A Fidesz túl akarja élni az előválasztást és bízik a saját csodafegyvereiben

Mélyen igyekezett elhallgatni az előválasztásnak még a tényét is a kormány, amelynek szócsövei – élükön a sokak szerint ebben törvényellenes módon viselkedő – állami hírügynökséggel (MTI) és a közmédiával. Ezek csak elvétve adtak némi hírt az előválasztásról, tőlük megszokott módon negatív színben tüntetve fel azt és az ellenzéket. De vajon célravezetőnek bizonyul-e majd ez a taktika? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.  

„A Fidesz magabiztos, szerintem van egy terve, azt pedig nem húzza keresztül az előválasztás, aminek ugyan nem örül, azt egyszerűen egy olyan dolognak tartja, amit túl kell élni” – véli az alkotmányjogász, politológus, aki szerint azonban még nagyobb baj is lehet ebből a Fidesz, a kormány számára. A túlzott magabiztosság, az előválasztás félvállról vétele, az egységes ellenzék lebecsülése visszaüthet. A Fidesz valóban arra játszik, hogy ignorálja ezt az egész előválasztást, ez ugyanis nem az ő területe, s hosszú idő után először fordul elő, hogy nem a Fidesz témáiról van szó.

Persze a Fidesz készül, borítékolható, hogy továbbra is elő fog jönni témákkal, mint amilyen a „családbarát” szlogennel álcázott „buzizós” kampány, a migránskártya és persze Brüsszel, s ki tudja, még mi lehet a tarsolyában. És emellett alighanem le fogja ütni az ellenzék által feldobott magas labdát, hogy a népszavazást a választásokkal egyidőben tartsák. Ez ugyanis kedvez a kormánypártnak, s még kommunikációs üzenetként sem rossz, hogy az ellenzék ötletét valósítja meg. A vonatkozó javaslatot sajnos az előterjesztője, a párbeszédes Szabó Tímea máig nem vonta vissza.

És hiába blődli az Orbán által bejelentett kormányzati népszavazási kérdéssor, a magyar társadalomban mozgósító ereje is lehet – figyelmeztet Szentpéteri, emlékeztetve arra, hogy George W. Bush a 2004-es amerikai elnökválasztáson úgy tudta megszerezni a (második) terminusát, hogy számos államban tartottak  a választásokkal egyidőben népszavazást a melegházasságról (az USA-ban nincs szövetségi, csak állami népszavazás). A melegházasságot ellenzők (akik akkor még sokan voltak) elmentek népszavazni, s ha már ott voltak, akkor odahúzták az ikszet Bushra, aki képviselte az ő álláspontjukat. Orbánnak alkalma nyílik ezt lemásolni, s a Fidesz erre számít is. És persze még arra is számít, hogy bejön az osztogatás-cunami. 

A politológus még egy „csodafegyvert” említ, nevezetesen a „gyurcsányozást”, jelen esetben a Gyurcsány-filmet. „Kormánypárti oldalon csodavárás övezi az ’Elqxrtuk’ című filmet, nagyon hisznek abban, hogy tömegekre fog hatni – egyelőre nem úgy tűnik, de áprilisig bármi történhet még” – véli.

Ugyanakkor az ellenzék most kizárólag az előválasztással foglalkozik, az összes energiáját és pénzét erre fordítja, mondja Szentpéteri, aki a következőképpen reagált felvetésünkre, vajon nem ártanak-e a folyamatban óhatatlanul előforduló egymásnak feszülések, a kirobbant botrányszagú ügyek, s persze a felszínre került egyet nem értés a többi között az alkotmányozás kérdésében: „az ellenzék szerint nem baj, hogy ha most jönnek fel a felszínre ezek, s nem fél év múlva, közvetlenül a választások előtt (amire volt példa 2018-ban is), de erre én azt mondom – nem iróniamentesen – , hogy nem baj, ha csak 11 évvel a Fidesz hatalomra jutása után derülnek ki ezek”. Mint kifejtette: tényleg baj, hogy csak most tartunk itt, csak most derülnek ki olyan dolgok, amiket évek óta lehetett tudni, de innen kezdve, már gyorsan le kellene ezeket zárni, „bár fennáll annak is a veszélye, hogy ez nem fog sikerülni, mivel vannak, akik nagyon belelovalták magukat a másik elleni kampányba, pedig a közönségük, a választók egyértelműen összefogást akarnak, s ezzel a Fidesz leváltását akarják.

Ami pedig az alkotmányozás körül kirobban vitákat, feszültséget illeti, Szentpéteri sajnálatosnak tartja, miközben érti és elismeri, hogy az ellenzék jelöltjeit támogató közönség, különösen Budapesten, nagyon akarja, hogy történjék valami ezen a téren. „Az alaptörvény kidobására óriási az igény, tényleg azt kell mondani az ellenzéki választóknak, hogy nem marad így örökké a helyzet” – vázolja, de „politikailag ugyan világos, hogy ezt mondani kell, ám amit mondanak, azt nem lehet támogatni”. Úgy látja, hogy némileg kelepcehelyzet alakult ki, s ebben azt lehetne javasolni, hogy kevesebb szó essen erről, és több arról, hogy az alaptörvény helyett hogyan lehet új alkotmányt alkotni. S az sem árt, hogy ha azt mondják, „nem mondunk meg mindent”. 

Az előválasztás intézményéről Szentptéteri úgy fogalmazott, hogy ő maga nem híve az előválasztásnak, ami felerősíti az ellentéteket és a dezintegrációt. Ugyanakkor híve annak, hogy egy jelölt legyen, egy lista és közös miniszterelnök-jelölt. Mint kifejtette: a kiválasztás metódusára nem az előválasztást tartja célszerűnek, hanem azt a pártok közötti megállapodást annak a jelöltnek a személyéről, aki a legnagyobb eséllyel tudja megverni a fideszes jelöltet. Felvetésünkre, hogy sokak szerint akkor ismét a „füstös szobákban” dőlnének el ezek a kérdések, a politológus úgy reagált, hogy most sem történik más egy sor dologban.

Ám hozzátette: „az a nagy szerencse, hogy többnyire nem rosszak a jelöltek, az öt miniszterelnök-jelölt kifejezetten jó, ők magasan kiemelkednek a pártjaikból is. Ez is az oka annak, hogy a Fidesz majd akkor akar beleszólni, amikor tudja, ki lesz a kihívó.