A digitális oktatást most találják ki – a pedagógusok
A digitális oktatás – mint olyan – kidolgozás alatt álló oktatási projekt, amit júniusban tervezett a kormány beindítani – ahogy ezt a miniszterelnök pénteken bejelentette – tehát nem létezik. Pontosabban személyre szólóan feladott lecke – a pedagógusoknak. Ezt pedig egyelőre ki-ki a saját kreativitása szerint igyekszik átültetni a gyakorlatba.
Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium például már egy hete átállt a távoktatásra; egyes intézményekben háromnapos felkészülési időt adnak maguknak a pedagógusok és csak ezt követően próbálják kialakítani a szisztémát, más helyeken a civilkezdeményezés jellemzi a pedagógusok perspektíváját.
Amit központilag ezzel kapcsolatban megküldtek az oktatási intézményeknek, az egy nesze semmi fogd meg jól – legalábbis a tanárok szempontjából: egyrészről elavult, másrészről soha senki nem fogja használni. Ami a leginkább örvendetes ebben a helyzetben, az a pedagógiai irányultságú öntevékeny szféra döbbenetes összezárása. A Facebook-on már létezett egy „Online otthonoktatás” nevű csoport, amelynek az intézménybezárás bejelentése előtti napon körülbelül négyezres létszáma volt – mára több mint 60 ezren kedvelik. Ennek rengeteg olyan pedagógus is tagja, akik már régebben képzik magukat, szerkesztettek távoktatási lehetőségeket, csak eddig nem találtak igazán egymásra. A civil pálya a minisztériumot megszégyenítő hatékonysággal működik.
Talán kevesen emlékeznek már, hogy volt egy Mozaik Tankönyvkiadó, ami a digitális oktatáshoz kapcsolódó rendszert kidolgozta, ehhez illesztett tankönyveket, eszközöket fejlesztett – és a 2014-ben életbe léptetett új tankönyvtörvény likvidálta a munkáit. Most ez a Mozaik Kiadó az első szóra megnyitotta, letölthetővé tette a pedagógusok számára a partvonalra sodort szakmai anyagokat.
– A kollégákkal konzultálva, az iskolánk már a múlt héten létrehozott egy saját oldalt és ez a felület lenne nálunk a digitális távoktatás terepe. Azt tervezték, hogy gyerekek és a tanárok az itt feltöltött feladatokon keresztül kommunikálnak. Regisztráltam, beléptem, körbenéztem és úgy döntöttem, hogy ez nekem nem komfortos, mert végzős osztályom van és nekem személyes kapcsolat kell. A feltöltős-elküldős módszer nekem nem vált be – válaszolta megkeresésünkre a Scheiber Sándor Gimnázium magyartanára, Forgács Éva.
Hétvégén küldött az Oktatási Hivatal egy útmutatót, hogy miként kellene átállni a digitális oktatásra, de ebben semmilyen gyakorlati újdonság nem szerepel. Az „átállással” kapcsolatban több variáció is van, de a megkérdezett pedagógus szerint, mindenkire rá kellene bízni, hogy maga találja meg a testhezálló megoldást. Abban biztos, hogy lehet otthonról oktatni sőt, akár jobban is:
– Mi egy saját messenger-csoporton belül állunk kapcsolatban a végzőseimmel. Ezt régóta használjuk, legfeljebb kibővítjük, ha az anyagmennyiség rákényszerít. Erről közösen döntöttünk és megállapítottuk, hogy ez nekünk jó. A tizenegyedikes osztállyal például ez már nem működik, én pedig rájuk bíztam a döntést a megfelelő felület és forma megtalálásához.
A pedagógus eddigi tapasztalata szerint, az iskolák nagy része nincs ellátva jelenleg olyan eszközökkel, hogy a digitális oktatást megvalósíthassák. Az osztályában az volt az első kérdés, hogy egyáltalán rendelkezik-e mindenki olyan eszközzel, amivel működtethető a csoportos kommunikáció – náluk ez nem okozott gondot, van okostelefon, laptop, ami szükséges. A történtek ellenére Forgács Éva bizakodó:
– A Bánk bánnál tartunk, megosztottam velük erről egy, az érettségihez kapcsolódó, negyedórás videórészletet, elkezdtünk beszélgetni, kaptak ehhez egy szövegalkotási feladatot és a mail-címemre küldik az elkészült írásokat. Mi így működtetjük jelenleg a digitális oktatást. Nem az Oktatási Hivataltól várom a megoldást, hanem a tanárkollégák elhivatottságától.
