A Fidesz és a KDNP tudomásul veszi a nők testi fenyítését és a családon belüli erőszakot

– A kormánypártok szerint, a hazai törvények az egyezmény ratifikálása nélkül is súlyosan elítélik a családon belüli erőszak minden válfaját – a verést épp úgy, mint a nemi erőszakot. Ez igaz?

– Igen, ezeknek a cselekményeknek a büntetőjogi oldala nagyrészt megvan a magyar törvényekben, és már az Isztambuli egyezmény elfogadása előtt is létezett. De az egyezmény mégis mérföldkőnek számít, mert fontos kiegészítése a korábbi jogszabályoknak. Kétségtelen, a családon belüli erőszakos eseteket a magyar büntetőjog ma is szigorúan büntetni rendeli. De bejön a sokat vitatott „gender”, tehát a nemi szerepek kérdése, amit ma szeretnek félremagyarázni, és ez alapvető félreértésekhez vezet. A magyar büntetőjog például – helyesen – bünteti, ha valaki szórakozásból összeveri a feleségét. Viszont érzéketlen arra, ha a férj azért üti az asszonyt, mert az nem csinált vacsorát, pedig „az ő dolga lett volna”. A verést tehát bünteti a törvény, a speciális motivációt viszont teljesen figyelmen kívül hagyja.

– Végül is nem mindegy, hogy ki miért veri meg a feleségét?

– Az isztambuli egyezmény bizony különbséget tesz az elkövetők motivációja között. Minőségében más bűncselekménynek tekinti a vacsora elkészítésének hiányában elkövetett ütlegelést, és a többit.

– Tehát nem arról van szó, hogy ha nincs vacsora, akkor lehet verni az asszonyt, ha nem a vacsora hiánya miatt ütlegelik, az más kategória?

– Pontosan. Az egyezmény megszületése óta, önálló bűncselekményi kategóriává vált, ha valakit a nemi szerepekhez köthető elvárás miatt, lásd: vacsorafőzés elmaradása miatt vernek meg. Ez külön bűncselekmény, ami súlyosbító körülmény is lehet. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy gender alapú bűncselekmény nem csak a nőkkel szembeni erőszakot ismeri. Áldozati szerepbe kerülhet a nő mellett a férfi is. Vagyis, ha egy nő veri a férjét, mert az nem visz haza elég fizetést, ami egy férfi-szerephez kötött sztereotípia, az elvileg ugyanolyan bűncselekménynek minősül, mintha a feleség lenne az áldozat.

– Isztambulban tehát született egy önálló bűncselekmény-kategória. Vagyis nem mindegy, miért veri valaki a párját.

– Azért nem, mert az egyezmény nem csak a büntetéssel, de a megelőzéssel, a prevencióval is foglalkozik. Előír olyan intézményeket, szállásokat, krízis központokat, hogy ezek a gender alapú bűncselekmények legyenek megelőzhetőek. Ez lenne például a nemi szerepekhez kötött, előítéletes mértékű beidegződéseket feloldani szándékozó nevelés. Na, ettől aztán a szélsőségesek – köztük a KDNP politikusai – idegesek lettek. Mindezt 2014-ben úgy dekódolták a kereszténydemokraták, vagy a szélsőjobboldal, hogy ezek szerint, a fiúknak kötelező lesz a babázás. Vagy: felmerült az, hogy a kommunizmusban a technika órán a lányok is kalapáltak, miközben – Kövér után szabadon – a nő dolga, hogy unokát csináljon nekünk. Továbbá mindenféle hasonló válogatott zöldségek. Pedig az oktatásban az lenne a cél, hogy ne arra tanítsuk a gyerekeket, hogy kizárólag az asszony dolga a vacsorakészítés, vagy a gyereknevelés. A célja az lett volna a nevelésnek, hogy a nemi szerepek ne legyenek előre leosztva.

– Egyszerűen szemléleti kérdés a hagyományos szerepek fenntartása, vagy ez súlyos anyagi következményekkel is jár?

– Nyilván a szemlélet a legnehezebben megváltoztatható, hisz' aki pusztán testmozgásnak tekinti az asszonyverést, az bizony elég nehezen módosít a viselkedésén. Ahogy Kövér női princípiumról vallott nézete valószínűleg már megvolt fiatal demokrata korában is. A prevenció mechanizmusának kialakítása, tehát az áldozatvédő intézmények, illetve az oktatás átalakítása – amit kötelezően előír az egyezmény – az bizony a magyar államnak – a téma szakértőinek becslései alapján – tízmilliárdos tétel körül lehet.

– Olyasmire gondol, hogy a családon belüli erőszakot észlelve, ma a rendőr nem megy be a lakásba, hogy a feleket szétválassza, ha viszont védik az áldozatot, akkor kötelessége lenne?

– Igen, komplex oktatási, képzési programról van szó, de szükség lenne áldozatsegítési hálózatra, esetleg korai előrejelző rendszerre is. Nagyon alapos felkészülés kellene, hisz' nálunk a családon belüli erőszak az egyik legelterjedtebb bűncselekmény. Tehát, ha nálunk is érvényben lenne az isztambuli egyezmény, és abból mindent átültettünk volna a magyar jogszabályokba, akkor talán a nemrég agyonvert színész, Szilágyi István is életben lenne még. Ugyanis hatékonyabban fel lehetett volna lépni az erőszakos fiával szemben. Hisze a híradások szerint, mindenki tudta, hogy mi történik a családon belül, de senki nem csinált semmit.

– Nem beszélve arról a 15-20 nőről, akik évente ugyancsak halálos áldozatai a családon belüli erőszaknak.

– Tény, hogy a politikai kommunikáció szerint, alapvetően a nők elleni erőszak a gyakori. Ugyanakkor az áldozat férfi is lehet. Igaz, a férfiakkal szembeni párkapcsolati erőszakról nagyon keveset tudunk. Ugyanis igen nagy a látencia, mert alig merik bevallani, hogy őket meg az asszonyi veri.

– Azt nem értem, hogy ha a kormányzópárt szerint ma alkotmányellenes az egyezmény, akkor Orbán Viktor 2014-ben miért írta alá?

– Nem a miniszterelnök, hanem még Navracsics Tibor írta alá az egyezményt a Külügyminisztérium javaslatára, de ő azt nyilatkozta, nem emlékszik arra, hogy annak alkotmányellenessége felvetődött volna. Az csak később jutott a frakció eszébe.

– Tényleg, Répássy államtitkár is nyilatkozott az ügyben.

– Igen, de azt mondta, hogy ő sem emlékszik már semmi konkrétumra

– Szóval kollektív amnézia…

– Igen, de ne felejtse el, 2014-ben a mainál jobbak voltak a közállapotok. Akkoriban a külügyek irányítója még Martonyi János volt, aki azért nyugati orientációjú politikus. A tárca szakmai szétverése csak utána következett be, és süllyedt a mai, vállalhatatlan színvonalra – Szijjártó alatt. Az egyezményt közvetlenül az aláírás után egyrészt azért nem ratifikálták, mert annak igen komplex természete okán, a nemzetközi jogsértés megelőzése érdekében, előtte azért el kell végezni a hazai jog „előkészítését”, azaz megteremteni azokat a jogszabályokat, amelyek az abban foglaltak teljesítéséhez szükségesek, ami teljesen legitim oka a megerősítés néhány hónapos, vagy egy éves késlekedésének. Másrészt viszont a Fidesz – minden jel szerint – félt a vaskalapos KDNP-től, illetve az akkor még radikális Jobbiktól, akik ki voltak akadva már a „gender” szó hallatán is, miközben fogalmuk sem volt a jelentéséről.

– A társadalom legalább fele nő. A törvény elutasításával az asszonyok, akik figyelik a családon belüli erőszak növekedését, azok haragját a jogszabály elutasításával kivívta a kormány, vagy nem érdekel ez senkit?

– Van egy olyan pszichés jelenség – ez hangsúlyozottan a nem jogászi, hanem a magánvéleményem – amit aligha lehet megérteni. Vannak afrikai országok, ahol ma is szokás a női nemi szerv „kötelező körülmetélése”, ami fájdalmakkal jár, és egészségügyileg is káros, de a nők 80 százaléka mégis egyetért ezzel. Emlékezhetünk arra is, hogy amikor Magyarországon eltörölték a sorkatonaságot, az egykori bakákban fellángolt az önérzet, hogy „a férfi attól férfi”, hogy volt katona. Pedig ők is tudták, hogy semmi értelme nem volt.  

– Szóval a körülmetélt nők és a bakák is ragaszkodtak a fennálló rendhez?

– Illetve azt mondják, hogy legyen neked is rossz, ne csak nekem. Pedig a nőknek fel kéne háborodni azon, ha a kormány keltetőgépnek tekinti őket. De úgy látom, az elkötelezett Fidesz-szavazók zöme is azt gondolja, amit Kövér, hogy „tessék gyereket szülni”, vagy „tessék tűrni a verést”. Így aztán gyaníthatóan a Fidesz nem veszít szavazatokat attól, hogy nem fogadta el az áldozatok, köztük a nők védelméről szóló törvényt.

– Lehet, hogy előtte közvélemény-kutatók felmérték a társadalom véleményét, és a hatalom tudta, hogy a nép nem fog felháborodni?

– Lehetséges. Annak idején – a híresztelések szerint – az Alaptörvénybe is be akarták írni az abortusz tilalmát, amit a KDNP javasolt, de végül erre nem került sor. Nyilván a kutatások jelezték, hogy azzal még saját szavazóik sem értenek egyet. Így aztán, egy nagyon kétértelmű szöveg került az új alkotmányba, ami amúgy tökéletesen alkalmas arra, hogy az abortusz tilalmát egy „baráti” alkotmánybírósági értelmezéssel mondassák ki.

– Felmerült az is az egyezmény elutasításakor, hogy az segítené a menekülteket, előnyt adna a nőknek és gyerekeknek. Ez reális?

– Magyarországra ez az új passzus semmilyen plusz követelményt nem hárítana. Ugyanis a „menedékjog”, mint jogalap, már régóta benne van az európai uniós joganyagban, s mint ilyen, ránk is kötelező érvényű, amit a csatlakozáskor az ország elfogadott. Ezért ez most új kötelezettséget nem jelenthet. Az uniós jogszabályok pedig már abban az esetben is kötelezővé teszik a menekültstátusz megadását, ha valaki háborús helyzetből, tömeges emberi jogsértések elől menekül. Ahol ilyen van, onnan nem csak a nők, vagy gyerekek, hanem mindenki menekül. Az isztambuli egyezmény pedig nemcsak az EU 27 tagállamára, hanem a teljes európai kontinens 47 államára is vonatkozhat, mivel az Európa Tanács keretében kidolgozott nemzetközi szerződés, azaz a 20, EU-n kívüli állam esetében lehet ez új kötelezettség.

– A területért felelős biztos kilátásba helyezte, hogy jövőre közösségi jogszabályt alkot ebből, és akkor mindenkire nézve kötelező lesz. Ez olyan, mintha a nemi erőszak nem lenne bűncselekmény Európában. Jól érzem?

– Ez is egy politikai kommunikáció, ami bántóan leegyszerűsíti ezt a témát. Ebből számtalan vita kerekedhet, hisz' azt tudjuk, hogy az Európai Unió aláírta az isztambuli egyezményt – pedig nem állam –, de hogy ebből mire kötelezhetőek a tagállamok, azt nagyon sokan vitatják majd. Szerintem például azt a tagállamoknak kell eldöntenüki, hogy a nemi erőszakért az egyes országokban milyen büntetés jár, mert ez nem az Európai Bizottság hatásköre.  

– Orbán Viktor teljhatalma miatt, újra magyar nap lesz az Európai Parlamentben. De vajon van a sokadik vitának értelme?

– Ennek aligha lesz bármi értelme, vagy következménye. Ezekből a vitákból általában Orbán Viktor jön ki győztesen. A Habony-művek ezért az ilyen eseményeket ajánlani szokta a kormányfőnek, legfeljebb megint lenyomják a „Sargentini jelentés” idején már produkált műsort. Aztán Orbán minden szélsőjobbos EP-képviselővel győztesen szelfizik egy sort.

– Annál is inkább, mert Vera Jurová a cseh uniós biztos szerint, a magyar jogszabály nem sért uniós jogot! Így aztán nem csoda, hogy Orbán Viktor sietve levelet írt minden európai kormányfőnek, hogy aki a magyar kormányfőt diktátornak merte nevezni, az kérjen bocsánatot. Ennyire gyengék az uniós politikusok?

– Talán jobb lett volna, ha Jurová meg sem szólal. Jóindulattal fogalmazva, azt lehetne mondani, hogy nagyon technikai megközelítést alkalmazva (ami amúgy nem állna távol a Bizottság gyakorlatától), nem állított egyértelmű valótlanságot, különösen, ha a mondandóját a puccstörvényen kívüli intézkedésekre szűkítjük. Reálisan viszont csak megdöbbenni tudunk, hiszen – ha más nem is – az alapító szerződés 2. cikkében foglalt jogállamisági alapértékeket a puccstörvény látványosan sérti. Róla egyébként tudható, hogy ő talán nem véletlenül beszél ilyen zöldségeket. Sokak szerint, amúgy is alkalmatlan a biztosi posztra: egy másodosztályú, korrupció miatt megbukott politikus, akit a cseh kormányfő, Babis mentett meg azzal, hogy kiküldte biztosnak. Azt nem tudjuk, hogy az Orbánnal jó viszonyt ápoló Babis mennyire súg Jurovának, továbbá azt sem, hogy esetleg a magyar kormány megtalálta-e már a biztos asszonyt azzal, hogy mit mondjon. Ilyen súlyú kijelentést tenni ugyanis nem lehet véletlenül, különösen, ha utána semmilyen módon nem tisztázza vagy korrigálja.