A digitális oktatás az elmúlt évben csak ott fejlődött, ahol megvolt az alapvető kultúrája és infrastruktúrája

Hiller István, volt oktatási és kulturális miniszter azt nyilatkozta lapunknak a közelmúltban, hogy a közoktatásban résztvevők 20-25 százaléka az elmúlt egy évben semmilyen módon nem részesült az online oktatásban.  Ez elég magas szám…

Azt nem tudom, honnan van ez az adat, én egy tavaszi számot ismerek, ami szerint kutatáson alapuló becslések alapján, a gyerekek tíz százaléka vesztette el a kapcsolatát a közoktatással. 

A Klebelsberg Központ arra hivatkozott, hogy az érettségizőknél ez mindössze öt százalék…

Ez elég szörnyű arány, ahogy a tíz és annál még sokkal szörnyűbb a huszonöt százalékos arány.

Ha „csak” a tíz százalék igaz, akkor az mit jelent a magyar közoktatás szempontjából?

Több mint 100.000 gyereket.

És nekik mit jelent ez?

Ez a több mint 100.000 gyerek valószínűleg behozhatatlan hátrányt szenved, vagy pedig egy idő után lemorzsolódik. Egy évre elveszíteni a kapcsolatot az oktatással, az olyan, mintha egy évig munkanélküli lenne az ember. Utána már nem nagyon talál vissza a munka világába. A gyerekek sem fognak tudni problémamentesen visszakapcsolódni az oktatásba. 

Ön szerint ez alatt az egy év alatt fejlődött-e valamit a digitális oktatás Magyarországon? 

Ott, ahol ennek az alapvető kultúrája és infrastruktúrája megvolt, ott valószínűleg fejlődött. Ott, ahol ez csak részben volt meg, lehet, hogy egy kicsit fejlődött. Az iskolák jelentős részében pedig gyakorlatilag nem, merthogy ehhez a digitális átálláshoz a kormány oldaláról nem kapcsolódtak be a valódi fejlesztések. 

De hát ott van a digitális jólét programja. Annak nem erről kellene szólnia? 

Az egy darab papír. Nem kell túlértelmezni azokat a papírokat, amiket a kormány gyárt, mert még egyetlen stratégiának sem történt meg az implementációja. Némelyik stratégia esetében egyébként jobb is. A digitális stratégia véletlenül nem egy rossz anyag, de hát az implementációja gyakorlatilag teljesen elmaradt.

Vagyis nincs eszköz- és nincs tananyagfejlesztés?

Elsősorban kompetenciák nincsenek, intézményi és pedagógusi kompetenciák hiányoznak. Ez a legfontosabb szűk keresztmetszet.

És ez pontosan mit jelent?

Van az Európai Uniónak egy digitális keretrendszere, ezen belül van egy  „kompedu”, ami azt írja le, hogy az oktatóknak milyen digitális kompetenciákkal kellene rendelkezniük a digitális korban. Ebben benne van, hogy a pályán lévő pedagógusok döntő többsége ennek a töredékével sem rendelkezik. Ha valaki tudja használni a szövegszerkesztőt, képes bekapcsolni a TIMSS-en a beszélgetést a csoporttal, és képes böngészni a neten, az még nem a pedagógiai stratégiába integrálható digitális kompetencia, csupán alapvető felhasználói kompetenciát jelent. Az alapszintű felhasználói kompetenciákkal a pedagógusok döntő része rendelkezik, a digitális pedagógiai kompetenciákkal a pedagógusok döntő része nem rendelkezik. Az intézményeknél az iskola policy alkotóképességéről van szó, az intézmények digitális infrastruktúrájáról, az intézményekben levő digitális informatikai támogató szolgáltatásokról, belső szolgáltatásokról, a pedagógusok közötti együttműködés minőségéről, az iskolavezetés digitális felkészültségéről – és az nálunk nagyon gyenge. Van, ahol van, mert mindenre van jó példa, de nagy általánosságban borzasztóan gyenge. 

 „Nem sikertörténet, de a katasztrófánál jobb” – összegezte az elmúlt egy év online oktatását a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, de rengeteg munkát és pénzt kell még beleölni Abban azonban biztos, hogy a digitális oktatás jelenti majd a jövőt.

Nagyjából már egy éve online térben folyik az oktatás. Milyen kihívásokkal szembesültek ez idő alatt a pedagógusok és a diákok?

Az MTA kutatói szerint a tanulóknak csaknem húsz százaléka digitális szegénységben szenved. Ez azt jelenti, hogy vagy nincs internetelérésük, esetleg kettő vagy több gyermekre csak egy számítógép jut a családon belül. Az, hogy nincs internet, általában hátrányos helyzetű településeken fordul elő, ott komoly problémát okoz a digitális oktatás. Bár 2016-ban elfogadták a digitális oktatási stratégiát – ami önmagába véve ettől a kormánytól nagyon jó program –, viszont ennek végrehajtása nem történt meg. Nem lett a teljes tananyag digitális tananyaggal lefedve. A kormány állítja, hogy ez megtörtént, de a valóságban ez csak annyi, hogy a tankönyveket konvertálták PDF-formátumba és fel vannak töltve, de ez a digitális tananyagtól messze áll. Jó példaként meg lehet nézni a Mozaik Kiadó tankönyveit, ahol az egyes leckékhez videók, interaktív feladatok és online számonkérések is tartoznak, ezt kellene minden tananyaghoz elkészíteni, de hiányzik ez a rész. Hiányzik az is, amit szintén megígért a kormány, hogy a teljes Nemzeti alaptantervhez megfelelő, számonkérő rendszert hoznak létre, bár ezt már elkezdték, de még nagyon az elején tartanak. Későn hozták létre a kollaborációs felületét a Krétának. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem tudom eldönteni, mitől számít ez a rendszer kollaborációsnak, hiszen a kollaboráció az együttműködésről szólna, de a felület csak egyirányú. Ezeken felül a digitális oktatás nagyon súlyos problémája, hogy a pedagógusok nincsenek felkészítve a tantermen kívüli oktatásra, nem rendelkeznek ehhez szükséges, megfelelő ismeretekkel.

Sikerült fejlődnie az online oktatásnak az elmúlt évben?

A kollégák fejlődtek, rengeteg online tananyagot hoztak létre és töltöttek fel, osztottak meg egymás között is. A rendszer az igazitól még nagyon messze van. Bár az E-Kréta rendszerben létrehozták a kollaborációs teret, amelyen keresztül órákat lehet tartani, de ez már többször összeomlott.

Mi az oka, hogy nem fejlődött lényegesen az online oktatás?

Nem fedi a valóságot, hogy nem fejlődött, inkább csak nem tudta behozni a lemaradást ahhoz képest, amit 2016-ban meghatároztak.

Hogyan lehetne akkor továbbfejlődni?

Elsősorban az észtek példáját kellene folytatnunk, ugyanis ők az uniós pénzekből egész Észtországot ingyenes interneteléréssel fedték le. Így a gyermek a legutolsó tanyán is csatlakozni tud az online oktatáshoz. A teljes tanárképzést is újra kell gondolni ebből a szempontból. A képzésben szükség lenne külön digitális tananyag-készítésre és -alkalmazásra felkészítő órára, valamint a távoktatás módszertanát is be kell mutatni a jövő pedagógusgenerációjának. Ezek jelenleg teljesen hiányoznak a magyar oktatási kultúrából. Bár nagyon sok képzést indítottak az elmúlt időszakban, szükség lenne hasonló tantárgyspecifikus képzésekre is. Ezen nem szabad spórolni. Amikor pedig a közoktatás is visszatér a normális rendbe, el kell indítani az eszközbeszerzést – amire már van is javaslat –, valamint, ami még fontosabb, hogy a diákoknál és a pedagógusoknál ezeket a készségeket fejleszteni kell. Hiába mondják, hogy beleszülettek ezek a gyerekek az online világba, de az, hogy már kisgyerekként a telefont nyomkodják, nem azt jelenti, hogy tudatosan tudják használni és alkalmazni az internetet. Jó példa erre az, hogy kutatások bizonyítják: a 15 éves tanulók csupán 40-50 százaléka képes az internet segítségével létrehozni egy fényképes önéletrajzot, annak ellenére, hogy a Facebookon és az Instagramon ezrével osztják meg a képeket. Ki kell emelni: a fiatalok körében rengeteg zseniális programozó van, és ha bárki komolyan gondolja az oktatás fejlesztését, akkor ezeket a fiatalokat össze kell kötni a kiváló pedagógusainkkal. Ők közösen biztosan remek digitális oktató anyagokat tudnának készíteni. Ezzel nagyon nagy lépést lehetne tenni a fejlődés felé, csak úgy tűnik, a kormány belső érdekei sokkal fontosabbak. Azon is el kell gondolkoznunk, hogy miképpen lehet a digitális oktatást mobiltelefon-kompatibilissé tennünk, a kutatások szerint ugyanis a felső tagozatos diákok 80 százalékának van okostelefonja.

Ön szerint van jövője az ilyen típusú oktatásnak, vagy a jövőben is csak vészhelyzetben fogják majd alkalmazni?

Kell, hogy jövője legyen! Ezen nem szabad vitatkozni, ennek be kell következnie, mert ez a jövő útja, különösen igaz ez az „alfa-generáció” gyermekeire. Szegeden már a digitális érettségi próbaméréseit is elkezdték, hogy ezt is meg tudják valósítani. Sokan elutasítják, de a járvány megmutatta, hogy lépni kell ebbe az irányba is. A nemzetközi mérések is egyre inkább a digitális térbe kerülnek át, ami szintén azt mutatja, hogy nagyon komolyan fejleszteni kell a digitális kompetenciákat.

Az Oxfordi Egyetem kutatói az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétettek egy tanulmányt, amelyben kimutatták, hogy súlyos tanulási hiányosságokat okoz az otthoni tanulás. Igaz ez hazánkban is vagy sikeresnek mondható az elmúlt év online oktatása?

Hát nem egy sikertörténet, de a katasztrófánál jobb a helyzet. Ez azt jelenti, hogy az oktatás nem omlott össze, köszönhetően annak, hogy pedagógusaink rengeteg energiát fektettek a rendszer működésébe, de a jótól nagyon messze vagyunk. Az, hogy a diákok mennyire tudtak fejlődni, főként azon múlott, hogy melyik tanár milyen digitális készségekkel rendelkezett, és a diákoknak milyen a szülői hátterük.

Társszerző: Budai Balázs