa okozott félelem még inkább béklyóba zár mindannyiunkat.

Látszólag messzire keveredtem a Corvin köztől, pedig mindez arról jutott eszembe, ami az elmúlt két napon ott történt. Ugyanis nem csak a 23-i megemlékezések folytak ott, de vasárnap, október 22-én történt még valami. Az MTI szemérmesen csak annyit írt róla: Budapesten vasárnap 17 órától várhatóan 40 percig vonulásos demonstrációt tartanak a Nemzeti Múzeum és a Corvin köz között, a Múzeum utca-Kálvin tér-Üllői út-Corvin negyed útvonalon. A facebookos közvetítés sem maradt el, egyszer csak motorosok csoportja tűnt fel, majd árpádsávos zászlókkal, önkényuralmi jelképekkel, fehér botokkal felszerelt feketeruhások jelentek meg az utca végén, és rendőri felvezetés mellett kiabálták, hogy „Európa nem az unió”, „Ria, ria, Hungária”, meg azt, hogy „Mi vagyunk a Pesti Srácok, hej, hej”. A járókelők ijedten és értetlenül húzódtak a falhoz. 

Egy, a környéken lakó roma ismerősöm azt mondta: nagyon csúnya vonulás volt ez. „Én elszörnyülködtem, mert bennem félelmet keltett. Bennem – és még nagyon sok emberben – rossz érzést katalizált. Nem tudom, ha mi botokkal vonulnánk, vajon hány métert tehetnénk meg. Azt sem tudom, miért kellett ezt engednie a hatalomnak, ez egy nyílt provokáció volt.” 

A Légió Hungária a Nemzeti Múzeum mögött, a Pollack Mihály téren tartotta a megemlékezését. A tér másik oldalára pár „antifa” ellentüntetést jelentett be. Rendbontás nem történt, legalábbis a BRFK honlapján semmi jele, hogy lett volna ilyesmi. Ám, hogy mégis ki mit gondol erről, álljon itt néhány Facebook-bejegyzés: „A nácik új generációja, le velük.” „Az antifára gondolsz ugye?” Az antifa miért nincs betiltva? Terrorista banda.” „Mi bajuk ezeknek a tornából felmentett antifáknak? Ezeknek már minden megemlékezés baj?” „Eresszék csak össze őket, hadd hulljon a férgese.”

Ehhez képest a romák civil szervezetének megemlékezésén '56-os hőseik neve, és Bari Károly „Vajda János közkatona imája a gyóntatószékben Petőfi Sándor halhatatlan lelke előtt” című verse hangzott el. 

Mert így is lehet emlékezni.