Focipénz
„Sorban jelennek meg a hírek élvonalbeli sportklubok állami, vagy államközeli oligarchák általi támogatásának megszűnéséről. Örülök ezeknek a híreknek, mert úgy gondolom, hogy a verseny-látványsportból teljesen ki kell vonni a közpénzt. Közép- és hosszútávon ez szolgálja ezen ágazat érdekét is, mivel a verseny által jellemzett területeken a közvetlen és közvetett állami támogatás csak az alacsony hatékonyságú, nemzetközi mércével mérve versenyképtelen struktúrák és működésmódok túlélését szolgálja. Erre az idei labdarúgó világbajnokság szolgáltatja a legjobb példát, melyre a magyar válogatottnak 16 év – iszonyatos mértékű anyagi támogatásban megnyilvánuló - állami futballmánia után sem sikerült kijutnia. Az orbánizmus még a futballban is csődöt mondott.” (Dr. Fülöp Botond ügyvéd)
A magyar labdarúgás tragikus állapotát és a honi akadémiai szisztéma teljes csődje minden józanul gondolkodó szurkoló előtt ismert. A minap azt is megtudtuk, hogy a „focialista” Orbán kormányok nem csak itthon, hanem a környező országokban is elképesztő összegeket költöttek a sportágra. A legújabb hírek szerint a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda az elmúlt négy évben több mint 20 milliárd forintnyi magyarországi forrást könyvelt el, ám ez a pénz nem átlátható, nyílt szakmai pályázatokon, hanem egyedi miniszteri döntéseken, a Bethlen Gábor Alapon és a Puskás Akadémia közbeiktatásával érkezett Erdélybe. Azt is tudjuk, hogy Szerbiába (Bácskatopolya) és Szlovákiába (Dunaszerdahely) is dőlt az anyaországi pénz, hivatkozva az ottani akadémiai rendszerek és az épülő stadion támogatására. Amit biztosan állíthatunk, hogy sem Szerbia, sem Románia, sem pedig Szlovákia (hozzánk hasonlóan) nem jutott ki a közeli múltban befejeződött labdarúgó világbajnokságra, és pillanatnyilag nem jut eszem egyetlen olyan külhoni magyar focista neve, aki ismert nyugat – vagy déleurópai csapatnál terelgetné a lasztit. Hazánkkal együtt tehát négy olyan országról beszélek, amelyeknek válogatottjai és klubcsapatai kizárólag a „futottak még” kategóriába sorolhatók.
20 milliárd forint nagyon sok pénz. Példaként – és nem az összehasonlítás szándékával – közlöm: a kormány által bejelentett intézkedés, amellyel 0%-ra csökkentik a vényköteles gyógyszerek áfáját (a korábbi 5%-os kulcsról), a becslések szerint éves szinten mintegy 7 milliárd forintos bevételkiesést jelent a központi költségvetés számára. Ez az intézkedés több millió magyar állampolgárt – ha szerény mértékben is, de – kedvezően érint. Lehet persze fanyalogni, hogy ez nem jelentős megtakarítás a lakosság számára, de az biztos, hogy nem olyan kidobott pénz, mint a honi és külhoni fociegyesületek átláthatatlan rendszerű állami finanszírozása.
És akkor olvassuk el Marco Rossi szövetségi kapitány sorait is „Nem szívesen hallgatom, illetve olvasom azokat a gúnyos véleményeket, posztokat, amelyek szerint, ha felemelik 96-ra a létszámot, akkor biztosan vb-résztvevők leszünk. Jó a 48, de arányosabb földrészelosztással. De hangsúlyozom, ezt nem azért mondom, mert mi nem jutottunk ki a vb-re.”
Emlékeztetnem kell a szövetségi kapitányt, hogy az 1986-os foci VB-n (utoljára akkor volt válogatottunk a sportág világversenyén) 24 csapat utazhatott Mexikóba, ezt is illett volna megemlíteni a vele készített interjúban. Meg azt is, hogy nem a 48 közé nem jutottunk, hanem már előtte, 2025. novemberében elbuktuk az írek elleni meccset, így a tavaszi rájátszás (play-off) körben már nem játszottunk, amelyet 16 csapat játszott. Tehát a 64 legjobb közé sem jutottunk!
A fent idézett ügyvéd úr (a Vidéki prókátor) arról is beszámolt, hogy olyan munkaügyi peranyagot látott, amelyben azt rögzítették, hogy egy sportigazgató munkakörben foglalkoztatott munkavállaló alapbére nettó 8.000,--euró volt, melyet ösztönzői javadalmazás és „minőségi jármű” is kiegészített. Szorozzuk ezt fel 360 Ft/euró árfolyamon: ez bizony nettó 2.880.000,--Ft/hó. Focistáink teljesítményét (sajnos) ismerjük, a sportigazgatói, edzői és sportolói jövedelmeket viszont nem, holott a mi pénzünkből élnek királyi módon. Nyugodtan kimondható, hogy nemzetgazdasági szintű eszement pénzpazarlás folyik a labdarúgás területén, ami nem csak indokolhatatlan gyakorlat, hanem tönkreteszi a sportágat is. A „nagy pénz, kis foci” elve érvényesül Magyarországon, hatékonyságtól és eredménytől független herdálás folyik!