A főváros egyelőre nyert, de még nem győzött
Életet nyerhet, aki időt nyer. Így kommentálta a Fővárosi Törvényszék eheti döntését a Hírklikknek Kende Péter ügyvéd. A határozat azonnali jogvédelmet nyújt Budapestnek: az Államkincstár nem emelhet le inkasszóval pénzt szolidaritási hozzájárulás címén a Fővárosi Önkormányzat számlájáról május, június, július és augusztus hónapokra. A bíróság kötelezte az államot, hogy fizesse vissza Budapestnek a május végén jogtalanul levont 10 171 449 024 forintot, kamataival együtt. A döntés értelmében a további levonások veszélyeztetnék a főváros közszolgáltatásait és likviditását, ami visszafordíthatatlan károkat okozna. A főpolgármester szerint Budapest ezzel időt nyert, hogy tovább folytassa a tárgyalásokat a kormánnyal és újabb pénzügyi megoldásokat dolgozzon ki a hosszú távú finanszírozásra. Bár a főváros pénzügyi helyzete kritikus, ez a négy hónap talán elég lehet arra, hogy rendezzék a helyzetet.
A törvényszék átállt Budapest oldalára? Jogszerű döntést hozott, vagy ez valamiféle fricska a kormánynak?
Ennek a döntésnek persze lehetnek politikai felhangjai, de a törvényszék ítéletében nincsen semmilyen politikai megfontolás. Egy ilyen esetben nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy jogos vagy jogtalan volt az inkasszó megtiltása; a bíró a városnak kedvezett, vagy a kormány kapott fricskát? A bírósági ítélet érinti ugyan Budapest és kormányzat között évek óta tartó politikai csörtét, de nem lehet egyik oldal felé sem elfogultsággal vádolni a bírót, amiért ebben az esetben a főváros mellett döntött.
Mit kell figyelembe vennie a bíróinak egy ilyen kényes ügyben?
Erre pontos választ ad az a közlemény, amelyet az ítélet kapcsán a törvényszék kiadott. A bíró – ilyenkor elvárhatóan – a körülményeket mérlegelte, elvégzett egy olyan tesztet, amit a szükségesség és arányosság mérlegelésének nevezünk. Ezen túl, természetesen a bírónak el kell végeznie azt az elemzést is, hogy mit írnak elő a jogszabályok, mit tiltanak, mit engednek meg. Ebben az esetben a Fővárosi Törvényszék közleménye szerint a bíróság kizárólag az arányossági problematikára hivatkozott az ítélet indoklásában, a bíró nem tett említést arról, hogy milyen jogszabályba ütközik vagy nem ütközik a főváros tiltakozása a szolidaritási adó mértékét illetően. Nem említik azt sem, hogy vizsgálta-e a bíróság a szükségesség kritériumát, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy szükséges mértékű-e a városra kirótt elvonás. A szükségességről az eljárás folytatásában kell majd dönteni, amikor az alperes, vagyis az állam képviselője, levezetheti a védekezésében, hogy miért tart a kormány szükségesnek egy ilyen mértékű elvonást, majd elő kell terjesztenie a védekezésében a jogszerűség bizonyítását is. És ha ezekre a kérdésekre a bíró számára elfogadható választ tudnak adni, akkor már csak azt kell majd eldönteni a perben, hogy a követelés arányosnak mondható-e? A mostani azonnali jogvédelmi ítélet csak az aránytalanságra hivatkozik, miután teljesítése súlyosan veszélyeztetné a főváros ellátását, működtetését.
Ügyvédként mit gondol a jogszerűség és a szükséges kérdéséről?
Külső szemlélőként nagyon bizonytalan vagyok annak a kérdésnek a megítélésében, hogy a szolidaritási adóval kapcsolatos döntések valóban jogszerűek-e, és a kiszabott mértékben szükségesek-e? Azért vagyok bizonytalan, mert végigpörgettem az Alaptörvényt, hogy van-e benne olyan előírás, amely az önkormányzatok és az állam finanszírozásával foglalkozik? Megengedő-e abban az értelemben, hogy az állam egy önkormányzatot nettó befizetővé tehessen? Az Alaptörvényben nincs erre vonatkozó előírás. Az önkormányzati törvényben, ami sarkalatos, kétharmados törvény, szerepel olyan előírás, amely rögzíti, hogy az önkormányzatoknak adott feladatok mellé az országgyűlés támogatást ad. Voltaképpen az önkormányzati törvény tartalmaz olyan előírást, miszerint nem az önkormányzatok támogatják az államot, hanem az állam támogatja az önkormányzatokat. Mostanáig azt hittük, hogy ez így normális, de bonyolítja a dolgot, hogy az a bizonyos szolidaritási adó ilyen megfogalmazásban nem szerepel az önkormányzati törvényben. Karácsonyék pedig igazat mondanak, amikor azt állítják, hogy a főváros ezzel az elvonással nettó befizetővé válik.
Nagy Márton azt mondja, fontolgatják a Fővárosi Törvényszék ítéletének megfellebbezését…
A nemzetgazdasági miniszter ezzel a kijelentésével csak a tájékozatlanságát erősítette meg. Ez közigazgatási ítélet, a közigazgatási bíráskodás egyfokozatú, jogerős ítéletet hoz, ami ellen nincs helye fellebbezésnek. Magyarán: ez egy jogerős ítélet!
Valami alapja mégis lehet a kijelentésének.
Mint említettem, jogerős ítélet született, ami ellen legfeljebb felülvizsgálati kérelmet lehetne benyújtani a Kúriához. Ennek is van némi pikantériája, ugyanis éppen a napokban jelent meg az a hír, miszerint Varga Zs. András, a Kúria elnöke elveszített egy munkaügyi pert a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. Az ott hozott ítélet jogtalannak találta és eltörölte azt az intézkedését, amellyel Kovács András bírót, aki a Kúria 1-es számú közigazgatási tanácsának volt az elnöke, elmozdította a helyéről. Ő lenne az a bíró a Kúrián belül, akinek a kormány és a főváros vitás ügyeiben döntenie kellene. A felülvizsgálati kérelem az ő asztalára kerülne. Nem tudjuk, erre a döntésre hogyan reagál majd a Kúria vezetője, biztosan ki fog találni valamit, hogy az ilyen kényes ügyek tárgyalásától – ameddig csak lehet – távol tartsa a tanácsvezető bírót.
Az azonnali jogvédelem mindössze négy hónapra tejed ki. Mi lesz azután?
Meglehetősen hosszú idő, mire a minisztérium jogászai megírnak egy ilyen felülvizsgálati kérelmet. Idő, amíg a bíróság befogadja, mire kitűzik a tárgyalást. Az iratokat meg kell küldeni a másik félnek is, nekik is elegendő felkészülési időt kell biztosítani.
Addig pedig folytatódik majd a peres eljárás a maga útján?
Valószínűleg. Augusztusban majd beadnak egy újabb azonnali jogvédelmi kérelmet, hogy amíg nincs végleges ítélet, az Államkincstár ne adjon be újabb és újabb inkasszókat… Életet nyerhet, aki időt nyer.
