Ligeti felbukása
Nem ismerem Unger Annát, ezzel szemben nagyon is jól Ligeti Miklóst. No, azért ez így túlzás, kizárólag Unger Annával szemben mondhatom azt, hogy nagyon is jól. Úgy, hogy vegyük vissza egy fokozattal: jól ismerem Ligetit. Sokszor találkoztunk műsorban, volt közöttünk emberi, másként: civil kapcsolat, és mindenféle szempontból nagyra értékeltem teljesítményét. imponáló tudása mellé nagyon közvetlen magatartás társult; mindig felkészült volt, naprakész és nyelvileg is tökéletes. Bonyolult dolgokat is el tudott közérthetően magyarázni; tudom, hogy a nézők – KlikkTV – is nagyon szerették.
Éppen ezért, ugye érthetően, nagyon szurkoltam neki, hogy megnyerje a pályázatot a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére. Az elmúlt évtizede éppen azzal telt, hogy kiderítse, felderítse mi minden művelt a NER, hol és hogyan lopták el a közpénzt. MNB, tao és még sorolhatnám azon ügyeket, amelyek ott lapulnak a TI dossziéjában, csak arra várva, hogy végre legyen következménye a tökéletesen feldolgozott lopásoknak. Ligeti – és tegyük hozzá: a cég vezetője, Martin József Péter sem – félt a hatalomtól, tették a dolgukat, vagyis azt, amit annak tekintettek: a magyar társadalom megtisztítását. Nem vitatható el tőlük, hogy részük volt az Orbán-rendszer lebontásában. Mindezek ellenére nem nyerte meg Ligeti a pályázatot, második lett, ami cél szempontjából teljesen irreleváns. Illetve, mint látni fogjuk, nem teljesen.
Némi túlzással Ligeti nevét egy ország tanulta meg, és az érdeklődő emberek zöme azért szurkolt, hogy nyerjen. Veresége – ha ezt egy pályázat esetén vereségnek lehet nevezni - nagy csalódást okozott, volt, aki csalást kiáltott, volt, aki manipulációt, mások egyszerűen csak nem értették a döntést. Amiért aztán Unger Annát kiáltották ki bűnösnek, valószínűleg igazságtalanul. Hadházy Ákos egyenesen nekirontott a kormánynak, mondván Unger, normál körülmények között az első hatvanban sem lehetne a közel száz pályázó közül, de azt biztosan állíthatjuk, hogy maga Unger Anna nem érdemli meg ezt a stílust. De hát fogadjuk el, Hadházy a maga útját járja, örök ellenzéki, és ilyen emberre is szükség van. Feltehetően ő is Ligetinek szurkolt, és ez abba torkollott, hogy Ungert ellenszenvesnek és alkalmatlannak találta.
Ligeti mindenesetre bölcsen tudomásul vette a döntést, nem fogadta el Unger nem tudom milyen funkcióba invitáló szavait, de még Magyar Péter hívó szavának sem engedett. Ez utóbbiról ugyan nincs biztos tudásom, csak annyi az értesülésem, hogy a miniszterelnök, a vesztes pályázat után, beszélt vele, és ma már azt is tudni vélem, hogy miről. A friss hír ugyanis az, hogy Ligeti alkotmánybíró lesz, legalábbis nagy eséllyel meg fogják választani, mégpedig a Tisza jelöltjeként.
Hurrá.
Mondanám, ha nem vegyülne az érzéseim köz valami rossz szájíz. Félreértés ne essék: végsősoron örülök Ligeti sikerének, bár azt nem merném állítani, hogy ezzel a helyére került. Nem, mert fogalmam sincs, hogy egy alkotmánybíró mivel üti el a hétköznapjait, van persze egy képzetem róluk, de ez nem több annál, hogy időnként megjelennek talárban, és ítéletet hirdetnek. Márpedig Ligeti több ennél, vagy kevesebb, ezt nem tudom, csak azt, hogy nem lesz a helyén. Személyesen persze nyilván komoly karrier előtt áll, alkotmánybírónak lenni biztos nagy dolog, de az eddig élete, munkássága alapján ki merem jelenteni: nem erre született. De mert ez most a végeredmény, hát gratulálok neki. Annak fenntartásával, hogy azt feltételezem: ami történt, az egyfajta kármentés a miniszterelnök részéről.
Azt önökre bízom, hogy eldöntsék: úgy történtek-e a dolgok, ahogy azt a mi erkölcsi érzékünk is diktálja.
