A fülsiketítő politikai zaj mögött…

(A választások következményeiről és a politikai folyamatokról több alkalommal, hosszú interjúkban mondhattam el a magam ismereteit, például: itt, itt és itt.

A következőkben – egyelőre részletesebb kommentárok nélkül – felsorolunk hat olyan tényt, adatot, amelyek között első pillantásra talán nem is lenne érdemes összefüggéseket keresgélni. Pedig…adódnának. Nagyon is elgondolkodtató összefüggések. A megidézendő hat példázat mind-mind a mögöttünk hagyott júniusi hónap terméke, s egyelőre a leginkább közös mozzanat közöttük az, hogy a hazai médiumokból egyik hír sem váltott ki akkora érdeklődést, mint - mondjuk – a magyar labdarúgó válogatott bármelyik meccse a labdarúgó EB-n.

Rekordokat döntögető kivándorlás

A tavalyi évben minden korábbi időszakhoz képest többen költöztek ki hazánkból véglegesen, többnyire Ausztriát és Németországot választva új hazájukként. Több mint harmincötezren hagyták el szülőföldjüket. Azt még e pillanatban nem tudhatjuk, hogy az elmúlt hetek/hónapok következményeiként ez a szám az idén hogyan alakulhat, bár a fiatalokkal készült alkalmi riportok rendre visszatérő momentumaként nem győzik tömegesen azt hangoztatni, hogy a viszonyok változatlansága következtében mind nagyobb tömegekben fontolgatnak hasonló döntéseket. (Csupán, egyetlen pillanatra visszakapcsolva a politikai szféra ebbéli érintettségére, a Kedves Olvasó tájékozódására apellálva érdemes megemlíteni, hogy ezen a kampány-telített tavaszon vajon mely politikai erő számára jelentett ez a probléma megoldani való ügyet?) 

Egyéb, mélyebb elemzések helyett, ezúttal ízlelgessünk csak egyetlen adatot: 2022/23-ban összesen 64 ezren távoztak tőlünk új hazájukba, ez a szám nagyjából megegyezik Kaposvár, vagy Békéscsaba népességének méreteivel. Erről itt, itt és itt olvashatnak.

Növekvő munkanélküliség

Az előző év hasonló időszakához képest, a munkanélküliek száma is 27 ezer fővel növekedett, ami recessziós időszakokban egyáltalán nem meglepő tény. Igaz, a tíz főnél kevesebbet foglalkoztatók világáról kevésbé lehet számszerűsített tudomásunk, azt a problémát viszont kikövetkeztethetjük abból az adatból is, hogy a kereskedelmi/vendéglátóipai szektorban és elsősorban a néhány foglalkoztatottal működő kisebb cégek világában páratlanul mély erózió ment végbe. Az idei év első öt hónapjában is csaknem hatezer kisebb cég szűnt meg, ami az elmúlt tizenöt év második legrosszabb adata. Ezek 90 százaléka kiskereskedelmi, vendéglátási és építőipari vállalkozás volt. Nem belebonyolódva részletekbe, csupán annyit jegyeznénk ehelyütt meg, hogy a foglalkoztatási viszonyok alakulásában ma még aligha mondható el, hogy a recesszió véget ért.

Riasztó demográfiai adatok

Az idei évben az újonnan megszületett gyermekek száma hónapról-hónapra döntöget negatív rekordokat, ilyen kevesen az elmúlt évtizedekben még sohasem születtek Magyarországon, mint a legutolsó 12 hónapban. A halálozási adatok valamelyest csökkenő tendenciát mutatnak, de kevésbé annál, ahogyan az élve születések száma zuhan. Így a népességcsökkenés megállíthatatlannak tetsző folyamat, a legutolsó 12 hónapban a különbözet mintegy mínusz 43 ezer fő volt. (Ez jóval több, mint például Szekszárd, Baja, avagy Salgótarján lélekszáma.) Nem lehet szó nélkül hagyni ez ügyben azt sem, hogy a Fidesz-kormányzat évenkénti/szokásos dicsekvési köreinek vissza-visszatérő eleme az általuk pártalanul sikeresnek vélt családpolitika szédelgő feldicsérése. Mit mondjunk…a demográfiai mutatók mindezt a legkevésbé sem támasztják alá. Erről itt és itt olvashatnak.

Mészáros Lőrinc cégeinek töretlen sikerei

Talán nincs is olyan ember e hazában, aki ne tudná, hogy a Nemzet Gázszerelőjének vagyona minden pillanatban milliókkal növekszik. Ezen alkalommal nem is szeretnénk taglalni e páratlan siker hátterét, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy kivételes és folyamatos politikai támaszték nélkül mindebből semmi sem valósulhatott volna meg. Megelégszünk e kusza csomó egyetlen apróbb szálának szemügyre vételével. A kulcsfontosságú ágazatok között az építőipar volt a tavalyi év recessziójának a legnagyobb vesztese, ám a kormány/kormányfő-közeli 13 cég számára még ez az időszak is különösen sikeres lett. Eme építőipari mogulok tavaly az ezermilliárdot meghaladó állami megrendelésekből 194 milliárd forintos profitot tudtak kitermelni, s – biztos, ami biztos –. ennek a háromnegyedét ki is vették osztalékként: több mint 140 milliárd forintot. S e serénykedésben a Mészáros-cégek különösen elől jártak. 

Építőipari kilátások – másféle szemszögből

A hazai építőipar különböző szintű vezetői hónapok óta kongatják a vészharangot, s nem éppen alaptalanul. Kormányzati megszólalók szerint a magyar gazdaság fényes jövőjét mindenekelőtt az akkumulátor-ipari nagyberuházások fogják garantálni. (Nagy Márton például már azt sem látja kizártnak, hogy a közeljövőben a hazai GDP mintegy 10 százaléka majd ebből az iparágból fog származni, s már ezzel a részesedéssel is a világ élvonalába emelkedhetünk.)

E csodavárás viszont a hazai építőipari nagyvállalkozók felől nézve sokkal inkább mutatkozik katasztrofális jövőként. A koreai, kínai, török és egyéb – főként ázsiai – nagyberuházók ugyanis a legkevésbé sem szeretnék e beruházások építőipari/kivitelező részleteit a hazaiakkal megosztani. Hozzák magukkal a kivitelező munkaerőt, a nyersanyagokat, a műszaki kapacitásokat, egyszóval – mindent. A hazai építőipar képviselői jó ideje piacvédelmi segítséget várnának a kormánytól, ám ezt a panaszt az illetékesek eddig meg sem hallották.

A részletekről lásd itt.

A hazai közszolgálati tévék költségei és eredményességük

A hazai, közszolgálatinak becézett kormányzati televíziós nagyüzem, az MTVA összesen hatféle csatornát működtet, s mindezt több mint 100 milliárdos költségvetési támogatásból, ugyanakkor négymilliárdos éves veszteséget termelve. Nagyobb gond viszont az, hogy e csatornák nézettsége összesen nem éri el ma már a 10 százalékos részesedést, s ezen belül a „vezető csatorna”, az M1 nézettsége töretlenül zuhan, ma már 1-2 százalék körül mozog. Azt hinné a jámbor polgár, hogy ilyen adatok láttán, a költségvetésről dönteni képes kormányzat talán átgondolná e nyilvánvaló pazarlás fenntarthatatlanságát, ám nem így történt. Az idei évre – nyilván jutalmul…– megnövekedett büdzsével, mintegy 140 milliárd forinttal próbálkozhatnak a nulla-nézettség megközelítésével. Erről itt és itt olvashat. 

x x x x x x

Vegyünk egy nagy-nagy levegőt és próbáljuk meg átgondolni a fönti, apróbb tantörténetek közös tanulságait:

        –  valamennyi hír a minapi júniusban megismert eseményt, tényt foglalt magába;

         – egyikükről sem mondható el, hogy kiváltott volna bármiféle botrányt, tiltakozást, megütközést;

         – első olvasatra talán e mikrojelentések egymástól távoli folyamatok megjelenítői, ám az összefüggéseket kereső, a hosszabb távú folyamatok iránt még valamelyest érzékkel rendelkezők nagyon is jól tudhatják, hogy a megidézett hat példázat UGYANAZON RENDSZER pilléreit jelenti – noha első látásra csupán egyedi ügyeknek tűnnek;

        – pedig…az egyes tantörténetek mögötti tendenciák okán mindannyiunk, milliónyi magyar állampolgár jövője kerül olyan veszélyeztetett állapotok közé, amelyeknek következményei kifejezetten tragikus végkifejletet sejtetnek;

        – fejetlen pazarlás egyfelől, lelkiismeretlen tehetetlenség másfelől; nagyhangú dicsekvések egyfelől, és nemzetvesztő felelőtlenséggel szemlélt káros tendenciák másfelől;

        – alaptalan és mértéktelen gazdagodás egyfelől – és elherdált források másfelől;

        – júniusban a kampány, a választások zaja nem engedett teret annak, hogy a nemzet jövője szempontjából valóban fontos ügyekről érdemi véleménycserét folyhatott volna Magyarországon. Majd ránk köszöntött a Sportnyár: elébb az EB, s később még jön majd az olimpia is. Megint lesz bőséggel alkalom és ürügy arra, hogy a valóságos sorskérdésekkel ne kelljen szembesülnünk.

De jön majd az ősz, s még inkább a tél. Egyszer majd mégiscsak fel kellene ébredni, mielőtt végleg késő lenne.