A dugásba dőlt ország
Az egészben ez a kép a legkínosabb. Ahol a szent család úgy mosolyog, mintha mi sem történt volna. Pedig, a képen látható személyek mindegyike tudja, hogy mi történt, különben nem teszik közzé ezt a fotót.
Az Isten Haza, Csalárd országában minden bűn bocsánatos. Ez a felemelő emelkedettség szép a szentségben. Hogy lehetsz bármekkora gazember, elmész gyónni, s minden megvan bocsátva. Az ateistáknak nehezebb, nekik muszáj tisztességesnek lenniük, mert nincs aki feloldozza őket. Azoknak, akik nem istenben, hanem magukban hisznek, a tudásban, a teljesítményben, a tehetségben, ha netán csalnak, lopnak, félrelépnek, szembe kell néznünk önmagukkal.
Isten, Haza Csalárdékat nem fenyegeti ez a veszély. Gond nélkül elteszik, ami a másé. Még mindig jobb, ha mi, rendes magyar emberek lopunk a magyar emberektől, mintha mindenféle jöttment idegenek nyúlnák le a javainkat. Megkerüljük a törvényeket? Megoldjuk okosba, a jogászok majd kimosnak minket, oszt jó napot! Családon kívül keressük a boldogságot? Anyu és a gyerekek majd ott mosolyognak mellettünk a családi fotón, és lesz bőr a képünkön odaírni a kép alá: Kitartunk. Jóban, rosszban.
Nem jó az igekötő Zsolt! Nem kitartunk, hanem eltartunk. Téged és a többi haverodat, baszdmeg!
