A francia választások tétje: kormányra kerül-e a szélsőjobb?

A Nemzeti Tömörülés Pártja (RN) 32 százalékot kapott az európai parlamenti szavazáson, szemben Emmanuel Macron most kormányzó pártjának 15 százalékával. A drámai vereség után az elnök – kormánya és az egész polgári tábor elképedésére – egyedül döntött úgy, hogy előre menekül: feloszlatta a Nemzetgyűlést, és rendkívüli választásokat írt ki. Elhatározása mögött a remény állt, hogy a szélsőjobb veszély láttára mind a baloldali, mind a középutas pártok köré tömörülnek majd, megakadályozandó ezt a veszélyes fordulatot. „A nacionalisták és a demagógok előretörése veszélyezteti nemzetünket és Európát, Franciaország helyét a világban”, figyelmeztetett az államfő.

Igencsak félő, hogy a vészjelzés megalapozottnak bizonyul. Az RN-nek most 88 helye van az alsóházban, míg Macron pártjának 169. Ám a felmérések szerint Marine Le Pen tábora a voksok 32 százalékára számíthat, a baloldali pártok Új Népfrontja 26-ra. Az RN-nek így a felmérések szerint 270 helyre van reménye az 577 tagú képviselőházban, ami valamivel kevesebb, mint a többség, de a párt mindenképpen a legerősebb lesz a házban. Ilyen választási eredmény könnyen politikai és gazdasági válságba sodorhatja az országot. Amennyiben egy ilyen párizsi vezetés szabad teret enged EU-ellenes nézeteinek, válságba kerülhet az unió is, hiszen Franciaország a németek után annak második legnagyobb tagja, az európai össztermék hatodát adja és a németek mellett Európa egyik tartóoszlopa. Amennyiben Le Penék rombolni kezdenek, évtizedek integrációs sikerei tűnhetnek el.

A kétfordulós választásokon Macron tábora csak harmadik lehet 17 százalékkal, miközben a választók negyede még nem döntötte el, kire szavaz. Általánosnak tekinthető a vélemény, hogy Macron önkényes elhatározásával vesztébe viszi táborát és országát, míg mások reménykednek, hogy a még 2027-ig hivatalban maradó elnök hosszabb távon győzhet. A veszélyhelyzetben sokkal több, a baloldalt pártoló, illetve el nem kötelezett polgár megy majd el szavazni most és a jövő vasárnapi második fordulóban, míg az európai parlamenti választáson csak 50 százalékos volt a részvétel. S marad a lehetőség, hogy a RN kormánya, élén a Le Pen választotta, 28 éves Jordan Bardellaval, kudarcot vall.
 
Az államfő joga a mindenkori miniszterelnök kiválasztása, ám az alsóház felülbírálhatja döntését. Ez azt jelenti, hogy Macronnak adott esetben nem marad más választása, mint Bardellát kinevezni a kormány élére. A kabinet megalakítása azután annak kezében van, így a hazai politika kulcskérdéseiben szembe fordulhat Macronnal, sőt, béníthatja az elnök védelmi és külpolitikáját is, amelyek elvileg annak hatáskörében maradnak.

Amennyiben nem alakulna ki világos többség, ez több hónapos instabilitást, zsákutcát hozhat. Macron egy éven belül nem írhat ki új választást, és már előre kizárta a lehetőséget, hogy lemondásával oldják meg a helyzetet. Bardella annyit mondott, hogy szívesen lenne miniszterelnök, de csak akkor, ha pártja és annak szövetségesei abszolút többséget kaptak a törvényhozásban. Bardella Párizs egyik legnagyobb külvárosából, Saint-Denisből származik. Minapi beszédében azt mondta: „Ebben a munkásnegyedben éreztem meg, hogy idegen vagyok a saját hazámban, tanúja voltam, hogyan iszlamizálódik a környékem”. A potenciális kormányfő meg kívánja nyitni a lehetőséget az illegális migránsok deportálására, és ami talán még fontosabb: a külföldiektől Franciaországban született gyermekek (túlnyomórészt muszlimokról van szó) a jövőben nem kapnák meg 18 éves koruktól automatikusan a francia állampolgárságot. 

Pártja általában kemény nacionalista, ellenzi a bevándorlást, szkeptikus az Európai Unióval szemben és fenntartásai vannak Ukrajna támogatását illetően. Le Pen szoros kapcsolatokat épített ki Putyin Oroszországával – és kapcsolat fűzi Orbán Viktorhoz is. Le Pen kérésére tette lehetővé a magyar kormányfő, hogy a RN sok millió eurós kölcsönt kapjon egy állami kézben lévő magyar banktól korábbi választási kampányára. A párt vezetője elítélte ugyan Moszkva támadását Ukrajna ellen, de (akárcsak Orbán Viktor) ismételten ellenezte az Oroszország elleni szankciókat és elutasította, hogy felvegyék Ukrajnát az Európai Unióba, illetve a NATO-ba. 

Le Pen sikere, hogy a korábban jelentéktelen újfasiszta pártot, amelyet Holokauszt-tagadó apja alapított, ilyen erővé tette. Utóbb aztán sokat tett azért, hogy „civilizálja” pártját, elfogadhatóvá tegye a külvilág számára és népszerűvé az országban. Így például elérte, hogy a neonáci beütésű német AfD-t eltávolítsák abból az európai parlamenti frakcióból, amelynek az RN is tagja. Marine Le Pen Izrael védelmezőjeként lép fel, különösen a tavalyi Hamasz-támadás óta. Nem beszél már arról, hogy kiléptetné országát az Európai Unióból, letompította Putyin elnök dicsőítését és feladta azt az ígéretét is, hogy visszavonatja a törvényt, ami lehetővé teszi egyneműek házasságát. 

Mindezek ellenére, a párt programjában változatlanul ott van „a nemzeti elsőbbség” jelszava, miszerint egyenlő képességek esetén a francia állampolgároknak kell elsőbbséget adni a külföldiekkel szemben. Ez kiterjed arra is, hogy ki kaphat közösségi lakást, ki juthat különböző juttatásokhoz. Szó van a programban arról, hogy kizárhatnak bizonyos előnyökből kettős állampolgársággal rendelkezőket is vagy ahogy írják, „idegen származású franciákat”. Céljuk, hogy „drasztikusan lecsökkentsék a legális és az illegális bevándorlást”, kiutasítsák azokat, akikre nincs szükségük, hogy „rendbe tegyék Franciaországot.”

A kulisszák mögött változatlanul sok a radikálisan szélsőjobboldali, antiszemita megnyilvánulás a párt képviselőjelöltjeitől. Egyikük például azt állította, hogy egy másik jobboldali pártot „a zsidók finanszírozzák”, mert a tömörülés vezetője történetesen zsidó. Egy másik szerint Franciaországot „poloskajárvány fertőzte meg, miután tömegesen érkeztek oda bevándorlók afrikai országokból”. Vannak olyanok is, akik dicsőítik Pétain marsallt, aki a II. világháború alatt együttműködött a náci megszállókkal.

Egy valószínű károsultja már van a francia politikai drámának. Az olimpia. Macron kormányának több tagja már bejelentette, hogy ha pártjuk elveszti a választásokat, lemond. Köztük van Gérald Darmanin belügyminiszter, aminek súlyos következményei lehetnek; ő felelős ugyanis a július 26-án kezdődő olimpiai játékok rendezéséért, amelyeknél a francia hatóságok komolyan tartanak terrormerényletektől.