A Fidesz jelenlegi formájában nem alkalmas a konstruktív alkotmányozásra

Nem a politikát kell kizárni, hanem szélesebbre nyitni

Az alkotmányozás lehetősége önmagában nem vitatható, a kérdés inkább az, milyen módon zajlik majd. A műsorban elhangzott, hogy a társadalmi részvétel szükségessége nem jelentheti a választásokon létrejött parlamenti felhatalmazás megkerülését, ugyanakkor a négyévente megtartott választás sem adhat kizárólagos jogot a képviselőknek arra, hogy kisajátítsák a politikai döntéshozatal lehetőségét. Ahogy a beszélgetésben megfogalmazták: „a politikát nem kirekeszteni, a politikát kiszélesíteni kell”.

A vita egyik központi kérdése az volt, hogy miként értelmezhető az alkotmányozásban a választói felhatalmazás és a széles társadalmi részvétel viszonya. Fleck Zoltán szerint az a felfogás, amely szerint a választásokon megszerzett felhatalmazásnál nagyobb szerepet nem kaphat a társadalom bevonása, antidemokratikus érv. A társadalmi részvétel ugyanis éppen azt szolgálhatja, hogy az alkotmány ne kizárólag a politikai elit kompromisszumaként szülessen meg.

Szentpéteri Nagy Richard ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a végső szót formálisan továbbra is a parlamentnek kell kimondania. Elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy az alkotmány szövege népszavazásra kerüljön, de akár már a folyamat korábbi szakaszában is lehetne népszavazással megerősíteni bizonyos alapvető kérdéseket. Szerinte azonban nem célszerű mindent külön referendumokra bontani, mert az éppen a társadalmi részvétel erejét csökkenthetné.

Előbb az eljárást kellene tisztázni

A műsorban egy civil kezdeményezés is szóba került, amelynek célja, hogy minél előbb világossá váljon az alkotmányozás menete. A kezdeményezők nem elsősorban az új alkotmány tartalmáról akarnak vitát nyitni, hanem arról, hogy milyen eljárásban születik majd meg. Kik vesznek részt benne, milyen fórumokon lehet véleményt mondani, milyen szerepet kapnak a szakértők, a civil szervezetek, a kormány és a parlament, illetve milyen határidők szerint zajlik majd a munka.

Laczó Adrienn szerint éppen ezért először az eljárás rendjét kellene kialakítani, és csak ezután következhetne az alkotmány tartalmáról szóló vita. Ennek érdekében olyan munkacsoport létrehozását tartaná fontosnak, amelybe be lehetne vonni mindazokat, akiknek érdemi gondolataik vannak az alkotmányozás folyamatáról. A cél az lenne, hogy az eljárást széles körben elfogadott szabályok alapján kezdjék meg, és ne utólag derüljön ki, hogyan is működik az egész folyamat.

A résztvevők szerint a köztársasági elnök kiválasztása körüli korábbi politikai konfliktusok is azt mutatták meg, milyen problémákat okozhat, ha egy politikai folyamatnak nincs előre világosan meghatározott menete. „Bizonyos dolgok meg vannak mondva, valamik be vannak ígérve, de nem látjuk a konkrét folyamatot” – hangzott el. Éppen ezért az alkotmányozás esetében konkrét határidőkre, világos mandátumokra és pontosan meghatározott intézményi szerepekre lenne szükség.

A társadalmi nyomást szintén fontos tényezőnek nevezték. A civil kezdeményezések azt mutatják, hogy létezik igény a részvételre, és a műsorban elhangzottak szerint a kormánynak is számolnia kell ezzel. A társadalmi részvétel nem pusztán technikai kérdés, hanem az új alkotmány legitimitásának egyik alapja lehet.

A Fidesznek is érdeke lenne bekapcsolódni

Külön kérdésként merült fel, hogy milyen szerepet játszhat az alkotmányozásban a Fidesz. A műsor vendégei szerint a párt jelentős választói támogatást képvisel, ezért akkor is helye lenne a folyamatban, ha ellenzékbe került. Laczó Adrienn szerint a Fidesz számára akár ez lehetne az utolsó lehetőség arra, hogy az őket támogató választók álláspontja megjelenjen az új alkotmányban. Ehhez azonban fel kellene hagyniuk a teljes elutasítással, és konstruktív módon kellene részt venniük a folyamatban.

Fleck Zoltán ennél jóval borúlátóbban ítélte meg a párt jelenlegi állapotát. Úgy vélte, a Fideszt az elmúlt 16 év autokratikus kormányzása, az Alaptörvény, a NER működése és Orbán Viktor személyéhez kötődő politikai rendszer olyan mértékben formálta át, hogy jelenlegi vezetésével nem látszik alkalmasnak egy konstruktív alkotmányozási folyamatban való részvételre. Szerinte a párt csak akkor tudna érdemben bekapcsolódni, ha politikai és szervezeti értelemben is megújulna.

A beszélgetésben ugyanakkor hangsúlyt kapott, hogy a Fidesz jelenlegi helyzete nemcsak saját magának okoz problémát. Az alkotmányozás szempontjából is hátrányos, ha a parlament egyik jelentős politikai ereje nem képes részt venni a kompromisszumkeresésben. Egy új alkotmány ugyanis csak akkor lehet stabil, ha az eltérő politikai és társadalmi álláspontok valamilyen módon megjelennek benne.

A résztvevők szerint különösen fontos ez azért, mert a magyar társadalom politikailag és világnézetileg sokszínűbb annál, mint amit a jelenlegi pártrendszer képes lefedni. Jelentős társadalmi csoportoknak nincs megfelelő politikai képviseletük, ezért az ő érdekeiket nem lehet egyszerűen a parlamenti pártokon keresztül megjeleníteni. Ebben a helyzetben a társadalmi részvétel nem pusztán kívánatos, hanem az új alkotmány legitimációjának feltétele is lehet.

Szentpéteri Nagy Richard szerint éppen ezért az alkotmányozás mostani történelmi helyzete lehetőség arra, hogy az egész társadalom előtt megnyissák a folyamatot. A parlament szerepe természetesen megmarad, de nem kerülhető meg az sem, hogy azoknak az érdekeknek és véleményeknek is helyet biztosítsanak, amelyek a parlamentben nem jelennek meg. Ahogy a műsorban elhangzott, az autokratikus kormányzás után éppen az lehet az egyik legfontosabb tanulság, hogy az új alkotmányozási folyamatot már ne egy szűk politikai kör sajátítsa ki.