Orbán, az oknyomozó

Nem vállalkozom a szombati politikai ámokfutás minden részletének analízisére, de a fenti szövegrész zárómondatai, és annak utolsó elemei mellett nem tudok szó nélkül elmenni, a Soros világgal és Brüsszellel nem foglalkozom.

„Ukránok”. Határosak vagyunk egy olyan – EU-n és NATO-n – kívüli országgal, amely élet-halál harcot folytat az orosz agresszorral. Katonák és civilek százezrei haltak meg a véres háborúban, több mint négy éve heroikus küzdelmet folytatnak szabadságukért. Sokan támogatják őket (pénzzel, fegyverrel, technológiával), Magyarország kizárólag humanitárius segítséget biztosít, és közben üti-vágja az ukrán állami és katonai vezetést, Zelenszkij államfő gúny és gyűlölet tárgya volt idehaza. Szinte minden uniós vezető ellátogatott már Kijevbe, de Orbán Viktor „emberemlékezet” óta nem lépte át az ukrán határt. Szombaton megtudhattuk, hogy az „ukránok” is felelősek az Orbán vezette pártalakzat csúfos vereségéért. Az a nép a hibás, amelynek évek óta egyetlen dolog köti le figyelmét és erejét: harcolni a kegyetlen megszállóval. A volt magyar kormányfő most rájuk mutogat, és megalázó kudarcát az ukránok szerepvállalásával próbálja magyarázni. Erkölcstelen és visszataszító, hogy Ukrajnát – pontosabban az ukránokat – velünk „ellenséges hadtest”- ként említi röpiratában. Ukrajna az EU ajtaján kopogtat, és semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy Magyarországgal konfliktusba kerüljön, és ezt Orbán is tudja, ennek ellenére az oroszokkal harcban álló népet okolja a politikai fiaskójáért.

„Multinacionális cégek”.  Szívem szerint névsorolvasást tartanék, de terjedelmi okok miatt nem tehetem, inkább értelmezni próbálom a kijelentést. Tehát azok a multinacionális vállalkozások is felelősek a Fidesz leégéséért, amelyek stratégiai megállapodások tucatjait kötötték a magyar kormánnyal. A távol-keleti és német ipari vállalkozások, a nyugat-európai kereskedelmi cégek, a tevékenységüket Magyarországra is kiterjesztő amerikai vállalatok ezek szerint „lerohanták” az országot, és szívós munkával megbuktatták az Orbán-kormányt. Én kijavítom az orbáni mondatot: türelemmel kivárták, míg a Matolcsy és Nagy Márton nevével fémjelzett gazdaságpolitika „elmúlik”. A multinacionális vállalkozások nem szerelemi alapon jöttek hazánkba, hanem tőkekihelyezéssel és profit reményében. Orbánék „elájultak” a megtiszteltetéstől, a beruházásokat központi forrásból kedvezményezték (gondoljanak csak a gödi Samsungra), ezzel párhuzamosan nekimentek a piacvezető kereskedelmi láncoknak (Spar-story). Gyorsan tisztázzunk valamit! A multinacionális cégekkel nem kell érzelmi kapcsolatba keveredni: jöjjenek, fejlesszenek, fizessenek tisztességes béreket és adózzanak. Ennyi, nem több! De egy politikai bukásért okolni ezeket a vállalkozásokat nevetséges és gyermeteg megnyilvánulás! A Mészáros Lőrinc és Tiborcz István körüli gazdasági csoport bizonyára tévedésből maradt ki a felelősök sorából!

A tényektől elforduló volt miniszterelnök zavarodottságát az alábbi – szerintem gyalázatos - gondolatsor is bizonyítja: „Hiába volt köztudott, hogy a Brüsszelből delegált új miniszterelnök-jelölt maga testesíti meg a kormányzóerő minden rossz vonását – annak erényei nélkül. Hiába, ő az egy fenékkel egyszerre három felügyelőbizottságban ülő, örök VIP, az egyetlen ember az országban, aki 2010 óta minden kétharmadnak, immár az ötödiknek is örül, hiába a mentális terheltség orvosilag nyilvánvaló ténye, a többség számára ez már mind nem számított, legyen végre változás, csak jöjjön végre a felemelkedés, az EU-s pénzek képében érkező fényes és könnyű jövő.” Az új kormányfő nem a belga főváros választotta, hanem a magyarok akarták őt vezetőjüknek. A „mentális terheltség orvosilag nyilvánvaló ténye” könnyen ellenőrizhető: ajánlom mindenki figyelmébe Orbán Viktor doktor és Kövér László doktor a június 13-i lélekgyógyító beszédét és hozzászólását!