A felsőoktatás rendszerváltása zajlik az egyetemeken, vagy az egész átverés?

Patkó Gyula: egy rektor személyisége döntő, meghatározó lehet

Patkó Gyula a Miskolci Egyetemen 24 évig volt egyetemi vezető, hat esztendeig dékánhelyettes, 11 évig rektorhelyettes, hét esztendőn át rektor. Mint megjegyezte, ez a 24 év még gombócból is sok. Sok vihart, sokféle őrületet, kormányt és stílust látott.

Kérdésünkre, hogy mit gondol az egyetemek alapítványi formába szervezéséről azt mondja,  ő valamikor nagyon sokat járt a Kassai Műszaki Egyetemre, amelyik az alapítványi formát már másfél-két évtizeddel ezelőtt meglépte, és ő onnan tudja, hogy ezt lehet nagyon jól csinálni. Szerinte a Kassai Műszaki Egyetem ma is Kelet-Közép-Európa egyik legjobb műszaki egyeteme. Azt pedig, hogy nekik ez nagyon jól bejött, mindenkinek elmondja, aki kérdezi.

S, hogyan keveredett a Kassai Műszaki Egyetemmel közelebbi ismeretségbe? Kassán több egyetem is van, azok pedig Miskolchoz a legközelebb esők. Rektor-helyettesként gyakran képviselte Prof. Dr. Farkas Ottót, a Miskolci Egyetem akkori rektorát, aki tagja volt a Kassai Műszaki Egyetem tudományos tanácsának. Ez a grémium akkor a mi fogalmaink szerint doktori és habilitációs tanács volt, a doktori képzést felügyelte és a habilitációs eljárásokat készítette elő. Patkó Gyula azután lassacskán kicsit megtanult szlovákul is, ezen a nyelven később rektorként még két történész konferenciát is megnyitott. Így személyesen megtapasztalta, hogy az alapítványi működés miként hatott a Kassai Műszaki Egyetemre.

S, hogy volt rektorként mit gondol a saját egyeteme alapítványi formába kerüléséről? Azt, hogy az nagyon jó lehet. Úgy véli, ugyanazt a dolgot sokféleképp lehet csinálni, jól, és persze rosszul is. Szerinte ez egy óriási lehetőség, és úgy gondolja, lehet ezzel élni, ha az egyetem vezetése, illetve a kuratórium elég rugalmas, elég ügyes, és meg tudja ragadni a lehetőséget. Patkó Gyula megjegyezte: megtanultuk a történelemből, hogy minden változás azoktól függ, akik azt végrehajtják. Mint mondta, a Miskolci Egyetem mostani rektor asszonyát, Prof. Dr. Horváth Zitát régóta ismeri, és nagyon tehetséges, korrekt hölgynek tartja. „Sok jót tudok róla mondani, úgyhogy szerintem vele ezt lehet jól csinálni. Én már 75 éves elmúltam, sok mindent, sok vihart is láttam, és azt gondolom, hogy ez lehet nagyon jó.”

Szerinte azzal, hogy minden egyetemet alapítványba szervez a magyar állam, jó irányba megy a felsőoktatás. Egy példaként elmesélte, rektor-helyettes volt, amikor a Robert Bosch Mechatronikai Tanszéket a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar Tanácsának 29/2004. (2004. október 5.) támogató állásfoglalása alapján, az egyetemi tanács 61/2004. sz. (2004. október 21.) határozatával alapították. Akkor ez nagyon nehezen ment. A II. világháború után ez a Bosch tanszék volt az első ipari alapítású tanszék az országban. Hosszú ideig is tartott létrehozni, mert a Bosch központban és különösen itthon nehéz volt elfogadtatni annak koncepcióját. Amikor végül kaptak egymillió eurót, és elkészült a tanszék, akkor a Bosch központ megbízta a legnagyobb német mechatronikai intézet igazgató professzorát, hogy nézze meg, mire költötte el Patkó Gyula a pénzt. Az igazgató professzor pedig azt írta a jelentésében, hogy Németországban bármelyik professzor boldog lenne azzal a rendszerrel, amit a magyarországi Bosch vállalatokkal együtt létrehoztak a Miskolci Egyetemen.

Patkó Gyula megjegyezte: „végül is jól sáfárkodtunk a pénzünkkel. De amikor elnyertük a projektet, és azt kérdezték tőlem, hová küldjék az egymillió eurót, akkor azt kellett mondanom, hogy Isten őrizz, hogy akár egy eurocentet ide küldjenek” Miért? Mert az azonnal rákerül a kincstár számlájára, a kincstár szabályai szerint vagyunk kötelesek elkölteni, és lehet, hogy a konkurencia minden műszer esetében aláígér a Bosch cégeknek. Akkor pedig kénytelenek lettek volna a Bosch tanszéket olyan műszerekkel felszerelni, ami a konkurenciáé. Mivel nem volt mozgásterük, a problémát úgy oldották meg, hogy átadtak a Boschnak egy listát, hogy ők mit szerezzenek be. „Mivel a kincstári szabályokat nem az egyetemekre szabták, ezért gyakran trükközni kellett. Erre mondták az akkori egyetemi vezetők, hogy a magyar rektorokat gúzsba kötve táncoltatják”. Patkó Gyula szerint az alapítványi forma nagyon nagy szabadságot ad az egyetemek mindenkori vezetésének, amivel persze élni kell, mert a szabadság felelősséggel is jár. Ezzel nagyon jól lehet élni, meg persze, el is lehet rontani, ha valakik ügyetlenek, vagy rosszul csinálják. Az egyetemi polgárság, az egyetemi szenátus, az egyetemi vezetők felelőssége, hogy ezt meg tudják-e jól csinálni. Patkó Gyula azt gondolja, hogy a Miskolci Egyetem pillanatnyilag szerencsés Horváth Zita rektorasszonnyal, aki ezt jól tudja végezni.

S, hogy mit gondol arról, hogy ezen alapítványi kézbeadás nem olyan egyszerű, mert van politikai felhangja annak, hogy fideszes politikusokat tesznek a kuratóriumokba?  Patkó Gyula azt mondja, az övékben ott van a városuk polgármestere, akit ő tanár korából ismer, és akit talán a legnagyobb jóindulattal sem lehet fideszesnek nevezni. Egy aranyos ember. Az pedig, hogy a mindenkori hatalom hogy viszonyul egyetemekhez és mindenféle más közintézményekhez, kormányonként változik. Korábban minden kormány igyekezett az egyetemeket felügyelni, illetve az egyetemeket a maga pártjára állítani. Néha ezek a lépések durvák is voltak „Én azt gondolom, ha valaki kíváncsi, hogy milyen az alapítványi működés, menjen el Kassára.” Hozzátette, „Amit talán itt még érdemes, és sokszor el kéne mondani, a miskolci a világ egyik legszebb egyeteme, a világon nagyon kevés ilyen szép egyetem van. Csak a miskolciak erre nem elég büszkék. Gyönyörű szép egyetemünk van, ami kincs lehetne, csak hát nem eléggé figyelnek rá.” Patkó Gyula számos, egyetemi ügyekkel foglalkozó hazai és nemzetközi bizottságban dolgozott, például két cikluson át tagja volt az Európai Mérnökképzési Szövetség (SEFI) Igazgató Tanácsának, egy ideig egyetlen kelet-európaiként rész vett a német professzorok által alapított és egyetemi reformokkal foglalkozó Beilstein csoport munkájában is. Azt mondja, a politikában nagyon sok vihart, nagyon sok konfliktust is látott. Most azt gondolja, az alapítványi út lehet nagyon jó irány. Persze úgy, mint minden nagy reform esetében, azt utólag lehet majd megmondani, hogy jó volt vagy nem, szükség lesz-e korrekciókra. Véleménye szerint a miskolciaknak nagyon jó esélyük van, az egyetemet Horváth Zita rektorasszony jó irányba viszi. Mert az első számú vezető azért nagyon sok mindent meghatároz. Egy rektornak a személyisége pedig döntő, meghatározó lehet.

Mészáros Tamás: az egyetemek nagy része tud élni az autonómiával

Mészáros Tamás 2003–2011-ig volt népszerű nevén a Közgáz, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora. Rektori kinevezése előtt volt dékánhelyettes, tanszékvezető, rektorhelyettes. Ő maga is a jogelőd intézmény, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakán végzett 1970-ben. A Budapesti Corvinus Egyetem fenntartója 2019. július 1-jétől a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány, ez az egyetem volt Magyarországon az első, amelyik az állami helyett alapítványi formában kezdett működni.

Mészáros Tamás kérdésünkre, hogy mi a véleménye az egyetemek alapítványba szervezéséről, elmondta, sose rejtette véka alá, valamikor nagy híve volt annak, hogy az a gazdasági tanács, amit még Magyar Bálint a 2000-es évek első évtizedében be akart tenni az új felsőoktatási törvénybe, és ami egy döntési jogkörű fórum lett volna, alakuljon meg. Azt is támogatta, alakuljon ki munkamegosztás a szenátus és a gazdasági tanács – amelyben üzleti szakemberek is vannak – között. A feltétel tulajdonképpen az volt, hogy a hét tagú tanácsból négyet az egyetem (hármat a szenátus, egyet a hallgatóság), és hármat a miniszter javasol. Ráadásul a miniszter is megkérdezte, hogy kit javasolnának az ő helyében. Akkor ezt a konstrukciót azzal támadták, komisszárokat helyeznek oda, és ők fognak az egyetemekről döntést hozni. Az Alkotmánybíróság is „elmeszelte” a törvényi passzust azzal, hogy kimondta, azért nem tartja jónak a gazdasági tanácsok létrehozását az egyetemi szenátus mellett döntési jogkörrel, mert olyan testület hoz meg döntéseket, amikről a tudomány művelőinek kell azt hozniuk.

Így azután létrejöttek azok a gazdasági tanácsadó testületek, amelyeknek már nem volt döntési jogkörük, csak megbeszélték a költségvetést, és, hogy ki legyen a rektor.  De a döntésbe nem volt beleszólásuk. Mészáros Tamás megjegyezte, „Mindezt azért mondtam el, mert nem akarom önmagamat megtagadni. Azt a döntési jogkörű gazdasági tanács-konstrukciót, ami abban a törvénytervezetben benne volt – és amelyet tulajdonképpen Klinghammer István vezetésével az akkori Magyar Rektori Konferencia jelentős része nagyon erősen kritizált –, én támogattam.”  A mostani átalakítás ettől teljesen eltér. Azt nem tudja, hogy az egyetemeknek volt-e beleszólásuk, vagy sem, de tény, hogy olyan alapítványi testületek jöttek létre, amelyekről el tudja képzelni, hogy vannak benne jó, egyetembarát, és egyetemtámogató személyek. A Corvinus kuratóriumában is ott van például Hernádi Zsolt, aki egykor az intézmény hallgatója volt, de más személyek is, akikből nem nézi ki, hogy az egyetem ellenében döntenének. Ami azonban biztos, az egyetemeknek nem volt semmilyen beleszólásuk abba, hogy kik lesznek az alapítványi testület tagjai. Azt sem tartja megfelelőnek, hogy a kuratóriumok fölött igazából nincs ellenőrzési jogkör. Van ugyan egy vagyonőr, van egy fb, és részben az állam, részben a számvevőszék, de ezek nem nagyon ellenőrizhetik, hogy a kuratóriumok tulajdonképpen mit csinálnak. Mészáros Tamás nem feltételezi, hogy rosszat csinálnak, de szerinte teljesen különleges valami egy ekkora vagyont csak úgy odaadni, és olyan kuratóriumot létrehozni, amelynek tagjai életük végéig döntenek a további személyi kérdésekről, és nincs korlát fölöttük. Azt mondja, ez abszurd dolog nem csak itt, de általában olyan testületnél, ahol nincs kontroll, ahol a testület önmagát újítja meg, ahol nem járnak le mandátumok.

Hozzáteszi, nem általában van az ellen, hogy a szenátusok mellett létrejöjjenek olyan testületek, amelyek összekötik az egyetemet a gyakorlattal, és bizonyos szempontból kilépnek az egyetemi belterjességből, külső szemmel mérnek meg egy rektorjelöltet, egy dékánjelöltet, szervezeti változást, költségvetést, de az, hogy ilyen mértékben kapjanak vagyont, és ilyen feltételekkel, élethosszig tartó jövővel, azt nem tartja megfelelőnek. Nem azért, mert nem jók a személyek. Ő nem is a személyeket nézte, de nem ért egyet azzal, hogy politikai személyiségek, jelenlegi kormánytagok kuratóriumi tagok legyenek. A kuratóriumban üzletemberek, jogászok, és nem miniszterek kellenek. Nem azért, mert a személyük rossz, hanem azért mert ez politikai szempontból nem jó.

Azt mondja, „Valamikor nagyon támogattam, hogy bizonyos gazdasági testületek létrejöjjenek, de nem ezt a típusú megoldást” Még akkor sem, ha a Közgázon nagyon odafigyelnek arra, hogy mindenkit mindenről tájékoztassanak. Se a kuratórium, se az elnök nem zárkózik el ez elől.  Hozzátette, van olyan hely, például Miskolcon, ahol abban a pillanatban, ahogy a kuratóriumi testület létrejött, megszüntették a kancellárt. S, hogy miért nem kell már a kancellár? Mert csak addig kellett, hogy rajta tudják tartani a kezüket az egyetemen, amíg nem volt más lehetőség.

Mészáros Tamás azt mondja, saját egyeteme alapítványi formába kerülését még nem tudta értékelni. Kívülről figyeli a változásokat, azt, hogy elindulnak bizonyos szakfejlesztések, bővül a nemzetköziesedés, a külföldi oktatók és külföldi hallgatók idehozatala, az angol nyelvű képzések fejlesztése. Ezeket minden korábbi rektor célul tűzte ki, igaz, nem voltak meg azok a finanszírozási eszközök, amik ma – úgy tűnik, hogy – megvannak. Azt mondja, ne kérdezzem, hogy honnan, mert ezek általában olyan dolgok, amiket csak a kuratórium tud. Tudomása szerint ott a két nagy részvénycsomag, a Richter meg a MOL, és annak az osztaléka azért elég szép pénz. Ezenkívül vannak tandíjbevételek, megkapták az infrastruktúrát, az állam sok pénzért megvette a relatíve új épületüket, annak egy része ki van adva. Vagyis az egyetem költségvetésileg nyilván jól áll. Arról azonban nincs meggyőződve hogy az átszervezésre szükség volt, és a karok nélküli egyetem jobb, mint volt a karokkal. Lehet, hogy egyszer majd bebizonyosodik, hogy jobb, de túl sok értelmét nem látja. Egy másik dolog az, hogy – mint a politikában – náluk is nagyon erőteljes a pozitív kommunikáció, a tájékoztatás befelé és kifelé is, de összességében azért érezni, hogy erős az üzleti vezetés az egyetem fölött. A bürokrácia erőteljesebb, még akkor is, hogyha azt mondják, hogy a karok megszűnésével egy laposabb szervezet jött létre, és ennek a következménye az, hogy gyorsabban intéződnek a dolgok. Csak ezt az adminisztráció nem igazán érzi. Az oktatóknak nincs ilyen problémájuk, ők tanítanak, megtartják az óráikat, de ők is úgy érzik, az adminisztráció talán bonyolultabb.

Ha összegezni kéne, azt mondaná, jobb a költségvetés, és tény, hogy bizonyos fejlesztések elindulnak, de a szervezeti átalakításoknak sok értelmét nem látja.

Mészáros Tamás szerint nagyon fontos a nemzetköziesedés, stratégiai cél, és reméli, hogy a július 1-jétől munkába álló új rektor, Takács Előd is a zászlójára tűzi. Ő egyébként drukkol az egyetemnek, szeretné, ha jó lenne. A kérdés az, hogy az új rektor, az elnök meg a kancellár hogyan tud majd kijönni egymással.  Amit nem szeretne – bár a külföldi hallgatók és oktatók létszáma minőségi mérőszám –, ha a költségvetés, a sok pénz, az új átszervezés kifejezetten annak az érdekében történne, hogy ide külföldi hallgatók jöjjenek, és ezért átpasszolnak nekik bizonyos dolgokat.

S, hogy jó irányba tart-e ma a magyar felsőoktatás? Mészáros Tamás szerint lesznek olyan lépések, amiket megengednek és meg tudnak tenni, olyanok, amiket korábban is meg lehetett volna lépni, de se pénz, se más nem volt rá. Azt nem tartja szükségesnek, hogy ez a konstrukció így alakuljon, a testületekbe olyan embereket kellett volna betenni, akiknek az ott léte nem vált ki, nem érzékeltet és nem tesz érzékelhetővé vagyonátruházásokat. Nem tartja jónak a  vagyonnal való gazdálkodási köröket és a kuratórium és a szenátus közötti munkamegosztásnak nem tisztázottságát. De fél év után ezt még nem lehet megítélni. A feltételezés az volt, miután az alapítványi forma létrejött, azokat tömik pénzzel. Azt ígérték, hogy az EU-s pénzekből kapnak 1500 milliárdot. Nem kapnak. De ennek az ígéretnek a tudatában szavazott a szegedi, a pécsi szenátus, és a többi is. „Hát ki az a hülye, aki azt mondaná erre, hogy nem kell?!” Még a dunaújvárosi kis egyetem is több milliárdos pályázatot készített elő erre a pénzre. Most úgy tűnik, hogy hiába.

Mészáros Tamás szerint túlzásba viszik azt, hogy itt minden meg fog újulni. A Corvinus jelenlegi rektora szerint ez a rendszerváltása az egyetemeknek, a felsőoktatásnak. Ám, ha őszinték akarunk lenni, akkor ki kell mondani, a Corvinus Egyetem a nemzetközi és a hazai felsőoktatási világban egy beágyazott név, egy beágyazott trend volt, nem egy vacakot kellett átalakítani. Nem azért, mert mindez Mészáros Tamás rektorsága alatt jött létre, hanem azért, mert olyan minősítéseket kaptak. Jó lenne, ha ezt továbbra is meg tudnák őrizni.

Mészáros Tamás szerint: „jó, jó, lehet a felsőoktatásból még jobbat csinálni, de, hogy az eredmények mik lesznek, az attól is függ, hogy mennyi pénzt lehet majd előteremteni, és igazából mennyi autonómiát hagyunk amellett, hogy nagyobb követelményeket, minőségi követelményeket és többlet pénzeket teszünk a felsőoktatásba. Az egyetemek nagy része tud élni ezzel az autonómiával.”