A nap grafikonjai: a nagy magyar ellentmondás
Érdekes adatsor jött szembe a minap: az Európai Unió statisztikai hivatala a szubjektív szegénységről közölt információkat. Az Európai Unió lakosságának 17,4 százaléka tartozott a szubjektív szegények kategóriájába tavaly, ami javuló tendenciát mutat az előző évekhez képest. Magyarországot a középmezőnybe helyezi ez a mutató: nálunk tavaly a lakosság nem egészen ötöde volt ide sorolható. Ami különösen érdekes, az a helyzet javulása – legalábbis a számok alapján. 2015-ben ugyanis nálunk még a lakosságnak majdnem a fele tartozott ebbe a csoportba. Mindeközben azonban az egyéb mutatókból nem éppen ez a javulás következne. Sőt, komoly ellentmondás látszik feszülni a hivatalos adatok között. Katona Tamás volt pénzügyi államtitkártól, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnökétől kértünk magyarázatot.
Van egy mutató, a szubjektív szegénység, amely azt mutatja ki, hogy az emberek hogyan ítélik meg a pénzügyi és anyagi helyzetüket. Ezt az Eurostat az Európai Unió jövedelmi és életkörülmény-statisztikáit felhasználva számítja ki, ennek pedig az EU tagállamaiban végzett adatgyűjtés az alapja. A cél, hogy felmérjék a válaszadók véleményét a háztartás megélhetési nehézségeiről. Az értékelés figyelembe veszi a háztartások anyagi jóléti helyzetét, beleértve a jövedelmet, a kiadásokat, az adósságot és a vagyont.
Az EU statisztikai hivatala által a napokban közzétett 2024-es adatsorból látszik, hogy a 27 tagú unióban tovább csökkent a ráta, mégpedig 17,4 százalékra, noha egy évvel korábban még 19,1 százalékon állt a mutató. Mint az alábbi grafikon is mutatja, az uniós országok közül Görögországban volt a legmagasabb a szubjektíve szegénynek tartottak aránya (66,8 százalék), ezt követte Bulgária (37,4 százalék) és Szlovákia (28,7 százalék). A skála másik végén a legalacsonyabb arányokat Hollandiában és Németországban (mindkettő 7,3 százalék), valamint Luxemburgban (8,5 százalék) jelentették.
Forrás: Eurostat
Örvendetes – gondolhatjuk –, hogy végre látunk egy olyan uniós összehasonlító adatsort, amelyben Magyarország nem a 27 tagállam utolsói között kullog. Sőt, az elmúlt évek trendje külön üdvözlendő, hiszen – legalábbis e mutató szerint – nagyon nagyot javult a helyzet az utóbbi tíz évben.
Forrás: Eurostat
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nem csak nálunk volt ilyen mértékű javulás: az összes volt szocialista országban hasonló trend mutatkozik. Miközben – és ez is természetes – a régebbi tagországokban, a jóléti társadalmaknál alig valami javulást – sőt, egyes esetekben még romlást is – láthatunk. Németországban, Svédországban vagy Finnországban már tíz éve is 10 százalék alatti volt ez az arány, de Ausztriában is csak 13,4 százalékos, s mára már ez utóbbi országban is a lakosság 10 százaléknál kisebb hányada tartozik a szubjektív szegények kategóriájába.
Forrás: Eurostat
Ami az életkor szerinti bontást illeti, az ember azt hinné, hogy Magyarországon a legszegényebbek közé – e mutató szerint – az idősek tartoznának, lévén borzasztóan alacsonyak a nyugdíjak, de meglepő módon, a 0-18 éves korcsoport van a legrosszabb helyzetben – ennyit a Fidesz-KDNP-kormány családcentrikusságáról.
Forrás: Eurostat
Olvasóink talán emlékeznek arra, hogy pár hónappal ezelőtt beszámoltunk egy másik, a szegénységet jelző uniós mutatóról, az Eurostat vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó fogyasztási adatáról, ami azt mutatta, hogy 2024-ben a 27 tagú EU utolsó helyén kullogtunk. Előttünk holtversenyben – 74 százalékkal – áll Bulgária és Észtország.
Forrás: Eurostat
Ennek azonban élesen ellentmond a most megjelent szubjektív szegénységi adat – vajon van-e feloldása ennek az ellentmondásnak? S ha igen, mi lenne az? Katona Tamást kértük a magyarázatra.
Különböző adatokról van szó – szögezte le elöljáróban. A fogyasztásnál valóban már az utolsó Magyarország, „bár én inkább azt szoktam mondani, hogy stabilan az utolsó háromban vagyunk, mert vannak ilyen-olyan befolyásoló tényezők”. Ám mint emlékeztetett: nem csak ez a fogyasztási adat mutatja a valós helyzetet, több más sztenderd mutató alapján is hátul kullogunk, ilyen például az egy főre jutó GDP is.
A szubjektív szegénységi mutató ezzel szemben már a háztartások vagyonát is tükrözi, ami pedig több okból is nagyon megemeli a magyar pozíciót – magyarázta. Egyrészt, mert a lakossági vagyon nagyon magas, de úgy, hogy jóformán már dél-amerikai szintű különbségek vannak nálunk: a lakosság felső 10 százaléka rendelkezik a vagyon 70 százalékával, s ezen belül is kiugróan vagyonos a felső 10 százalék felső 10 százaléka. Más szóval: Mészáros Lőrinc dollárban is milliárdos vagyona is benne van ebben az adatban, éppen úgy, mint a teljesen nincstelen embereké. Ez azután borzasztó torz képet fest az átlaghelyzetről – szögezte le.
Plusz más tényezők is szerepet játszanak – mutatott rá. Az egyik ilyen az, hogy Magyarországon a családok több mint 90 százaléka saját otthonban él, miközben a nyugat-európai nagyvárosokban ez az arány 50-70 százalék között van. Katona Tamás még egy szempontot kiemelt, azt az általa nagyon aggasztónak nevezett tényt, hogy nálunk nagyon magas a gyermekszegénység, aminek van egy olyan oldala is, hogy nagyon magas azoknak a gyerekeknek az aránya, akik túlzsúfolt lakásokban élnek. Miként – tette hozzá – hasonlóan nagyon magas az egyszülős, valamint az egyedül élő nyugdíjasok szegénységi rátája is. Mindez abba az irányba mutat, hogy Magyarországon nagyon rossz a helyzet – szögezte le.
