A diktatúra alapvetése

Kezdjük a végén!

Kövér azt mondta a találkozó vége felé, hogy szerinte Orbán Viktor kivételesen tehetséges politikus, valamint hogy a Fidesz -  "ösztönösen zseniálissá alakult képződmény" és alapértékeit tekintve semmit nem változott az elmúlt 30 évben. Folytonosság van a Fidesz fejlődésében, ott vannak, ahol voltak, legfeljebb a világ változott. Mérlegre téve a Fidesz 30 évének teljesítményét, Kövérben nincs rossz érzés, semmilyen olyan bűnt nem követtek el a társadalommal szemben, ami miatt szégyellniük kellene magukat.

A Fidesz lett volna tehát az archimédeszi pont, amelyre támaszkodva a világ kimozdítható tunya állapotából. Amint látható, Kövér Lászlóban és a Fideszben van kellő önbizalom, amely nélkül senki és semmilyen szervezet nem válhat vezetővé, vezető erővé. Egy zseni megítélésben mások nem játszhatnak szerepet, a mértéket a zseni, maga szabja meg, s maga állapítja meg azt is, hogy megfelelt-e saját mércéjének. A Fidesz ilyen, ez kétségtelen. A demokrácia pedig olyan, hogy néha veszítenek Ebből a kurta történeti áttekintésből ugyan hiányzik a Fidesz pályaíve a Liberális Internacionálétól és az egyházellenességtől a keresztény konzervatív illiberális katyvaszig, hiányzik kivételezettjeinek példátlan gazdagodása, de hát demokraták világnézete változhat, ha változik a világ, mégis ott maradnak kezdő pontjukon, miként a Fidesz. Egyebekben isten óvjon minket a géniuszoktól, akik boldoggá tesznek minket, ha belepusztulunk is.

Mármost a budapestiek Kövér szerint a minap botor módon döntöttek, mert mint mondá:

"A budapestiek bizalmát úgy tudjuk visszaszerezni, ha realisták vagyunk - amit nem kívánunk Budapestnek -, hogy ugyanúgy rohasszák le Budapestet, mint ahogy Demszky Gábor tette 20 éven keresztül....A budapestieknek megfelelt a kutyaszaros, omló vakolatú, szemetes, büdös, élhetetlen Budapest . S a fővárosiaknak nem kellett Tarlós csodássá varázsolt városa"

Csak úgy izzik a házelnök úr szeretete a főváros népe iránt. Mellesleg pedig szerinte itt   nem is volt tiszta a választás, mert a Facebookon sokkal gyakrabban lehetett Karácsony képét látni, mint Tarlósét.

Bájos, hogy a házelnök úr milyen előkelő nemtörődömséggel hagyja figyelmen kívül a tényeket és a Fidesz irdatlan média-túlsúlyát, és egyéb előnyeit a versenyben. Így lehet visszaszerezni a fővárosiak bizalmát.

Kövér Lászlónak egyébként volt sokkal lényegesebb közlendője. A választási vereség okozta bánatában őszinteségi rohama volt. Azt is mondta, hogy ‚a fékek és egyensúlyok rendszere hülyeség“ A szónok e tárgyban már-már fékezhetetlennek bizonyult.:

„A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (...) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.

Ezek a mondatok már alapos mérlegelést érdemelnek. A hatalom természetének lényegét már az ókorban is firtatták gondolkodó elmék, például Arisztotelész vagy később Cicero, s azóta is sokan jutottak arra a megállapításra, hogy a fékek és ellensúlyok (és nem egyensúlyok) rendszere, vagyis a hatalmi ágak szétválasztása a hatalommal való visszaélés intézményesített gátja. Ez elég egyszerűen megérthető. A jogrend, a jogállam a polgárok jogait, életfeltételeit védelmezi a hatalommal visszaélni képes állammal szemben. Ez a modern európai demokráciák, egyebek mellett az Európai Unió, nemkülönben az Egyesült Államok jogrendjének alapvető elve. Viszont Kövér László szerint ez hülyeség, minthogy állítólag éppen a demokratikus akaratnyilvánítás korlátozása, hiszen a kormányt a nép választja a többség akarata szerint a parlamenti többség révén, ugyan miért lenne szükség fékekre és ellensúlyokra, amelyek csak akadályozzák a sikeres kormányzást. Ez a vélekedés fölöttébb emlékeztet a szocialista demokrácia Országgyűlésének 99 százalékos többségére, amelyben a politikai bizottságok és első titkárok előtt nem volt sem fék, sem ellensúly, legfeljebb saját emberi tisztességük, ha volt ilyen. És nagyon emlékeztet Hitler kezes Reichstagjára, amelynek engedelmessége feltűnően hasonlít a fideszes többség kétharmados parlamenti működésére. Kövér László e szózatában immár nyíltan a diktatúra pártján áll.

Mark Twain , az Egy jenki Artúr király udvarában c. remek könyvében írja valahol, hogy a korlátlan hatalom ideális dolog - feltéve, hogy a hatalom birtokosa az emberiség legtájékozottabb, legokosabb, legönzetlenebb egyede. Kár, hogy ilyen ember nincsen. Ezért a korlátlan hatalom pusztító találmány a társadalomra nézve. A jenki is belebukott. Remélhető, hogy Orbán is belebukik.

De Kövér László kritika tárgyává tette az alkotmánybíróságok intézményét is, mondván:

az alkotmánybíróságok a II. Világáháború után születtek meg a politikai elit bábáskodása mellett, éspedig azért, hogy ők ellenőrizhessék a nép közvetlen többségi akaratát. Hogy mondhassák: ha véletlenül elmebeteg szobafestőket és hasonló jöttmenteket választanának meg vezetőnek, legyen valaki, aki azt mondja: no-no! Ezt nem szabad! Kövér szerint az alkotmánybíróságok léte az elit nép iránti bizalmatlanságát tükrözi. Erre épül az alkotmánybíróság meg a jogállamiság logikája.

Érti ezt valaki Európában? Én érteni vélem: ez a diktátorok hangja.

Minden bizonnyal az Európai Egyesült Államok terve, annak elutasítása rejtőzik további bíráló mondatainak hátterében, amikor az állami szuverenitás feloldására irányuló törekvésről szólt.

Ez a szándék- vélekedik Kövér -  nem csak Magyarországon, hanem az egész világon tendencia. "Ma a világban az állami szuverenitások föloldására törő összeesküvés zajlik" Zuckerberg féle nagyvállalkozók privatizálni készülnek a jövőt, amikor is „az állam nem több, mint  szükség szerint igénybe vehető szolgáltatások összessége, amit a szabadpiaci körülmények között ki is lehet váltani.“

Ez már talán a házelnök úr privát hiedelmeinek sorába tartozik, az állam elhalásának ezen új elmélete számomra nem értelmezhető. (Hacsak úgy nem, hogy vannak közszolgáltatások, amelyek üzleti vállalkozásban alkalmasint jobban működtethetők, mint az állam irányítása alatt.)

De aggodalmaimnak újabb tápot adott Kövér László vélekedése a magyarországi sajtószabadságról. Amint mondta,

„most sajtószabadság van, nagyobb is, mint kellene. Főleg az internet miatt.“

Vajon milyen lehet az a sajtószabadság, amely Kövér László szerint kívánatos, vagy legalább megengedhető lenne? Ezt nem részletezte, de a Parlamentben arcátlanul elkülönített, ugyanakkor röhejesen apró sajtóterület jelzi, hogy Kövér László utálja a szabad sajtót és a sajtószabadságot, vagyis a demokrácia egyik független pillérét. Ez pedig újabb adalék a diktátori attitűdhoz. Amint az is, amilyen stílusban nyilatkozott politikai ellenfeleiről és az általa tévesnek minősített gondolkodásmódról. A közéletben van indokolt, van elfogadható és van elutasítható stílus. Kövér László a diktátorok útszéli hangnemén ítélkezik a neki nem tetszőkről. Ha magánszemély volna, tegyen, amint akar. Vagy tetszést arat, vagy utálják, vagy közömbösek iránta. De Magyarország harmadik legmagasabb közjogi méltósága nem beszélhet mértéket nem ismerően nyers stílusban, mert azzal hivatalát, sőt országa népét sérti meg. Ez már az igazi, tőrőlmetszett diktátorok sajátja. Úgy lehet, Kövér Lászlónak ezt is szabad.

Az internet és a mobiltelefon elleni panasza sem puszta ostobaság, hiszen a 21. század gyorsan fejlődő technikája mind szélesedő kommunikációs rést vág a kormány monolit tömegtájékoztatási gyakorlatán, s az eddig tájékozatlan tömegek bepillantást nyerhetnek a közélet és a politika valóságába, a tények sűrűjébe. Így pedig a maguk információi alapján is megítélhetik kormányuk, vezetőik, a pártok alkalmasságát vagy gyalázatos viselkedését. Ha pedig a választók jól informáltak, az csak a tisztességes politikusoknak előnyös. Demokratáknak, akik értik és elfogadják a fékek és ellensúlyok rendszerét, megteremtik és ápolják a szilárd  jogállamot.