A csillagos házak napján
Június 21-én, a csillagos házak napján egy hetvenkilenc évvel ezelőtti eseményre emlékezünk. 1944. június 21-én egy kormányrendelet 1944 sárga csillagos házba kényszerítette a budapesti zsidókat. A csillagos házak olyan budapesti lakóépületek voltak, amelyeket Farkas Ákos polgármester 1944. június 16-án kiadott rendeletében a „zsidók lakhelyéül” kijelölt. A polgármester a zsidók „indokolt lakásszükségletét” családonként egy szobában határozta meg, s a rendelet értelmében az épületek bejáratát hatágú sárga csillaggal kellett megjelölni. Az emlékezés a sorosozás csúcsra járatásának idején különösen fontos lehet.
A napokban Lánczi Tamás politológus a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában arról értekezett, hogy a „Soros-birodalom" örököse, Alexander Soros, „fokozhatja a politikai nyomást, mivel Magyarország iránt különösen érdeklődik, és vannak kapcsolatai az itteni ellenzékkel is”. Lánczi politológus arról nem beszélt, hogy az általa különös érdeklődésnek nevezett jelenség nem kis részben annak is betudható, hogy a most visszavonult Soros György zsidó származású magyar-amerikai, érthető, ha fiának is kötődése van apja szülőföldjéhez, Magyarországhoz. Nem mindegy neki, hogy mi történik abban az országban, ahol apja – szerencsés körülményeknek köszönhetően – túlélte a sokak pusztulását okozó vészkorszakot.
Lánczi Tamás abból, hogy Alexander Sorosnak ki az apja, arra a következtetésre jut, hogy a birodalom örököse „bizonyára támogatni fogja az abortuszt, a drogliberalizációt és az azonos neműek házasságát, ezzel együtt össztűz alatt tartja majd a család intézményét is.” Szerinte abban is biztosak lehetünk, hogy Ukrajna támogatását szintén erősíteni akarja, hiszen ahol háború van, ott pénz is van, mert a „Soros-hálózat" mindig fölbukkan, ha üzletet gyanít.
A sorosozás tehát fokozódik. Még Soros György sem kell hozzá, megy ez nélküle is. Orbán Viktor, amikor csak módjában áll, elmondja, hogy ő és kormánya zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben. A zéró tolerancia amúgy Orbán olvasatában azt jelenti, hogy csak neki és a kormánynak volt joga néhány évvel ezelőtt teleplakátolni az országot a zsidó származású Soros György arcképével, és a fotója alá cinikusan odaírni: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” Egyáltalán nem meglepő, hogy némelyek ezen felbátorodva, a Soros arcképére mázolt „Büdös zsidó” megjegyzéssel egészítették ki a plakát szövegét. A kormány persze nagyon fel volt háborodva, mosta kezeit, és nem győzte magyarázni, hogy neki semmi köze a vállalhatatlan szövegekhez, ő nem ilyen lovat akart.
2017-ben komoly – de nem elég nagy – felháborodást váltott ki, hogy a felújított Klebelsberg kastély átadó ünnepségén Orbán Viktor kivételes államférfinak nevezte Horthy Miklóst. Vagyis az derült ki, hogy valóban kivételes államférfinak gondolja azt az embert, akinek regnálása alatt születtek a zsidótörvények, amelyek végül mintegy félmillió zsidó származású magyar ember elpusztításhoz vezettek. Horthy volt a kormányzó akkor is, amikor Magyarország belépett egy igazságtalan, és utóbb vesztesen megvívott háborúba, s ő volt az első számú felelős a II. magyar hadsereg katonáinak elpusztulásáért a Don-kanyarban.
Orbán megfogalmazásából mindössze az vált világossá, hogy Magyarország miniszterelnöke akkor ezt tartotta hasznosnak elmondani. Többek szerint Orbán ezzel a jobboldalnak üzent, ám ez így, ebben a formájában nem igaz. A normális, tisztességes jobboldalnak ugyanis ezzel nem lehet üzenni, mert a magukat valódi polgárnak tartó jobboldali emberek nem tekintenek Horthyra kivételes államférfiként. A normális, tisztességes jobboldali emberek tudják, hogy Horthy sok százezer zsidó és nem zsidó származású magyar ember haláláért felelős. Orbán ezzel a vállalhatatlan kijelentésével a szélsőjobbnak üzent, valamint azoknak a Fidesz-fanoknak, akik még mindig vakon és elvtelenül követik őt ideológiai kanyargásai közepette.
A csillagos házak napján azért is fontos emlékeztetni a majdnem nyolcvan évvel ezelőtti gyalázatra, mert a legtöbb embernek – Bródy János után szabadon – már fel sem tűnik, „ha feltűnik a ház falán a jel”. A történelemből pedig, már megtanulhattuk volna, hogy a szörnyű szavakból és mondatokból lesznek a rettenetes tettek.