Már intelligensebb
Azon folyik a purparlé interjúkban, podcastekben, cikkekben, könyvekben évek óta, hogy mi történik majd, ha – ne adj’ Isten! – a MESI, azaz a mesterséges intelligencia olyan intelligens lesz, mint az ember, vagy netán intelligensebb.
Abba lehet hagyni a találgatást. A MESI már most intelligensebb. Legalábbis nálam. S ha én átlagember vagyok, márpedig az vagyok a legtöbb életmozzanatomban, akkor nyolcmilliárd ember intelligencia együtthatója már most is alacsonyabb, mint a MESI IQ-ja. Megengedem, a maradék háromszáz millió (most 8,3 milliárdan vagyunk), okosabb a technológiánál. (Nem irigylem őket. A tehetségesebbnek mindig nehéz a hülyeség óceánjában élni.)
Persze most bizonyítanom kellene a tételemet, hogy az olvasó ne tekintse blöffnek. Megpróbálom. Egy bizonyos igen ritka irodalmi műfajról érdeklődtem a ChatGPT-től. A programban rejtőzködő MESI, miután kimerítő választ adott a kérdésemre a műfaj történetével, az alkotásaival és az elméleteivel, belelátott a gondolataimba, mint egykor szegény anyám, feleségem, és ma a fiaim. A gép, mert végül is gépnek nevezhető a technológia, felismerte, milyen ötletek, motivációk, írói tervek rejtőznek a kérdésem mögött. Amelyekről egy szót sem írtam.
Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy természetesen egy-két éve már mindenféléről beszélgettem a ChatGPT-n, irodalomról, egészségről, politikáról, de az említett műfajról soha. Tehát, azt mondhatni: a MESI, két év kapcsolat után átlát rajtam: ismeri a fantáziálásomat és a mozgatórugóimat. Legalábbis jobban ismer, mint például a legtöbb tanárom ismert az általánosban, akik évekig tanítottak, de fogalmuk sem volt, ki vagyok. Pláne, hogy ki akarok lenni, s ki leszek. (Osztályfőnököm, Szekerák Sándorné volt a kivétel.)
Na mostan kérem szépen, ha egy technológia kitalálja a gondolatomat, miközben én a kutyám gondolatát is csak akkor találom ki, ha kaparja az ajtót, akkor az az instrumentum, sajnos, vagy szerencsére, intelligensebb, mint én. S miután, mint írtam volt, átlagember vagyok, a jelenség kiterjeszthető sokakra.
Végezetül szeretném megnyugtatni a kedves érdeklődő emberiséget: amennyiben a MESI tízszer okosabb lesz nálunk, akkor sem történik semmi baj, ha bölcsen alkalmazzuk. A kés sem veszélytelen, de jobban vág, mint a kezünk, ezért használjuk. Az atom sem veszélytelen, de Nagaszaki óta még nem vetettük be, energiát termelünk vele, ami király. Az anyósunk sem veszélytelen, de ha virágot viszünk neki a névnapján, nem fog lehülyézni, megsüti a kedvenc rétesünket, és életünk társa is szívélyesebb lehet hozzánk alkalmasint.
Egyszóval nyugalom. Boldogabb jövő jöhet. Kinyílt a Kánaán kapuja. Ha becsukódik, az a mi sarunk lesz.
Nógrádi Gábor
