A dilettantizmust itt politikai kormányzásnak nevezik

A Fidesz frakcióvezetője „a történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira való tekintettel” vármegyékre nevezné át a megyéket. Ezt is tartalmazza Kocsis Máté – az Alaptörvény immár 11. módosításáról szóló – javaslata. Eközben a költségvetési salátatörvényben szerepel egy indítvány, amely szerint ezentúl főispánoknak hívnák a kormánymegbízottakat. Varga Mihály pénzügyminiszter azzal érvelt, hogy így 75 év után ismét visszakerül a magyar közjogi rendszerbe az egyik legősibb magyar tisztség.

Joggal hivatkozik az ellenzék arra, hogy a kormány elterelő hadműveletet hajt végre. Az euró árfolyama 400 forint körül van, a gazdasági összeomlás szélére került a rendszer, miközben a szomszédunkban tart a háború. Szentpéteri Nagy Richard szerint a kormány az új ötletektől azt reméli, hogy elterelheti a figyelmet a problémákról, amiket nem tud rendesen megoldani. Eléri vele azt, hogy mindenki erről beszél és nem a gondokról. Gyakran alkalmazzák ezt a módszert. A valódi kormányzás helyett 12 éve voltaképpen egyfajta konfliktus-keresés folyik. A kormány maga teremt társadalmi problémákat, azokat felnagyítja, hogy aztán a maga módján megoldja. Az emberekben meglévő félelmekre épített például a menekült-ügyben, vagy amikor Soros Györgyöt állította a középpontba, amiről a milliárdos maga egyáltalán nem tehetett. „Sokak szemében ez úgy tűnik, hogy milyen jól kormányoznak, miközben nem csinálnak igazából semmit” – fogalmazott az alkotmányjogász, aki példaképpen említette, hogy az oktatás teljesen lezüllött, miután a hatalom egyetlen elképzelése az volt, hogy katonákat kell képezni, amihez mindent központosítottak. 

Nincs gondolatuk semmiről – folytatta Szentpéteri Nagy Richard. Mint mondta, itt nem létező köz-ügyekről folyik a közbeszéd. Emlékeztetett rá, hogy a kormány például kezdetben támogatta a globális minimumadót, csakhogy a romló gazdasági helyzetben – a választás után – kitalálta az extraprofitadót, amely amúgy a marxista közgazdaság-tudomány egyik alapvető kifejezése. Aztán azonban rájött, hogy a kettőt nem lehet összeegyeztetni. „Vagyis ismét kiderült, mennyire dilettánsok. Ezt ők hivatalosan politikai kormányzásnak nevezik. Nulla elképzelésük van, erősnek mutatják magukat, de mindenféle álügyekkel foglalkoznak, miközben itthon és külföldön is konfliktusokat gerjesztenek, amiket jól-rosszul megoldanak. Ha nem lenne kormány, ezek a konfliktusok sem lennének” – tette hozzá az elemző.

Ugyanez a helyzet a most napirendre tűzött vármegye elnevezéssel, meg a főispánnal is. Az alkotmányjogász utalt rá, hogy 2010 körül, amikor megindult az alkotmányozás, már volt vita a vármegyéről. Ám az is azt szolgálta, hogy miközben erről a lényegtelen részletről beszélt mindenki, létrehozhassák az új Alaptörvényt, amelynek fő célja a hatalom megszilárdítása volt. Szentpéteri Nagy Richard ezzel összefüggésben cáfolta, hogy ezeknek az elnevezéseknek a visszahozatala azt tükrözné, mintha a jelenlegi hatalom vonzódna a múlthoz, vagy hagyománytisztelő lenne, netán konzervatív. Mi több, amit tesznek, annak nincs ideológiai töltete és semmi köze a valódi konzervativizmushoz, amivel egyenesen szembemennek. Felidézte, hogy Machiavelli 1513-ban írott – és később megjelent – A fejedelem című művében azt mondja, a hatalom azért van, hogy megtartsuk és ne engedjük, hogy másé legyen. Orbán Viktor rendszere ezt az alapelvet tette magáévá: e célt és missziót szolgálja az Alaptörvény, meg a nemzeti együttműködés egész rendszere. 

Szentpéteri Nagy Richard szerint a kormány egyetlen elképzelése a közigazgatásról, az ország felosztásáról, hogy minél több dolgot, hatáskört el kell venni az önkormányzatoktól. Nekik éppúgy nincs erről a problémáról mondanivalójuk, mint az ellenzéknek. Az utóbbi 12 évben emiatt nívótlanul vitáztak a semmiről. A vármegye, vagy a főispán behozatala is erről szól. Ezekkel a szavakkal a kormány tudja biztosítani a népszerűségét, az ellenzék meg odáig jut, hogy a hatalom fő célja az önkormányzatok kiüresítése, amiben egyébként igaza van. Ezzel azonban nem lehet választást nyerni – tette hozzá. „Ki lehetne ehelyett találni a jövő Magyarországát, a modern önkormányzati struktúrát, ami nem egyszerűen javítaná annak az esélyeit, aki megfogalmazná, hanem egyenesen a csodafegyver lenne.” 

Az elemző nagyon rossz véleménnyel van a jelenlegi megye-rendszerről. Hiszen a megyék csak a kisvárosokat és a falvakat igazgatják, a megyeszékhelyek, a megyei jogú városok nem tartoznak hozzájuk. Az sem igaz, hogy ez a felosztás Szent István korát idézi. Ez a II. világháború után, egy kommunista belügyminiszteri rendelettel jött létre, 1990 és a rendszerváltás után pedig annyi történt, hogy némelyik elnevezésén módosítottak. A határokat viszont nem változtatták meg, így maradt a nem hatékony, drága és felesleges rendszer. Az alkotmányjogász úgy véli, a kétharmados többséget már régóta fel lehetett volna használni a közigazgatás és az önkormányzati rendszer átalakítására. A megyehatárokat el kellene törölni, közigazgatási szempontból rendbe kellene tenni az egész országot, lehetne öt megye, vagy régió, plusz Budapest és az agglomeráció. Ezeket akár nevezhetnék vármegyének is, teljesen mindegy, a vezetőjét pedig közvetlenül is választhatnák az emberek. Egy közvetlenül választott megye-irányító akár főispán is lehetne, olyan emberek kellenének, akik értenének az ügyekhez. Így össze lehetne hozni az önkormányzatiságot a közigazgatással. Mindezzel pedig Szentpéteri szerint vissza lehetne csinálni Trianont is – nem papíron ugyan, hanem a gyakorlatban –, hiszen ezek a nagy régiók mind szomszédosak lennének egy-egy elcsatolt területtel, s ráépülnének a határ menti együttműködésekre. 

Mindehhez azonban valódi kormányzás és építő gondolatok kellenének – zárta az eredeti témától jelentősen elkalandozó beszélgetést az alkotmányjogász.