Tizenöt év orbáni kormányzás után az EU szegényházában kötött ki a magyar

„Az elmúlt napokban látott napvilágot az Eurostat friss adatközlése, miszerint a magyar háztartások fogyasztása az uniós átlag 70 százalékát éri el. Az adatot többen helytelenül értelmezve, a közvéleményt tudatosan félrevezetve úgy állították be, hogy Magyarország az unió legszegényebb országa. Ez teljességgel nonszensz és szándékos hazugság” – tette közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium – no nem most, a napokban, hanem egy évvel ezelőtt. Az idén – eddig legalábbis – mélységes hallgatás övezi kormányzati részről az Európai Unió statisztikai hivatala által a múlt héten napvilágot látott, immár 2024-re vonatkozó adatot. A különbség a két év magyar teljesítménye között annyi, hogy 2 százalékpontot „hoztunk” ugyan az EU átlagán, ám ez is csak arra lett elegendő, hogy immár nem Bulgáriával közösen osztozunk az utolsó helyen, merthogy sikerült leküzdenünk magunkat az egyértelműen utolsó helyre. 

Akkor rögzítsük: az Eurostat vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó fogyasztási adata alapján 2024-ben immár vitathatatlanul a 27 tagú EU utolsó helyén kullogtunk. Előttünk holtversenyben – 74 százalékkal – áll Bulgária és Észtország. Ez a három ország annak a 18-as csoportnak a tagja, amelynek a vásárlóerőparitáson mért egy főre jutó fogyasztása nem éri el az Európai Unió átlagát (amit 100-nak vesz a statisztika). Ebből következik, hogy 9 tagországé meghaladja azt, s még csak nem is akárhogyan. Azt, hogy egyes országoké mennyire, nos azt az alábbi grafikonból jól le lehet olvasni. Miként amúgy azt is, hogy ugyan 2030 már nincs olyan nagyon messze. Ez a dátum pedig azért fontos, merthogy ez a rezsim, élén Orbán Viktorral és a korábbi jobbkezével, Matolcsy Györggyel azt állította, hogy  2030-ra utolérjük Ausztriát, mi több, el is hagyjuk már akkorra. 

Forrás: Eurostat

A jelek nem ebbe az irányba mutatnak. Hiába javul ugyanis csekély mértékben a szóban forgó magyar mutató, valahogyan a többi uniós ország is folyamatosan halad előre, a legtöbbjük – kiváltképpen az egykori versenytársaink – rendre ütemesebben. Vegyük például Bulgáriát, 2024-ben 74 százalékon állt a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó fogyasztás mutatója az uniós átlaghoz képest, s ez 4 százalékpontos javulás 2023-hoz képest. Magyarország azonban mindösszesen 2 százalékpontot javított ez idő alatt, ráadásul úgy, hogy a két évvel korábbihoz képest a változás 1 százalékpont (merthogy 23-ban 22-höz képest visszaestünk). Mindenesetre érdemes böngészni az alábbi táblázatot, hogy lássuk a szegénység-gazdagság skála folyamatait az Európai Unióban.

Forrás: Eurostat

Nem véletlen, hogy a kormány most nagyon visszafogottan – vagy éppen sehogyan sem – reagál az Eurostat jelentésére, annak tartalmára. A kommunikációjának tetemes részét ugyanis lekötné, ha az Eurostat-jelentések megjelenése után magyaráznia kellene a bizonyítványt. Olyanokat, mint a szintén a napokban közzétett inflációs jelentés: a hosszú-hónapokig Európa-rekorder magyar infláció ismét elindult „felfelé a lejtőn”, legutóbb már újból a sereghajtó bolyban, alulról a 3. helyre tornászta fel/le magát. 

Az már csak „hab a tortán”, hogy 2010-ben, amikor Orbán Viktor kétharmaddal győzve átvette az ország irányítását, akkor az EU egy főre jutó átlagfogyasztásának a 60 százalékán álltunk, mégpedig úgy, hogy a megelőző két évben – a válság ellenére – csak 2 százalékpontot veszítettünk. Ehhez képest Orbánéknak mindösszesen 12 százalékponttal sikerült 15 év alatt feltornászni ezt az átlagot, dacára a sokszoros Marshall-segélynyi támogatásnak, amit kaptunk. 

Forrás: Eurostat