Pékek pofátlansága
A hír: „Egy pékség 60 forintot számolt fel a kenyérszeletelésért, ami nagy felháborodást váltott ki a közösségi médiában A kommentelők többsége kritikusan fogadta a díjat, sokan pitiáner döntésnek nevezték és alternatívákat említettek Néhányan védték a pékséget, mondván, a kényelmet és a géphasználatot fizetni kell Volt, aki kiszámolta: a gépi szeletelés óradíja 54 ezer forintra jön ki ebben az esetben.” (blikk.hu)
És még mondja valaki, hogy a magyar iparosok/kereskedők ötletszegények. Olvasva a „zseniális” kezdeményezést azonnal gép elé ültem, mert néhány új javaslatommal bizonyítani szeretném, hogy igenis van mód, van újabb lehetőség a vásárlói közérzet további rontására:
- Emlékezzünk az úgynevezett vizitdíjra: valamikor régen az egészségügyben a háziorvosi, vagy szakrendelői vizsgálat előtt, illetve 300 forint napidíjat minden kórházban töltött napért fizetni kellett. A nép nem szerette, a hatalom eltörölte. 19 év után ismét meg kellene próbálni (no nem az egészségügyben, az már úgyis méregdrága), hanem most a bolti kiskereskedelemben, „vásárlási illeték” névvel. Aki belép a boltba, bedob a perselybe egy fém kétszázast (később kártyával korszerűsíthető a rendszer), és csak ezután lehet a gondolákhoz, pultokhoz, eladókhoz fordulni. Ha az illető 10 ezer forint felett költ, visszakapja a kasszánál a kétszázast, ha nem: bukta. Nagyobb kereskedelmi láncok adhatnak nyugdíjas kedvezményt, a kétszázas helyett csak egy bádogszázast kérnének az idősektől. Figyelem: a SZÉP Kártya nem jogosít fel a belépésre! Megfontolandó családi kedvezmény rendszeresítése is.
- Ránk szakadt a kánikula, a boltok nagy részében – nem kötelező jelleggel – légkondicionáló berendezés működik. Adva a lehetőség: „léghűtési hozzájárulás”. Aki odahaza használ légkondit az pontosan tudja, hogy nem olcsó a működtetése. Ha az otthoniért fizetni kell, miért lenne ingyenes a bolti/áruházi kellemes hőmérséklet igénybevétele?! Életszerű a javaslat: minél többet hűsölsz a boltban, fizess annál többet! Kézi legyező használata nem jogosít kedvezményre!
- Az éttermek jelentős részében már régen rendszeresített a felszolgálási díj (vagy szervízdíj), a vendéglátóhelyek által a kiszolgálásért felszámított, jogszabályban rögzített kötelezően fizetendő összeg. Ha van felszolgálási díj, miért ne lehetne „kiszolgálási díj” vagy „raktározási illeték”. A rekesz sör talán magától vándorol a polcra?! Le kell venni a gépjárműről, el kell helyezni a raktárban majd az eladótérben. Mit képzel a kedves kuncsaft? Majd mindez ingyér’ történik? Hát, nem!
Nem szaporítom a szót. Vannak már „jó gyakorlatok”. 2026. augusztus 14-i hír: „Láttam már sok mindent, de ilyet, hogy a csapvízért pénzt kérjenek, még soha” – írta a Kávézó blog egy közösségi médiában közzétett bejegyzésében. A posztban egy árlapot is megmutattak, amelyen 150 forintos áron szerepel egy pohár csapvíz. Mint kiderült, egy XI. kerületi, budai pékségről van szó.” (forrás: nlc.hu) Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének tiszteletbeli elnöke korábban a Blikknek arról beszélt, hogy nem mindenhol megszokott, de nem feltétlenül szabálytalan, ha egy vendéglátóhely a csapvízért is felszámol egy összeget. (A pékség mióta vendéglátóhely? - de ez most nem fontos.)
A lényeg: 1.) fenti javaslataim életszerűek és megvalósíthatók; 2.) úgy tűnik, hogy a pékek élenjárnak a vásárlók megkopasztásában!
