A Dialógus a gyerekekért azért indult, mert a gyermekvédelem közös nemzeti ügy

Dialógus a gyerekekért címen rendezte meg az Országos Közös Akarat (OKA) és a szexuális bántalmazás több érintettje az első gyermekvédelmi kerekasztalt, amelyen civil szervezetek, szakemberek vettek részt. Horgas Péter elmondta, civil szervezetek már korábban jelezték, hogy az egész szociális rendszer a működőképessége határán van, akárcsak az oktatás vagy az egészségügy. A közelmúltban véletlenül kiderült ügy megmutatta, hogy mindezek az ellátatlan állami feladatok összeadódtak, összeadódnak. 

AZ OKA-nak a Dialógus az oktatásért projektje révén már van tapasztalata egy ilyen tanácskozás elindításában, megtartásában. Ezért is gondolták, hogy ez a forma alkalmas arra, hogy szó szerint minden szereplőt megszólítsanak. Abban reménykednek, hogy valóban olyan közös nemzeti ügyről van szó, amely túllép mindenféle pártpolitikai, nemi, vallási hovatartozáson. A gyermekvédelmi kerekasztal elindítóit elsősorban a gyerekek érdeklik, és az, hogy mit tehetnek, lehetőleg minél gyorsabban a gyermekvédelmi rendszer megváltoztatásért, a működőképességéért.  

A párbeszéd elindítását gyakorlatilag egy hét alatt szervezték meg, és ami rendkívül meglepő volt, nagyon sokan jelezték, hogy szeretnének ebbe a folyamatba bekapcsolódni. Ez nagyon megtisztelő, de ugyanakkor igen nagy felelősséggel is jár – tette hozzá Horgas Péter, aki elmondta, éppen ezért – az érintetteken kívül – nagyon jó szakemberekkel vették fel a kapcsolatot. A Civil Bázis elnökének meggyőződése, hogy a történtek kapcsán végig kell gondolni az egész gyermekvédelmet, s mellette az állam alapműkődését is. Ehhez minden szereplőre szükség van, mind kormányzati, mind ellenzéki oldalról, ahogy a szakemberekre, az egyházak képviselőire, az érintettekre is. Alapvetően a gyerekek szempontjait kell elsődlegesen figyelembe venni és kezelni. 

A következő dialógusra a pártok képviselőit, az egyházak képviselőit is szeretnék elhívni, de még a szervezés elején tartanak. A lényeg, hogy minél szélesebb körű támogatás és együttműködés legyen ebben az ügyben. Horgas Péter úgy gondolja, ez talán mintát is adhat. Mint megjegyezte: „mivel egy olyan országban és egy olyan rendszerben élünk, amilyenben, nyilvánvaló, hogy a politikai pártok nem hagyhatók ki. De ez a párbeszéd, ez a dialógus arra is lehetőséget ad, hogy mi, magyar állampolgárok végre felismerjük azt, hogy mi vagyunk a megrendelők, és a képviselőknek, a politikusoknak azt kell csinálni, amit mi akarunk. Ez lehetőség arra is, hogy sokkal öntudatosabban és pontosabban fogalmazzuk meg elvárásainkat a képviselőinkkel szemben.” 

A civilek úgy látják, az állampolgárok jelentős része a tűrőképessége határán van. Horgas Péter szerint vannak olyan ügyek, amelyekben elvárható, hogy az ország nagy problémái kapcsán a politikusok felül tudjanak emelkedni az épp aktuális pártérdekeken. Több olyan helyzet van, amikor a szolgáltató rendszerek működése a kérdés, ebben pedig – pártszempontokat félretéve – felelősségteljesen együtt kell tudniuk működni. Mint mondta, úgy tűnik, van erre fogadókészség, de ezeket a kérdéseket a lényegében korlátlan hatalommal rendelkező kormányzattal is meg kell beszélni. „Mert a nem működéssel valamit kell kezdeni, és csak közösen tudjuk megoldani. Erre sem a kormány, sem az ellenzék, sem az egyházak, sem a civilek önmagukban nem képesek. A gyerekek ellátása nemzeti alapkérdés, amelyről nem lehet és nem szabad vitát nyitni” – tette hozzá Horgas Péter. 

Herczog Máriának jó érzése volt, hogy sokan elmentek az első gyermekvédelmi kerekasztalra. Úgy véli, fantasztikusan nagy erő, hogy ekkora volt az érdeklődés és a készség a részvételre. Beszámolt arról is, hogy nagyon konstruktív volt a beszélgetés, ami a jelenlevők összetételéből is következett, hisz a téma szakemberei voltak ott, és olyan fiatalok, akik érintettek. A szociológus független szakértőként úgy gondolja, jó lenne elérni, hogy az összes erő tudomásul vegye, csak közös politikai akarattal lehet bármit is csinálni. Merthogy valóban dőlnek a rendszerek, mint az oktatás és az egészségügy, és ebben az egészben a gyermekvédelem a leggyengébb láncszem. 

Herczog Mária a legfontosabb teendőnek azt tartja, hogy megerősítsék az alapellátást, ami egyébként az 1997-ben elfogadott gyermekvédelmi törvénynek is alapvetése. Azokon a településeken, abban a lakókörnyezetben, ahol a családok és a gyerekek élnek, a szociális problémákkal együtt kellene kezelni az egészségügyet és az oktatást, valamint az ezekkel összefüggő területet. Csak így férhet hozzá minden gyerek a tisztességes, a fejlődési szükségleteinek megfelelő szolgáltatásokhoz. Bár ez nagyon elvontnak tűnhet, de ez a legegyszerűbb, a leginkább magától érthetődő – mondta a szociológus. 

Azok az uniós programok, akár a Gyermekgarancia program, akár az egy hónap múlva megjelenő integrált Gyerekvédelmi Stratégia tíz alapelve pontosan keretezi, hogy mit kellene csinálni. Minden megszületett gyereknek legyen tehát tisztességes esélye, amihez persze már eleve hozzátartozik a jó várandós gondozás, a felkészítés arra, hogy azok a gyerekek szülessenek meg, akiket vágynak és várnak. Utána a legfontosabb, hogy mindenkinek elérhető legyen a magas színvonalú egészségügyi és napközbeni ellátás, akár bölcsődében, óvodában, aztán az iskolában. Legyen lehetősége a szabadidő értelmes eltöltésére, kapjon védelmet, és amennyiben a családnak szüksége van rá, részesüljön szociális támogatásban, erősítsék a szülői készségeket, és igyekezzenek a családban tartani a gyerekeket. Bár mindez sok teendővel jár és nagyon drága is, de praktikusan megéri: a fajlagos költsége ugyanis sokkal alacsonyabb, mint amit aztán a kármentésre kell elkölteni, amikor már nagy bajok vannak – magyarázta Herczog Mária. 

Hogy a gyerekvédelem mit tud tenni, az komplikált kérdés – folytatta a szakember. Vannak, akiket ki kell emelni a családjukból, ami a személyiség rossz állapotát idézi elő, miközben segíteni kell, hogy hazamehessen. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor meg kell teremteni számára, hogy tartósan biztonságban élhessen. Itt azonban az a nehézség, hogy a hazai, és sajnos a nemzetközi gyermekvédelemben is nagyon szűkösek az erőforrások. Ezért még a laikus számára is világos lehet, hogy rosszul költünk el évente sok milliót egy-egy gyerek intézményes ellátására, ha azokkal a problémákkal, amikkel bekerült a rendszerbe, nem tudunk foglalkozni. Nem oldjuk meg azokat a traumákat, amikkel korábban küzdenie kellett és ami akadályozza az egészséges fejlődését, ráadásul utána nem biztosítunk jobb feltételeket, mint amit az család tudott biztosítani, ahonnan kiemelték. 

Herczog Mária újra és újra elmondja, a gyerekotthon nem csak azért tragikusan rossz forma, mert nagyon kevés esély van az egyéni szükségletek kielégítésére, és melegágya mindenféle – a gyerekek közötti – erőszaknak, de a ráköltött pénz miatt is. Azt ugyan nem tudjuk, hogy mennyibe kerül ma a gyerekotthoni ellátás, mert minden titok, de néhány évvel ezelőtt még 4-5 millió forint volt, ami az infláció és egyebek miatt nyilván nem lett kevesebb. Csakhogy ennek a 85 százalékát biztosan nem a gyerekre költik, hanem az intézmény fenntartására, a fizetésekre, a rezsire, egyebekre. 

Az a pénz, ami kifejezetten a gyereket szolgálja, minimális, ha megnézzük, mennyi az étkezési normatíva, a ruházkodás, a szabadidős program, korrepetálás, pszichológus. Praktikusan megvizsgálva, hogy ezekben az intézményekben milyen minőségű ételt esznek, hogyan fogadják őket az iskolában, hozzáférnek-e egészségügyi ellátáshoz, a fogyatékkal élő gyerekek kapnak-e megfelelő ellátást, akkor elmondhatjuk, hogy a nevelőintézetben nem, de a nevelőszülőnél is csak esetlegesen, attól függően, hogy a nevelőszülő mit tud, mit akar hozzápótolni, többnyire a saját pénzéből – emlékeztetett a szociológus. 

Azt, hogy a nevelőszülő milyen ember, könnyebben lehet monitorozni, mint az intézményi történéseket, ha komolyan vesszük a gyámi tanácsadást meg a gyerekjogi képviselőket. De az ő számuk is jelentősen lecsökkent. 

Amit a kormányzat az alkotmánymódosítással a jogszabályok megszigorításával, az intézményvezetők és az intézmények szigorúbb felügyeletével akar, az csak sebtapasz, és nem is mindennek jó az iránya.  

Herczog Mária szerint csak a jelenlegi hatályos jogszabályokat kellene betartani, és akkor tökéletesen működhetne minden. Ha az 1997-es gyerekvédelmi törvényt, a gyerekjogi egyezményt, a fogyatékos egyezményt komolyan vennék – miután ezek mind a magyar belső jog részei – és az számon kérhető lenne a kormányon és az alkalmazókon is, hogy ezt betartják-e, akkor rendben volna a gyerekvédelem is.