Komolytalan konzervatív kezdeményezés
„A nemzeti tőkések a magyar vállalatok preferálásának korábbi kormányzati programja révén hatalmas vagyonokra tettek szert. Sokszor kellett egyes nagytőkések viselkedése miatt tartania a hátát a havi fizetésből élő jobboldaliaknak, így a sajtó munkatársainak is. Ezért úgy véljük, most kötelező segíteniük és mecénásként finanszírozniuk a konzervatív média működését. Arra kérjük hát a magyar nagytőke jobboldali értékeket fontosnak tartó képviselőit, hogy haladéktalanul kezdjenek hozzá egy minőségi jobboldali médiaportfólió finanszírozásához! Továbbá elvárjuk, hogy a média világában most állásukat vesztett szakemberek számára azonnal kínáljanak munkát, helyzetük megoldásában érdemben vállaljanak felelősséget!” (részlet Dr. Ferencz Orsolya és Dr. Navracsics Tibor nyílt leveléből)
- Nemzeti tőkéseket emleget a két szerző, de arra már egyikük sem vállalkozik, hogy nevén nevezze őket. Pedig igen egyszerű dolguk lenne, csak elő kell venni a 100 leggazdagabb magyar most megjelent listáját (pontos cím: „A 100 leggazdagabb magyar 2026”) és megszólítani vagy felszólítani azokat a multimilliárdosokat, akik az elmúlt másfél évtizedben „tollasodtak meg”, azaz nagy vagyonra, pénzre vagy jólétre tettek szert az Orbán-rezsim jóvoltából. Sokan közülük mások kárára és gyanús körülmények között. Cégjegyzék szintén van, abból is kisilabizálható a tulajdonos!
- Ferencz Orsolya vélhetően, de Navracsics Tibor kormánytagként biztosan tudja, hogy kik azok a személyek, akiknek „viselkedése miatt” szégyenkeznie kellett a Fidesz-KDNP politikai közösségének, és akiket a jobboldali sajtó munkatársainak – elvtelenül - védenie kellett. Felteszem a kérdést, ha a „magyar nagytőke jobboldali értékeket fontosnak tartó képviselői” loptak, csaltak, hazudtak és pökhendi módon nyilvánultak meg, akkor a keresztény-konzervatív sajtó munkatársai miért „falaztak” nekik, és miért nem kérték számon indokolatlan preferálásukat, illetve bicskanyitogató magatartásukat?!
- Ferencz és Navracsics levelében „a média világában most állásukat vesztett szakembereket” emlegetnek. Kikre gondolhat a két volt parlamenti képviselő? Ebben az esetben sem konkretizálják állításukat: ahogy nem neveznek meg egyetlen nemzeti tőkést, ugyanúgy nem írják le egyetlen – most elbocsájtott – sajtómunkás nevét sem. Pontosan tudjuk, hogy melyik újságoknál/portáloknál menesztettek sok munkavállalót, pillanatok alatt meg lehet határozni (és közzétenni) az érintettek személyi körét.
- Navracsics és Ferencz maszatol: általában írnak a magyar nemzeti nagytőkéről, és nem tisztázzák, hogy mely orgánumokra is gondolnak. Ja, hogy nem akarják leírni a szégyenteljes hazugsággyárak nevét (pl.: Origó, Pesti Srácok stb.) és az ott mocskolódó firkászok nevét. Én biztosan nem fogom magamra szabadítani ezeket a gátlástalan bértollnokokat, de úgy tűnik, a nyílt levél szerzői is csak óvatoskodnak. Most jelzem, nem nagyon hiszek abban, hogy fent idézett kérésük nyitott fülekre és megértő szívekre fog találni, abban meg pláne nem, hogy lesznek olyan nagytőkések, akik ezeket – most már feleslegessé vált – propagandistákat álláshoz segítenék. Szakértelmük nincs, gerincük még annyi sem, ráadásul ostoba megnyilvánulásukkal még anyagi kárt is okozhatnak az úgynevezett „nemzeti tőkésnek”.
Tíz évvel ezelőtt (2016. október 8-án) szűnt meg a Népszabadság, Magyarország akkori legnagyobb politikai és közéleti napilapja. A kiadó Mediaworks váratlanul felfüggesztette a lap nyomtatott és online változatát. Már akkor mindenki számára világos volt, hogy politikai leszámolás áldozata lett az újság, és annak valamennyi munkatársa. Nem emlékszem, hogy Ferencz Orsolya vagy Navracsics Tibor egyetlen mondattal is arra buzdított volna, hogy bárki gondoskodjon a Népszabi valóban kiváló és neves újságíróiról! Nem volt fontos a sorsuk számukra. Most harmadosztályú skriblereket akarnak a nemzeti tőkésosztály nyakába varrni. Ugyan már!
