Karácsony örömkoncertet hirdetett, majd meghajolt Magyar akarata előtt
„A Tiszával egyeztetve május 9-én 13 órától tartjuk meg a Hála nektek! rendszerzáró rendezvényt a Rakparton, így azt követően mindenki csatlakozhat a Kossuth téri rendezvényhez és hallgathatja meg a miniszterelnöki eskütételt” – jelentette be hétfő reggel Karácsony Gergely a Facebook-oldalán. A főpolgármester ezt megelőzően május 8-ra hirdette meg a rendszerzáró örömkoncertet, vagyis az új Országgyűlés alakuló ülése előtti napra, ám ezzel kivívta a leendő miniszterelnök, Magyar Péter nemtetszését.
„Ez most komoly, hogy a főpolgármester rászervez egy bulit a május 9-i közös rendszerváltó ünnepre? Egyébként a csődben lévő főváros fizeti a bulit, vagy ön?” Így reagált Magyar Péter leendő miniszterelnök a főpolgármester bejelentésére.
A történet mindkét főszereplőjének van igazsága.
1. Magyar Péter igazsága. Érthető, ha Magyarország leendő miniszterelnöke szerint nem szerencsés rárepülni, egy már meghirdetett rendezvényre. Ebből a megközelítésből hálátlanság Karácsony részéről, hogy nem vette figyelembe a realitásokat, jelesül azt, hogy a Tiszta párt elnökének színrelépésével nyílt lehetőség arra, hogy az ország, köztük az Orbán-kormány által gyűlölt és sanyargatott főváros megszabaduljon a Fidesztől. Orbán köztudottan gyűlöli Budapestet és úgy általában a városi embereket, akik szemüvegesek és mint egy interjúban mondta, a disznótornak csak a végére érnek oda, ami persze nem is baj, mert legalább addig sincsenek lááb alatt.
Ezektől a városi emberektől – nemcsak a fővárosiaktól - vett el az Orbán kormány milliárdokat, a tőlük beszedett sarcot szoloidarítási hozzájárulásnak nevezte, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a főváros több alkalommal is csődközeli helyzetbe került.
Erre figyelmeztette Magyar most a főpolgármestert, ha nem is a leendő posztjától elvárható udvarias és diplomatikus módon.
2. Karácsony Gergely igazsága. „A Hála nektek! rendezvény egy gesztus, ami mindazoknak szól, akik az elmúlt 16 évben kiálltak közös ügyeinkért és akiknek ezért üldöztetést, megaláztatást, lejáratást, vegzálást, propagandahazugságokat kellett eltűrniük a most véget ért rendszertől. Civilek, független alkotóközösségek, jogvédők, tanárok, diákok, a munkavállalói jogokért küzdők, az egyetemi autonómia mellett kiállók, a független sajtó, a legszegényebb honfitársainkat támogatók, roma aktivisták, a melegek jogegyenlőségéért kiálló közösségek, vagy éppen az élhető környezetért tenni akarók. Tartozunk nekik legalább egy köszönettel. Egyetértünk abban, hogy nem felejtjük el a kiállás bátorságát és nem felejtjük el az ellenük elkövetett aljas tetteket sem.”
Ezekkel a gondolatokkal harangozta be Karácsony az eredetileg meghirdetett, majd megfontolás után, egy nappal későbbre halasztott Hála nektek című rendszerzáró bulit. Nehéz volna nehéz nem észrevenni, hogy Karácsony, úgyis, mint a nemzet fővárosának első embere, azoknak mond köszönetet, akik az elmúlt 16 évben „kiálltak közös ügyeinkért és akiknek ezért üldöztetést, megaláztatást, lejáratást, vegzálást, propagandahazugságokat kellett eltűrniük a most véget ért rendszertől.” A szövegből az is kiolvasható, hogy az „áradók” közül nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a mögöttünk hagyott 16 évben kiállt volna a közös ügyekért, merthogy sokan csak jó két évvel ezelőtt csatlakoztak a korábban is tiltakozókhoz.
Ha úgy vesszük, Karácsonynak abban is igaza van, amiről nem írt. Vagyis, hogy a főváros és a kormány elvileg és jó esetben egymástól független entitások, s ebből kifolyólag hasznos, ha van közöttük - egyenlőségen alapuló - együttműködés. Magyar viszont egy fölérendeltségi viszonyt feltételezve fenyegette meg alig burkoltan Budapestet, amikor azt kérdezte a főpolgármestertől hogy „a csődben lévő főváros fizeti a bulit, vagy Ön?” Nemcsak irónia, de üzenet is volt ebben a mondatban: tessék velem jóban lenni, mert nálam (lesz) a kassza, én osztom majd a pénzt.
Karácsony most visszavonulót fújt – ha úgy tetszik, az általa vezetett és szeretett város, Budapest érdekében adta meg magát és hódolt be a leendő miniszterelnöknek.
